Parászka Boróka, Facebook: „A tegnapi nap egyetlen eredeti gondolata az volt, hogy a nemzeti (társadalmi) megbékélés elszalasztott esélyét most vissza lehet venni, és újra lehet egy történelmi kísérletet tenni a végzetesen hasadt társadalom óvatos rehabilitálására. Ezt sokkal egyszerűbben mondta tegnap Magyar Péter, és tömegszónokként egyszerűsítenie is kellett. Egyszerű és vitatható volt az, amit mondott, mert azt állította a megbékélés (aka »egyesítés«) elszalasztott pillanata 2010 volt. Sokan voltunk, jellemzően Erdélyben, akik azt állítottuk, hogy 2010-ben, az erdélyi magyarok közjogi eszközökkel történő bevonása a magyar belpolitikába nemhogy nem egyesít, de rendkívüli kockázatot jelent. A 16 évvel ezelőtti félelmek beigazolódtak. Katolikusok érteni fogják: az egy olyan gesztus volt, mint amikor kártyázás közben valaki leakasztja a nyakából a feszületet, és bedobja az utolsó lapra. De már nem vagyunk abban a helyzetben, hogy mérlegeljünk és az akkori döntést vitassuk. Történelmi tény, hogy a feszületet a nyakunkból, a családi örökséget – az egész határon túli magyar traumacsokrot – elkártyáztuk, és az egész magyar belpolitika beomlott, aláaknázott, végzetesen megosztott tereppé vált. Miért? A semmiért! Ebben a játszmában azt se lehetett követni, ki osztja kinek a lapokat, egyet lehetett tudni biztosan: cinkelt lapokkal megy a játék.”