Újrafogalmazhatja az alterpopot a Magidom

A Magidom nagyon szerethető albummal jött tavaly. A kérdés csak az, átugorják-e a lécet? Jó lenne!

Még április elsején, tehát napra pontosan nyolc hónapja ajánlotta figyelmembe a Magidomot a Ten years before lelkes triójának egyik tagja, Jezerszky Viki. A zenekar Turistajel című albuma pedig egyből a fülembe mászott, és nagyon szerettem volna, ha a csapat az Ígéretes titánokban is bemutatkozik. Eljött hát végre az idő, hogy velük is behatóbban foglalkozzak.

Most persze biztosan páran keresztre feszítenek a következő szavaimért, de vállalom a felelősséget, amikor azt írom, hogy a Magidom a poszt-Kispál-korszak egyik legszerethetőbb dalcsokrát hozta össze. A közeg ugyanis, amelyben mozognak, határos az egykor szebb napokat megélt, tartalommal bíró alternatív muzsika és a poposabb, rádióbarátabb dallamok között. A Turistajelet ezért is szerettem meg elsőre, mert a szövegeknek még úgy is van mondanivalója, ha néha érződik, hogy talán túl naivak.

S hogy a Magidom mennyire alter vagy sem? Nos, ezen nem igazán spekulálnék sokat. Felesleges. Annyi biztos, hogy azoknak tuti bejön, akik anno kedvelték a kicsit poposabb, táncolhatóbb, némi folkhangzással (például bendzsó) megfűszerezett alternatívnak mondott dalokat. Az immár ötfős legénység – Benyhe Robi (gitár, ének), Bajnok Balázs (gitár, vokál), Pánczél Peti (basszusgitár), Benyhe Marci (dobok) és Szekeres Máté (billentyűk, vokál) – pont olyan könnyed zenét tol, amely épp egy nyári fesztiválra való, tematikától függetlenül.

Ha egy kicsit kivesézem az amúgy tematikusan egymásra épülő korongjukat, akkor nekem három dal jut az eszembe, melyet gyakorlatilag szénné hallgattam. Érdekes, de a sokak által kiemelt Állandó változás, amelyre egy nagyon kis ötletes klip is készült, tetszik-teszik, de nincs a kedvencek között. Ott tanyázik viszont a bő másfél perces Intro, melyet jó pár repülőgép-felszállásom alatt végtelenítve toltam. Emellett kifejezetten bejött a Térbetépve, illetve a csütörtökön induló Év dala a Titánok húszas listájára is felkerült Csillagász. Utóbbit még a nyáron tinilányok visongó tengerében énekelve végig is ugráltam az egyik koncertjükön.

No, de mielőtt túlpörgetném magam, szépen kifaggattam Robit, hogy mindezek fényében, illetve egy frissen elnyert Cseh Tamás Program részvétellel a zsebben mizu, s merre tovább, Magidom?

„Nem volt alapkoncepció, hogy milyen zenei örökséget akarunk továbbvinni, továbbgondolni, inkább ez az alternatívnak nevezett, vagy akinek tetszik, csúfolt közeg látszott adottnak, mikor öt éve komolyra fordult a dolog” – kezdett bele az énekes-gitáros.

„Azt is éreztük, hogy a Kispál-féle vonalhoz nem vagyunk elég elvontak, a mainstreamhez meg nem elég poposak. E kettő mögött s között találtuk magunkat. Annyit tudtunk, gitárzenét akarunk magyar szövegekkel. Az öndefiníció pedig még mindig tart.”

Ebben a közegben pedig egy jó indulás után is manapság egyre nehezebb közösséget építeni a zenekar köré. A jelenlegi kemény mag sajnos korántsem elég combos ahhoz, hogy fesztiválközelben legyen egy csapat. Robi szerint egyébként valahol épp a határán állnak annak, hogy már ne feltétlenül csak a barátok, illetve azok haverjai járjanak el a koncertjeikre.

Persze ehhez izmosabb rádiós lejátszás sem ártana, ám – ahogy fogalmazott – egyelőre még nem sikerült túlugraniuk a „zs kategóriás” rotációt, a húzódaluknak számító Állandó változást például mindössze párszor adta le az MR2 Petőfi Rádió.

„Kicsi a piac, sok a zenekar, ha pedig bekerülsz egy olyan skatulyába, hogy alter, akkor picit nehezebb az ember dolga.”

Az elmúlt pár hónapot közben az is megnehezítette, hogy Balázs Bordeaux-ba ment tanulni, s így az őszt tulajdonképpen egy koncerttel hozták le, miközben azért az új dalok, egy új anyag lassan már a küszöbön áll.

Mielőtt azonban nekiesnénk a jövőnek, már csak a feltörekvő fülelők miatt is érdemes picit levonni a tanulságokat a Magidom albumpromóciós nehézségeiből, amelyről Robi mesélt nekem. Szerinte ugyanis a Turistajel nem lett eléggé kipörgetve, részben a saját hibájukból, részben a „helyi” adottságok miatt.

„Ez persze nem azt jelenti, hogy minden gyümölcsöt le kellett volna aratnunk, ami létezik, de talán több embernek is feltűnhetett volna az anyag, nem csak nektek!”

Az énekes-gitáros úgy érzi, az album jobb sorsra érdemes, mint ami osztályrészül jutott neki. „Azt hiszem, hiba volt, hogy nem tettük fel egyből YouTube-ra, nem toltuk bele egyből a közönségünk arcába” – mesélte. Ehelyett Deezeren jött elsőként a cucc, amivel meg sajnos az az alapgond, hogy ha az ember nem regisztrált rá, akkor fél percnél többet nem tud meghallgatni egy-egy dalból.

Ez a késlekedés pedig, bármennyire is jó lett a bemutató, sajnos predesztinálta azt is, hogy a Turistajelből nem lehetett akkora „márkát” felépíteni, mint ami rejlett benne. Például a dalonként külön kialakított jelekre. Pedig amúgy Robi barátnője menő táskakollekciót készített, egy-egy egyedi prototípussal, amire bevallom, nekem is nagyon fáj a fogam, mert elég menő koncepció lett!

A tapasztalatokból kiindulva adott volt a kérdés, miként lehet kitörni, illetve hol lehetnek ilyen pontok? „Tartalom kell hozzá, addig nem érdemes nagyot álmodni, amíg ez nem szuper. S bármennyire is jónak tűnt a legutóbbi lemezünk, érdekel, hogy ha lerakunk egy ennél is jobb anyagot, azzal mire megyünk, mit tudunk elérni, ha összeszedettebb kampányt készítünk rá.” – összegzett Robi.

Mint mondta, erre jó válasz lesz a Cseh Tamás Program is, amely közvetlen „hírnevet” ugyan nem hoz a konyhára, ám egy lehetőséget egy jó anyagra mindenképp. Így talán egy időre a magam ura szituáció is enyhülhet, amellyel a bandának szinte mindig szembesülnie kellett, hiába vette kézbe ideig-óráig egy-két lelkes mindenes a csapat ügyes-bajos ügyeit, legtöbbször magukra voltak utalva.

Ha pedig kitörés, akkor alkotás, s szöveg, az alapszövet! Mint Robi elmesélte, a szókirakóért ő felel, ám mindezt egy igen izgalmas koprodukcióban valósítja meg.

„Van egy nagyon régi barátom, Oszlányi Soma, aki egy reflektorfényt kerülő, időközben építésszé avanzsált figura. Mikor elkezdtem gitártémákat írogatni magamnak, és nemigen ment hozzá a dalszövegírás, tőle sok anyagot kaptam, így az ő szövegeit, töredékeit passzintottam hozzá a témáimhoz. Olykor egy-egy sort, olykor komplett, hosszabb szerkezeteket” – mesélt az évtizedes munkamegosztásról Robi.

Annak ellenére, hogy Soma nagyon nem popos dolgokról ír, az együttműködés mégis gördülékeny, még ha a két alkotó elme nem is fut össze túl sűrűn. „Most is hosszú hónapok után találkoztunk ismét, de az új számok kapcsán is lehet, hogy dolgozunk majd együtt” – jelezte az énekes-gitáros.

Az új anyagnak, mint megtudtam, nem szabnak majd semmilyen határt. „Annyit elárulhatok, lesz benne némi folkos hatás, no, nem az a klasszikus táncházi hangulat, de mégis talán így lehetne jellemezni, s mindezt megfűszerezzük a többek között a Houstonból ismerős elszállós, elvágyódós elemekkel” – kaptunk gyors betekintést a jövőbe.

S hogy mindez egy nagylemez vagy egyéb keretében, az még alakul. Igaz, a Cseh Tamás Programmal nyárra ki kell kristályosodnia egy albumnak, mivel az egész épp erről szól, ám addig jöhetnek a dalok, netán egy párszámos kislemez is. Ötlet akad rengeteg, ahogy félkész vázlat is. Dönteni ugyanakkor nehéz, hogy pontosan mi kerüljön bele, s miként.

„Talán egészségtelenül sok az ötlet, miközben megoldóképlet nincs, eltalálni a patent ívet meg roppant nehéz!”

Egy azonban biztos, a lemeznél fontosnak tartják, hogy legyen egyfajta koherencia a dalok között, s ez a vonal tartsa össze a korongot.

Bevallom, kíváncsi is leszek a folytatásra. A Magidomban ugyanis sok lehet. Ha ügyesen matekolnak, olyan ösvényre léphetnek, ahol most épp kevés a biztos tapogatózó, ám ha ők kiépítik, akkor névjegyüket is szépen lerakhatják az utánuk érkezőknek.

Én például kifejezetten örülök majd, ha a soron következő anyagukat nálam promózzák be. Ha mostanra végül nem tudtak új cuccal készülni a titánok lelkes közösségének. Ami késik, persze nem múlik, s addig is – már csak szakmai ártalomból is –, de brit tudósokkal levelezem. Izgi lesz!

Ha magatokra ismertek, és úgy érzitek, ti is ilyen előadók, zenekarok vagytok, írjatok nekünk a [email protected] címre! Szívesen vesszük, sőt örülünk neki. Ha tudtok olyan bandát, amelyben valóban ott az a bizonyos sansz, írjatok! Nagyon érdemes követni a közösségi oldalainkat is (Facebook, Tumblr, Instagram és Twitter), ahol további hasznos információkról, hírekről, egyéb érdekességekről, koncertajánlókról lehet olvasni, illetve a hét zenekarának kampányát is itt lehet figyelemmel kísérni.

Ui.: Kedves zenekarok, jelentkezők! Nem hittem, hogy ennyire gyorsan ilyen népszerűek leszünk, aminek örülünk, ám ezzel párosul az, hogy a sok jelentkező miatt türelemmel kell lennetek. Főleg, hogy a december hónap elsősorban a két év végi szavazásunkról, így az Év daláról és az Év titánjáról szól. Fontos azonban aláhúzni, hogy erőnkhöz mérten ugyan, de megpróbálunk mindenkinek lehetőséget adni, ám az „egy hét, egy zenekar” elvéhez ragaszkodunk, és mint írtam többször is, ennek épp a riportos, emberszagú közelség a lényege, nem a darálós, agyatlan „ctrl+C, ctrl+V” hentesmunka. Csüggedni tehát még csak véletlenül sem szabad, annál inkább követni, figyelni és jó zenéket hallgatni tehetséges magyar zenekaroktól. Nagyon nagy köszönet nektek! Senkit sem hagyunk el, még csak véletlenül sem!