Két srác megbolondította a pixeleket

Egy ígéretes anyaggal jelentkezett be a Pixel Cranes. Exkluzív premier az Ígéretes titánokon.

Andris: Igen, vannak kis földrajzi akadályok, ez tény. Most még nem olyan vészes, mert nincs az a stressz, hogy vár tőlünk bárki bármit. Idővel az a terv, hogy Gergő feljön hosszabb időtartamokra Budapestre, illetve én is ingázni fogok Szegedre, ahogy a helyzet megkívánja.

Gergő: Ebből a „kétlakiságból” akár előnyt is tudunk kovácsolni. A formációt ketten vezetjük, de idővel szükségünk lehet vendégzenészekre, esetleg egy zenekarra, nem beszélve a potenciális fellépési lehetőségekről. Szerintem a kapcsolati tőke, ismeretség szempontjából mindenképp előnyös, hogy nem csak egy településre koncentrálódunk.

– Nemrég Gergő szólóformációja, a Sungazers bemutatkozója kapcsán játszottatok először élesben együtt egy színpadon. Hogy áll majd össze a Pixel Cranes élő? Lesznek vendégzenészek, mondjuk dobos, vagy duófelállást terveztek oda is?

Andris: Jelenleg abban állapodtunk meg, hogy dobos mindenképp kell majd, illetve tervben van véve egy, a fellépéseken közreműködő zenekar felépítése Budapesten meg Szegeden. Elég, ha mi ketten ingázgatunk a két város között, nem akarunk több embert mozgatni.

Gergő: A koncert arról adott tanúbizonyságot, hogy jól tudunk együttműködni a színpadon is, de ha komolyabbra fordulnak a dolgok, márpedig ezt szeretnénk, mindenképpen szükségünk lesz segítségre. A lehetőségek tárháza végtelen, duó formációként is sokat ki lehet aknázni, de én is úgy gondolom, hogy szükség van élőben játszó zenészekre, főleg ha ilyen stílusról/stílusokról van szó, mint amit mi is képviselünk.

– Visszakanyarodva a bemutatkozóhoz. Az anyagból elsőként a Magánykalitkám című dalt jelentettétek meg, amelyet egy Tumblr-cikkben mi is bemutattunk. Miért erre esett a választás? Különösen azért érdekel, mert végighallgatva az anyagot szerintem van erősebb dalotok a kínálatban. Például az As Eyes Fill My Soul vagy a Fight Me.

Andris: Vicces, hogy ezt mondod, egy ismerősömnek pont az ellentétes reakciója volt a számok végighallgatása után! Erre a legegyszerűbb és legőszintébb választ tudom csak adni: az volt a legelső szám, ami elkészült, a többit hónapokkal később sikerült csak befejezni, ahogy időnk engedte. Viszont, azt hozzá kell tennem, hogy amikor még csak pedzegettük az ötletet, hogy együtt dolgozunk, és Gergő megmutatta ennek a számnak a demóját és elkezdtem rá énekelni, akkor tudtuk, hogy ez valami egészen különleges lesz, mind a hangszerelés, mind a szövegvilág szempontjából.

Gergő: Ez így van, ez is lehet az oka annak, hogy mind hangulatban, mind hangzásvilágban eltér kissé a szám a teljes EP-től. A Magánykalitkám valóban olyan bemutatkozó szám, de fontos szerepet játszik, nem maradhat hát le az első kislemezről.

– A dalok kétnyelvűek, vannak magyar és angol számok is. Ez tudatos, vagy így jött ki? A jövőt is ilyen vegyes szövegkörnyezettel tervezitek?

Andris: Az EP esetében, mint említettem, hoztuk magunkkal a számokat, ezért erre csak azt tudnám mondani, hogy „ezt dobta a gép”. Én elsősorban angol szövegeket írtam, Gergő viszont magyarul is írt párat.

Gergő: Személy szerint nálam hangulat kérdése, hogy mi jön jobban az angol vagy a magyar szöveg. Úgy gondolom, hogy mégiscsak magyar banda vagyunk, szükséges így is alkotni. Ugyanakkor vannak esetek, mikor angolul jobban ki lehet fejezni a dolgokat, ritmikailag jobban passzol, az is előfordul, hogy felénekelni is könnyebb. Hogy a jövőben mi lesz, nem tudom, én ki vagyok békülve az ötlettel, hogy vegyesen alkossunk továbbra is a dalszövegek nyelvét illetően.

– Most, hogy kijött az első anyag, merre tovább? Mik a célok, s hogy látjátok, mik lehetnek a realitások a Pixel Cranes jövőjét illetően? Merre szeretnétek elmozdulni? S mi az, amiért vért izzadtok, hogy összejöjjön?

Andris: Az eddigi benyomásaim mindenképp pozitívak. Közvetetten öt-hat éve „küszködöm” azzal, hogy olyan emberekkel tudjak együtt zenélni, akivel azonos hullámhosszon tudok gondolkodni, dolgozni. Gergővel sikerült megütni egy olyan személyesebb hangot is, aminek köszönhetően nemcsak zenészként, hanem jó barátként is tekinthetek rá. Jelenleg mind a ketten kicsit a saját dolgainkkal foglalkozunk. Gergőnek januárban fog kijönni a Sungazers albuma, én meg nemrég kitaláltam, hogy megjelentetek pár bónusz No Whales-számot karácsony alkalmából. Idén már nem tervezünk grandiózus lépéseket az együttessel, az a terv, hogy jövőre kezdünk el majd komolyabban koncertezgetni, illetve új anyagot felvenni.

Gergő: Egy kislemezt sok esetben egy album követ. Elöljáróban ennyit tennék hozzá, konkrét ötleteink még nincsenek. A közös fellépés sikeressége arra is ötletet adott, hogy csináljunk olyan banzájt is, ahol vegyesen szerepelne: No Whales, Sungazers és Pixel Cranes is. Ez még a jövő zenéje, tele vagyunk ötletekkel, de egyelőre, ahogy Andris is említette: pihi van. Nekem is pozitívak a benyomásaim, még sosem tűnt egyetlen zenei kezdeményezésem sem ilyen reálisnak amellett, hogy jól is érzem magam benne. Ez természetesen annak köszönhető, hogy nem csak zeneileg, de emberileg is jól megértjük egymást, és úgy gondolom, remek csapatot alkotunk.

Ha még nem tettétek meg, itt szavazhattok az év dalára is. Két számra adhatja le mindenki a voksát. Jó szórakozást hozzá! További érdekességek, infók kapcsán pedig érdemes minket követni Facebook-, Tumblr- és Instagram-csatornánkon is.