– A legutóbb forgatott koncertklipetek, a Ringató kapcsán érződik, nincsenek égbekiáltó különbségek a stúdiófelvételek és az élő fellépések között. Sőt, igazából a zenétek épp ebben a közegben, a közönséggel együtt lélegezve virul csak igazán. Mennyire van tér az improvizációra, illetve a könnyedség ellenére mennyire tűpontosan megtervezett a műsorotok?
– Szűcs Viktor: Minden szezonra megújult műsorral készülünk, minden állomáson ugyanazokat a dalokat játsszuk, de sosem ugyanúgy.
– Agócs Márton: Így van! Egy-egy szóló, instrumentális betét, a sorrend folyamatos változtatása a közönség hangulatához igazítva, valamint a tudatos improvizáció miatt minden koncertünk valamilyen szinten egyedi. És természetesen mindig a legmagasabb színvonalra törekszünk.
– A Kerekes Band – akikkel, ugye, most együtt álltok majd december 28-án a nagyközönség elé az A38 Hajón – még október elején adott interjút lapunknak, s abban Fehér Viktor arról beszélt, „a népzenének lassan nyitnia kellene a szórakoztatóipar irányába, akármennyire is ördögtől valónak tűnik ez a szó, mert különben megteszik mások”. S többek között a Góbé mellett titeket említettek pozitív példaként. Ti hogy álltok ehhez a kérdéshez? Mennyire kell nyitnia a műfajnak a fősodor felé, illetve milyen lehetőségek vannak minderre?
– Szűcs Viktor: A népi kultúra erejét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy abban az ötven évben, amikor nagyon erősen ellene dolgoztak, született meg a táncházmozgalom. Ami a mai napig az egyik legerősebb szubkultúrája az országnak. Sőt, nem csak Magyarországnak.
– Agócs Márton: A népzene mindig a fősodorban lesz, elég megnézni a Fölszállott a páva nézettségi statisztikáit. Ez gyakorlatilag „zenebiológia”, genetikailag kódolva van bennünk. A Kerekes Band és a Góbé nevében nem tudok nyilatkozni – egyébként jó barátaink –, de szerintem mi nem a szórakoztatóiparba szeretnénk beletolni a népzenét, egyszerűen csak ugyanennek a mozgalomnak, a táncházmozgalomnak vagyunk egy újabb generációja. Illetve mi inkább még csak szeretnénk lenni.
