„Már a negyedik lemez anyaga is megvan, de még a harmadikkal szenvedünk, egyszer csak meglesz” – ezt jó másfél éve hallottuk a Mayberian Sanskülotts tagjaitól, amikor az első zenekarok egyikeként mutattuk be őket az akkor még ébredező Ígéretes titánok népének.
Na de csak sikerült! Elkészült a Csordás Zita (ének, szintetizátor és gitár), Balogh Gallusz (gitár), Hromkó István (dob) és Szigeti Árpád (basszusgitár) felállásban üzemelő zenekar harmadik, Adlait munkanéven futó nagylemeze.
A tizenegy számos anyag pedig azon a vonalon fut, amelyet a zenekart ismerők megszokhattak: szépen adagolt poszttinédzser-problémák bomlanak ki a hallgatók előtt. Szerelem, szeretet, ragaszkodás, a gyorsan lüktető, impulzív nagyvárosi élet miatti csalódások, meg nem értések, olykor egymás mellett elbeszélések lenyomatai bujkálnak a sorok között.
A lelkes rajongók számára jó hír, hogy immár felvétel formájában is elkészült Zita „híres” nyakharapását megörökítő száma, a Monday Session. Az igen abszurd történetről anno így mesélt nekünk az énekes:
„Egy srácnak írtam, akivel kavartam. A volt barátnője lerángatott az éjszakairól a hajamnál fogva, és a fülembe sziszegte, hogy »ha lenyúlod a csávómat, kinyírlak«, és beleharapott a nyakamba. Én meg szintén a hajánál fogva letéptem magamról. Hátulról egy haverunk lefogta, úgyhogy sikerült felszállni a buszra, és csak álltam ott, hogy akkor most mi a manó, miközben láttam, ahogy a lány teátrálisan összerogy a megállóban, hisztérikusan sír. Én meg kínomban csak nevetgélni tudtam, és közben elképesztően fájt az a harapás. Aztán később megbeszéltem a csajjal, hogy ez azért mégsem járja.”
Egyébként ugyancsak rákerült a korongra az Akarat című darab, amelyre videoklipet is készítettek korábban, most ez nyitja a lemezt.
Ha picit visszakanyarodunk a hangulatra, a dalokon óhatatlanul is végighömpölyög egyfajta keserédes bukolika. Olyan az egész, mintha egy képregényt lapozgatnánk, amelynek alaptónusa szomorkásan boncolgatja a társas lét feloldhatatlan viszontagságait, de valahol érezzük, a végén ott van egy hajszálnyi remény arra, hogy legalább ne tűnjön annyira kilátástalannak az életünk.
