Két srác megbolondította a pixeleket

Egy ígéretes anyaggal jelentkezett be a Pixel Cranes. Exkluzív premier az Ígéretes titánokon.

Egy igen izgalmas anyaggal debütált a Pixel Cranes. A srácok öt számmal és két bónusz darabbal köszöntek be így az év végén. A kislemezük első darabja, a Magánykalitkám is a Tumblr-csatornánkon debütált még októberben.

Akkor is úgy voltam vele, hogy érdekel majd, végül milyen összképe, hangulata lesz annak az anyagnak, amit az első klipjével ugyancsak nemrég nálunk bemutatkozó Géczi Gergő, illetve Tóth András elkészítenek. S be kell valljam, jobban sikeredett, mint amit előzetesen reméltem.

A Magánykalitkám esetében ugyanis azt éreztem, biztató úton indultak el a srácok, de volt némi hiányérzetem. Leheletfinom ugyan, de ott motoszkált bennem, hogy még jó lenne valami. Nos, végighallgatva, megérkezett az a bizonyos fűszer, plusz ízfokozó, amire vártam. Az As Eyes Fill My Soul, illetve a Fight Me pontosan olyasmi, amivel a Pixel Cranes rákapcsolódhat egy tök jó nyomvonalra.

Íme, hát, az egész anyag egyben! Lehet fülelni, s közben a srácok is beszélnek az alkotómunkáról, terveikről.

– Mennyi idő alatt álltak össze a dalok? Mi alapján válogattatok, hogy mely dalok kerüljön fel a bemutatkozó kislemezre?

Andris: Ha azt nézem, hogy mennyi időt töltöttünk el magukkal a felvételekkel, akkor egy izmos 5-6 napra becsülném. Ezek a dalok a szólóprojektjeink olyan számai, melyek még nem kerültek kiadásra, mert nem éreztük, hogy passzolna a repertoárunkba, viszont miután megosztottuk egymással, arra gondoltunk, hogy talán közösen be tudjuk őket fejezni, és ez így sikerült is.

Gergő: A távolságnak és a kevés együtt töltött időnek köszönhetően produktívnak kellett lennünk, nem volt idő lazsálásra, bár azért a bulizás sem maradt ki egy-egy ilyen alkotói összejövetelből, a hangsúly valóban a munkán volt, ami ez alatt a néhány nap alatt elég gördülékenyen ment. Mindamellett, hogy a szólószámainkat jól kiegészítettük, egy-két teljesen spontán jött ötlet is szerepel az albumon, kíváncsi vagyok ez mennyiben fog kitűnni a hallgatóság számára.

– Ketten, két városban éltek: András Budapesten, míg Gergő Szegeden. S noha tudjuk, online simán mehet az alkotási folyamat oda-vissza, de azért a zenélés sava-borsa mégiscsak a valós együttlét, a koncert. Ez nálatok hogyan lesz?

Andris: Igen, vannak kis földrajzi akadályok, ez tény. Most még nem olyan vészes, mert nincs az a stressz, hogy vár tőlünk bárki bármit. Idővel az a terv, hogy Gergő feljön hosszabb időtartamokra Budapestre, illetve én is ingázni fogok Szegedre, ahogy a helyzet megkívánja.

Gergő: Ebből a „kétlakiságból” akár előnyt is tudunk kovácsolni. A formációt ketten vezetjük, de idővel szükségünk lehet vendégzenészekre, esetleg egy zenekarra, nem beszélve a potenciális fellépési lehetőségekről. Szerintem a kapcsolati tőke, ismeretség szempontjából mindenképp előnyös, hogy nem csak egy településre koncentrálódunk.

– Nemrég Gergő szólóformációja, a Sungazers bemutatkozója kapcsán játszottatok először élesben együtt egy színpadon. Hogy áll majd össze a Pixel Cranes élő? Lesznek vendégzenészek, mondjuk dobos, vagy duófelállást terveztek oda is?

Andris: Jelenleg abban állapodtunk meg, hogy dobos mindenképp kell majd, illetve tervben van véve egy, a fellépéseken közreműködő zenekar felépítése Budapesten meg Szegeden. Elég, ha mi ketten ingázgatunk a két város között, nem akarunk több embert mozgatni.

Gergő: A koncert arról adott tanúbizonyságot, hogy jól tudunk együttműködni a színpadon is, de ha komolyabbra fordulnak a dolgok, márpedig ezt szeretnénk, mindenképpen szükségünk lesz segítségre. A lehetőségek tárháza végtelen, duó formációként is sokat ki lehet aknázni, de én is úgy gondolom, hogy szükség van élőben játszó zenészekre, főleg ha ilyen stílusról/stílusokról van szó, mint amit mi is képviselünk.

– Visszakanyarodva a bemutatkozóhoz. Az anyagból elsőként a Magánykalitkám című dalt jelentettétek meg, amelyet egy Tumblr-cikkben mi is bemutattunk. Miért erre esett a választás? Különösen azért érdekel, mert végighallgatva az anyagot szerintem van erősebb dalotok a kínálatban. Például az As Eyes Fill My Soul vagy a Fight Me.

Andris: Vicces, hogy ezt mondod, egy ismerősömnek pont az ellentétes reakciója volt a számok végighallgatása után! Erre a legegyszerűbb és legőszintébb választ tudom csak adni: az volt a legelső szám, ami elkészült, a többit hónapokkal később sikerült csak befejezni, ahogy időnk engedte. Viszont, azt hozzá kell tennem, hogy amikor még csak pedzegettük az ötletet, hogy együtt dolgozunk, és Gergő megmutatta ennek a számnak a demóját és elkezdtem rá énekelni, akkor tudtuk, hogy ez valami egészen különleges lesz, mind a hangszerelés, mind a szövegvilág szempontjából.

Gergő: Ez így van, ez is lehet az oka annak, hogy mind hangulatban, mind hangzásvilágban eltér kissé a szám a teljes EP-től. A Magánykalitkám valóban olyan bemutatkozó szám, de fontos szerepet játszik, nem maradhat hát le az első kislemezről.

– A dalok kétnyelvűek, vannak magyar és angol számok is. Ez tudatos, vagy így jött ki? A jövőt is ilyen vegyes szövegkörnyezettel tervezitek?

Andris: Az EP esetében, mint említettem, hoztuk magunkkal a számokat, ezért erre csak azt tudnám mondani, hogy „ezt dobta a gép”. Én elsősorban angol szövegeket írtam, Gergő viszont magyarul is írt párat.

Gergő: Személy szerint nálam hangulat kérdése, hogy mi jön jobban az angol vagy a magyar szöveg. Úgy gondolom, hogy mégiscsak magyar banda vagyunk, szükséges így is alkotni. Ugyanakkor vannak esetek, mikor angolul jobban ki lehet fejezni a dolgokat, ritmikailag jobban passzol, az is előfordul, hogy felénekelni is könnyebb. Hogy a jövőben mi lesz, nem tudom, én ki vagyok békülve az ötlettel, hogy vegyesen alkossunk továbbra is a dalszövegek nyelvét illetően.

– Most, hogy kijött az első anyag, merre tovább? Mik a célok, s hogy látjátok, mik lehetnek a realitások a Pixel Cranes jövőjét illetően? Merre szeretnétek elmozdulni? S mi az, amiért vért izzadtok, hogy összejöjjön?

Andris: Az eddigi benyomásaim mindenképp pozitívak. Közvetetten öt-hat éve „küszködöm” azzal, hogy olyan emberekkel tudjak együtt zenélni, akivel azonos hullámhosszon tudok gondolkodni, dolgozni. Gergővel sikerült megütni egy olyan személyesebb hangot is, aminek köszönhetően nemcsak zenészként, hanem jó barátként is tekinthetek rá. Jelenleg mind a ketten kicsit a saját dolgainkkal foglalkozunk. Gergőnek januárban fog kijönni a Sungazers albuma, én meg nemrég kitaláltam, hogy megjelentetek pár bónusz No Whales-számot karácsony alkalmából. Idén már nem tervezünk grandiózus lépéseket az együttessel, az a terv, hogy jövőre kezdünk el majd komolyabban koncertezgetni, illetve új anyagot felvenni.

Gergő: Egy kislemezt sok esetben egy album követ. Elöljáróban ennyit tennék hozzá, konkrét ötleteink még nincsenek. A közös fellépés sikeressége arra is ötletet adott, hogy csináljunk olyan banzájt is, ahol vegyesen szerepelne: No Whales, Sungazers és Pixel Cranes is. Ez még a jövő zenéje, tele vagyunk ötletekkel, de egyelőre, ahogy Andris is említette: pihi van. Nekem is pozitívak a benyomásaim, még sosem tűnt egyetlen zenei kezdeményezésem sem ilyen reálisnak amellett, hogy jól is érzem magam benne. Ez természetesen annak köszönhető, hogy nem csak zeneileg, de emberileg is jól megértjük egymást, és úgy gondolom, remek csapatot alkotunk.

Ha még nem tettétek meg, itt szavazhattok az év dalára is. Két számra adhatja le mindenki a voksát. Jó szórakozást hozzá! További érdekességek, infók kapcsán pedig érdemes minket követni Facebook-, Tumblr- és Instagram-csatornánkon is.