A mississippi lány a szomszédban van

Egy útszéli motel, egy izgató lány. A Grand Central Cargo Station első klipje maga a fülledt erotika.

Négy srác, nyers rock and roll, egy izgató lány s szaxofonnal fűszerezett erotika. Tömören így tudnám összefoglalni a Grand Central Cargo Station bemutatkozó dalát, a Mississippi Girlt, amelyre forgattak egy jó kis útszéli mozit is a srácok.

Maga a képanyag nem egy szofisztikált történet, a motel s az egész hangulat inkább a zene lüktetését adja vissza. Mondhatni, az ütemek viszik magukkal a sztorit. De jól van ez így. Az érzéki összhang meg magával ragadja rendesen az embert.

Azt hiszem, ennél többet nem is akarhat a Penke Bence (ének, basszusgitár), Müller Dániel (gitár), Kravalik Márton (szaxofon) és Kovács Tamás (dob) alkotta kvartett. Külön izgalmas megoldás, ahogy a napfényes, hentergős részekbe be-bevillannak egy sötét pincében zúzás képei. Ez a kettősség amolyan Alkonyattól pirkadatig hangulatot csempész a sorok közé, a gagyi vámpírklisé nélkül. Mondjuk, ennek örülök, a vérszívókból kaptunk már eleget az elmúlt évtizedben.

Ha még egy picit a zenére kanyarodok, jó látni azt, hogy egyre többen feszegetik a klasszikus felállás határait, s új hangszert, megoldásokat csempésznek a dolgokba, amellyel izgalmasan felkavarják az összhatást. A srácok esetében a szaxofon beemelése épp ilyen. Ezt nem először látjuk már a Titánok-premierek esetében sem, s ékes bizonyíték arra, hogy a szaxi jól tud működni egy pörgősebb, nyersebb instrumentális közegben is.

No, ím, itt a srácok bemutatkozó klipje. Érdemes végigizgulni, s a hajtás után Bence beszél majd a forgatások pikantériájáról s a zenekar további nagy ívű terveiről.

– A bemutatkozó dalotok egy igazi pörgős cucc. Mindig ilyen koncepcióban, ilyen ösztönösségben gondolkodtatok?
– Sosem gondolkodtunk koncepcióban. Illetve talán az első néhány próbán kitaláltunk egy irányt, amit követni akarunk, de az a gond az ilyen előre megbeszélt, „megcsinált” cuccokkal, hogy nagyon műanyag lesz. A Mississippi Girlben és a többi dalunkban is egy az egyben hozzuk magunkat. Belőlünk jönnek, és a mi lényünk képezik. Nekem egy dalnál két dolog fontos: ösztönösség és energia. És szerencsére a Mississippi Girlben mindkettő megvan.

– Egyre többször látunk olyat, hogy egy klasszikus felálláshoz valami plusz fűszert adnak a zenekarok. Az esetetekben a szaxofon beemelése tűnik ilyen választásnak. Ez egy tudatos dolog volt?
– Krava és Tomi (szaxofon és dob) alapították az együttest, hozzájuk csatlakozott Dani, aki hívott engem. Úgyhogy, mivel én érkeztem utoljára a srácokhoz, számomra ez már egy kész tény volt, amit el kell fogadni. Bár, őszintén szólva, az elején nagyon nehezen tudtam komolyan venni, hogy míg mi hárman játszanánk a „normális zenét”, egy negyedik srác fújja ezt az izét. Aztán egy-két héttel később számomra is kiderült, hogy Krava képes úgy használni a hangszerét, hogy belevigye a zenébe azt a hatást, ami szexivé teszi az egészet, és így kialakult az egész Cargo hangzás.

– A klip történetvezetése a road movie-k világát idézi. A pincében, félhomályban zenélés meg olyan Alkonyattól pirkadatig hangulatot idéz. Hogyan állt össze a Mississippi Girl váza? Mennyi ideig tartott összerakni az anyagot, hogy a végeredmény az legyen, amit végül látunk?
– Amikor eldöntöttük, hogy klipet forgatunk, valamiért mindenki számára egyértelmű volt, hogy a Mississippi Girlhöz készül majd. A dal témája pedig nem nagyon ad más választást: ennek a klipnek így és erről kellett szólnia. Nagyon boldoggá tesz, hogy sikerült a videónak átadnia azt a hatást és azt az érzést, ami a szövegben van: finom erotika, vágy, kellemes sokkhatás; egy epizód az életedből, amiről még nem tudod, mekkora a jelentősége Tök durva érzés, hogy a szöveg, amit pár hónappal ezelőtt írtam egy dalhoz, most életre kelt, és bárki bármikor megnézheti Tavaly decemberben ültünk le először beszélni Tarcsay Gáborral, aki a producere és rendezője is a klipnek, március elején értek véget a felvételek, az utómunkálatokkal együtt pedig mostanra lett meg.

– Klipforgatások esetében mindig is érdekel, milyen vicces sztorik fűződnek a felvételekhez. Nálatok előfordult ilyesmi?
– Bár azt mondhatnám, hogy: nem, mert minden hibátlanul ment, és különben is olyan vérprofik vagyunk, hogy nem engedhetjük meg magunknak. Sajnos a valóság az, hogy a moteles részek felvételénél a tervezett éjjel tizenegy órás befejezés helyett hajnali négykor tudtunk lefeküdni, hogy aztán két órával később keljünk és még befejezzük a felvételeket. Volt ott minden, hajnali nyitva tartó pizzériavadászástól kezdve hisztis szomszédig (akinek az volt a baja, hogy az 5k-s lámpa bevilágított a szobájába és nem tudott aludni). De szerintem aki megnézi a videót, annak nem lesz nehéz elképzelnie, hogy milyen volt a hangulat és mik történtek a kulisszák mögött

– Kijött az első dalotok, merre tovább, mik a további tervek? Milyen lehetőségeitek lesznek így a közeljövőben?
– Folytatjuk! A zenélést is és a klipet is, és ezt most mindenki értse úgy, ahogy akarja. Mind a négyen belepusztulunk, ha egy hónapnál többet kell színpad nélkül eltöltenünk. Jön a fesztiválszezon, amit szeretnénk kihasználni, illetve sűrű nyarunk lesz, hisz nyáron egy albumot is muszáj lesz már kiadnunk. A lecke fel van adva, mi pedig készen állunk.

Közben ne feledje senki: május 4-én, szerdán folytatjuk a Titánok az EFOTT-on sorozatunkat. Az ingyenes élő koncertsorozatunkon a The Royal Freak Out továbbjutása után ezúttal a The Sophisters, a Watch Me és a The Adolescens pörgeti a láb alá valót a Közgardenben. Érdemes csatlakozni a Facebook-eseményünkhöz, ahol minden hasznos információt megosztunk, és ahol a közönség is beleszólhat, ki menjen zúzni a Velencei-tó partjára.

További érdekességekért érdemes követni a rovatunk Facebook-, Tumblr- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!