Szerkezeti szempontból a szám második felében berobbanó Bom szövegcunamija is tök izgi kísérlet. A DSP-tag beemelése a dalba merész ötlet volt, ritmikailag mindenképp működik. Azt azonban feltétlenül meg kell jegyeznem, s szerintem ezzel nem én leszek az egyetlen, a kétnyelvűség (jelen esetben angol és magyar) egy számon belül nagyon veszélyes terep.
Én speciel nem csipázom, ha egy számon belül két nyelven énekelnek. Valahogy nem tudom úgy átérezni, magamévá tenni a dalt. Itt egy picit kilóg a lóláb. Mert hiába király Bom belépője, meg a laza szövegelése, valahogy annyira nem jön össze Szelina angoljával. Ez persze semmit sem von le a dal érdeméből, de ha tanácsolhatnék valamit a bandának, akkor az az lenne, hogy egy-egy anyagnál döntsék el, milyen nyelvű énekkel hozzák ki. A vegyes nyelvű album nem para, de a kétnyelvű dal nagyon rizikós!
Záróakkordként már csak az érdekel majd, milyen a zenekar koncertszituban. Szerencsére erre se kell sokat várni, hiszen április 1-én nálunk, az Ígéretes titánoknál érkezik a dal videoklipje, s néhány nappal utána élőben is nyomják a srácok! Szurkolok! Engem ugyanis úgy elvitt a cucc, mint ahogy a valkűrök a csatában elesett hősöket a Valhallába.
„További érdekességekért érdemes követni a rovatunk Facebook-, Tumblr- és Instagram-profiljait is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!”
