Haha, te alapkelléke vagy a Soundnak? Ezzel fogadtak az ausztrál Nervo ikrek. Liv és Mim zsinórban negyedik alkalommal jött fesztiválozni Magyarországra, s a tavalyi Sziget után ismét visszatértek a Balaton partjára.
Mi is harmadjára beszélgettünk velük (korábban ITT és ITT), kifejezetten azért, mert ők a legjobb fejek, akikkel valaha is pacsiztunk fesztiválokon. A mostani találkánkból azonban végül mégsem egy klasszikus interjú kerekedett.
No, de mindent sorjában. Az egész ott csúszott el, hogy a lányok késve érkeztek, bő fél órával a fellépés előtt, így ott mocorgott az emberben, hogy bizony nem lesz mindenre idejük, főleg nem egy kis ráhangolódást igénylő beszélgetésre, amikor ugye a mozgóképes szekció (lásd televíziók) előnyt élvez a napilapokkal szemben.
Így, mire sorra kerültünk, már alig volt negyed óra a kezdésig, s érezhető volt, hogy itt kérem nem lesz lehetőség picit átszellemülve kérdezgetni. Úgy meg végképp nem, hogy a menedzsmentjük még két soron következő bulijuk reklámvideóját is felvette.
A lányok ugyanakkor lelkesen állták a sarat, s nem érződött rajtuk a nagy sietség miatti feszültség sem. Mosolyogtak, ölelgettek, bratyiztak. Mire azonban tényleg sor került volna ránk, másra nem maradt idő, mint hogy fel kellett csapnunk botcsinálta magyartanárnak.
Liv és Mim ugyanis mindenképpen anyanyelvén is kedveskedni akart a közönségnek, amelyben – haha! – lassan több a külföldi, mint a haza elem. No, mindegy, azért jó móka mindig magyar szavakra okítani bárkit is. Persze nem akadémiai székfoglalót kell elképzelni, de néhány alapkifejezést – angol fonetikus átírásban – azért sikerült átpréselni. Persze mondjuk egy köszönöm esetében egyszerűbb a köszi verziót beleplántálni a gyorsmemóriába, ahogy az egészségedrénél is jobb a „egs” forma fejbe verése.
A kedvenc azonban a Tedd fel a kezed! volt. A derültség, ahogy Nervóék kiizzadták, meg mondogatták, és papírra vetették, mindent megért.
S legalább arra is maradt idő, hogy – ha már tavaly nem sikerült a Szigeten – idén megkapták zenei rovatunk menő logójával ellátott atlétákat, aminek – bevallom, nem gondoltam – szemmel láthatóan roppant örültek.
