„Ha kell, belehalok, de összehozom! Ha kell, mindent felégetek magam mögött, de ezért érdemes meghalni!”
Nagyjából így tudnám összefoglalni Baracskay Rita szaxofonos zenei ars poeticáját. Mióta ismerem, egy tényleg független, teljes erőből odavágós, csupasz, nyers, mégis komplexitásában karszőrfelállító produkció összegrundolásán ügyködik.
S most úgy tűnik, ez összejött. Nemrég átküldött nekem egy számot, azzal az üzenettel, hogy akkor „ezt hallgasd meg!” Az öttagú Watch Me Naked Man című darabja pedig tényleg odacsap a kanapéhoz.
Mielőtt azonban nekiállok kivesézni, érdemes bekapcsolni a biztonsági öveket, s miközben okoskodok, azonnal széthallgatni a dalt. Sajnálom, hogy nem én lehettem az abszolút szűz felkonferálója, mert egy pécsi rádiós interjúban már egyszer lejátszották, és – haha! – a Titánok szülinapi bulijában én is betettem közönségtesztre egyszer a számot, amire amúgy ropták is lelkesen! No, de akkor, íme:
Talán azzal érdemes indítani, hogy Dósa Szelina hangja elképesztően virtuóz. Hallottam már korábban is énekelni, és akkor is az jutott eszembe, mi a búbánatnak kell Lady Gagákat, Miley Cyrusokat vagy épp Beyoncékat majmolni, mikor ilyen csajok szaladgálnak a szomszédban, akiknek ilyen brutalitás érkezik a torkukból. Nem értem.
Az ének úgy hozza a funkys-popos, pörgős, bulizós (atyaég, leírtam ezt a szót is, haha!) vonalat, hogy közben nem kiállt égbe a kreativitást nélkülöző zeneszemét. Itt dalt írtak, nem belterjes körből előpattant bohócjancsik alápakoltak egy tucathulladékot egy amúgy még akár jó hangú, ám nulla alkotómunkára képes énekes alá. Ez persze nagyban az instrumentális szekciónak is köszönhető.
A Csintalan György püfölte dobok, Csintalan Márk gitár-, vagy épp Meidl András basszusgitárjátéka nagyon jól simul egymáshoz. A váltások meg konkrétan szuperek. Ahogy leáll a ritmus, majd pedig újra: durr bele bumm. Rita pedig pont annyira szemtelenül dugja előre a szaxofont, hogy még nekem is bejön, pedig nem vagyok ennek a zenei hangulatnak a legnagyobb fanatikusa. A szaxi már-már gitárként való használta tehát menő!
Szerkezeti szempontból a szám második felében berobbanó Bom szövegcunamija is tök izgi kísérlet. A DSP-tag beemelése a dalba merész ötlet volt, ritmikailag mindenképp működik. Azt azonban feltétlenül meg kell jegyeznem, s szerintem ezzel nem én leszek az egyetlen, a kétnyelvűség (jelen esetben angol és magyar) egy számon belül nagyon veszélyes terep.
Én speciel nem csipázom, ha egy számon belül két nyelven énekelnek. Valahogy nem tudom úgy átérezni, magamévá tenni a dalt. Itt egy picit kilóg a lóláb. Mert hiába király Bom belépője, meg a laza szövegelése, valahogy annyira nem jön össze Szelina angoljával. Ez persze semmit sem von le a dal érdeméből, de ha tanácsolhatnék valamit a bandának, akkor az az lenne, hogy egy-egy anyagnál döntsék el, milyen nyelvű énekkel hozzák ki. A vegyes nyelvű album nem para, de a kétnyelvű dal nagyon rizikós!
Záróakkordként már csak az érdekel majd, milyen a zenekar koncertszituban. Szerencsére erre se kell sokat várni, hiszen április 1-én nálunk, az Ígéretes titánoknál érkezik a dal videoklipje, s néhány nappal utána élőben is nyomják a srácok! Szurkolok! Engem ugyanis úgy elvitt a cucc, mint ahogy a valkűrök a csatában elesett hősöket a Valhallába.
„További érdekességekért érdemes követni a rovatunk Facebook-, Tumblr- és Instagram-profiljait is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!”
