Amikor megértettem Kerényit

Hol volt, hol nem lesz, van egy kiállítás. Egészen szép képeket láttunk ott a minap, amikor brigádlátogatásra kivezényeltek minket az óragyári szakikkal. Szigorúan ideológiamentes, technikai koalícióban fogant kormányunk rendelte, és egyetlen adóforintot sem költött rá.

Fricskának szánták, arra a nemtelen gesztusra reagáltak, hogy 2011-ben Kerényi Imre több millió forintért mázolmányokat rendelt mindenféle piktorokról, hogy illusztrálják a huszadik és huszonegyedik század legfontosabb történelmi eseményeit abból az alkalomból, hogy új alaptörvénye lett Magyarországnak. Hogy mi a legfontosabb, azt persze ők döntötték el. Betüremkedett a politika az emberek mindennapja, és ez elfogadhatatlan.

A mostani kiállítás viszont nagyon színvonalas, és mutatja, hogy van öniróniája az új kormánynak. Nekem leginkább „A mucsa végleges felszámolása Magyarország megszakértése által” című zsírkréta-kompozíció tetszett, kollégáimnak a „Gyurcsány Ferenc leveszi Trianon terhét a baloldal válláról” elnevezésű, egész alakos olajkép és a „Schiffer András zöldet csempész a szivárványkoalícióba, Mesterházy Attila pirosának rovására” című, farostlemezre készített kollázs. Sokat vitatkoztunk arról is, hogy beillik-e ebbe a sorba „Az oktatási államtitkár asszony Ulrike Meinhoff-ösztöndíjat ad át rászorulóknak” című festmény, de megszavaztuk: kell ez nekünk.

Állítólag az eltörölt NER helyett létrejött DER politikai nyilatkozatának, a Denyinek a megrendelhető díszkiadását illusztrálják majd vele, de ez engem igazából nem hat meg. Én már annak is örülök, hogy az annyi sok barkácsolt és/vagy tudományos igényű ellenkiállításnak köszönhetően a művészet végre elnyerte eredeti funkcióját. Egyrészt minősíti alkotóját, másrészt általa olyan korábban tabunak számító közéleti evidenciákat dolgoznak fel, és olyanok beszélnek kortárs művészeti alkotásokról, akik korábban összekeverték a galériát Valériával. És még egyszer: mindezt anno Kerényi Imre indította el, még 2011-ben, alig pár lélegeztetőgép áráért. Bár még ma is van az óragyárban, aki szerint ez azért egy kicsit többe került. Szerintem is persze, de tényleg csak egy icipicivel többe.