Hargitai Miklós, Népszava: „Az első, 2012. januári békemenet sokkoló volt. A többség számára talán akkor (egy újabb, már a Fidesz által összehozott gazdasági válság és a matolcsyzmus becsődölése idején) jött át, hogy az orbáni hatalom sajnos nem a demokrácia átmeneti működési zavara, mert van kétmillió honfitársunk, akiknek nagyjából mindegy, hogy mi történik az országban – akkoriban semmi jó nem történt –, amíg a politika azt a mesét meséli nekik, amit hallani akarnak. A másik oldalon pedig nincs egy hasonló méretű és ideológiai alapon hasonlóan megszervezett ellenerő. Tegnap sokkról szó sem volt, de van, ami mégsem változott: bár immár négy éve kátyúban a szekér, másfél-kétmillióan még mindig lehetnek – no nem a békemenetükön, hanem országosan. Arról viszont, hogy ne lenne ellenerő – ugyanakkora vagy akár jóval nagyobb is –, már rég nem beszélhetünk. Lehet ugyan mondani, hogy az ideológiája még nem igazán kiforrott; valaki egy táblán magasba is tartotta a ’48-as 12 pont mai átirataként: »Húzzatok már el a frantzba!«. De ott tartunk, hogy ma ennyiben is összefoglalható az összes reformkövetelés: benne van a polgári haladás, a nemzeti függetlenség meg a sajtószabadságtól a törvény előtti egyenlőségig minden, ami jelenleg hiányzik.”