Markológéppel estek neki a Duna-parti műemléknek

Tulajdonosa lebontja a védett Radetzky laktanya nagy részét. Helyére hétszintes irodamonstrumot emel.

Ingatlanfejlesztés vagy rombolás? Egy műemléki védelem alatt álló, 119 éves épület bontása mindenképpen ez utóbbi számlájára írható. Budapesten egyre gyakrabban röppennek fel a hírek arról, hogy műemléki státusz alatt álló ingatlanokat bontanak el. Nemrég több klasszicista épületet tettek a földdel egyenlővé buldózerek Ferencvárosban. Alig telt el pár hét, és most itt az újabb áldozat: a budai Duna-parton magasodó, a monarchia korabeli katonai építészet egyik utolsó emlékéből – az MPK szerint – nem sok történelmi elem köszön majd vissza a HB Reavis ingatlanfejlesztése miatt.

A Radetzky laktanyát 2011-ben nyilvánították műemlékké. A Bem tér 3. szám alatti ingatlan bontási munkálatait azonban egy 2010-es építési engedély alapján végzik, amely már azóta elévülhetett – tudtuk meg Hetzmann Róberttől. Az MPK elnöke szerint azzal, hogy az ingatlan műemléki védettséget nyert, új jogi helyzet állt elő, amivel a korábban kiadott engedély nem számolhatott, így annak alapján nem is lehetett volna a bontást megkezdeni.

Úgy tűnik, az új helyzet hidegen hagyja a tulajdonost, a HB Reavis ingatlanfejlesztő vállalatot. A helyi lakók megdöbbenésére hétfőn markológépek jelentek meg a területen, az 1840-ben épült magtárszárnyról pedig már a cserepek és a tetőgerendák is lekerültek. Noha a tulajdonos azzal takarózik, hogy a műemléki és a modern építészeti világ ötvözete jellemzi majd a felújított ingatlant, a látványtervek sem a helyieket sem az örökségvédőket nem győzték meg, hiszen a szomszédos épületek fölé magasodó 32 ezer négyzetméteren elterülő, hétszintes, üveg-acél irodaház – az MPK szerint – csak részben tartja meg a XIX. századi homlokzat egy-két töredékét.

A HB Reavis azonban próbálja hűteni a kedélyeket. Megkeresésünkre közölték: a mindenkori munkálatok a szakmai és jogszabályi elvárásoknak megfelelően, a hatályos építési engedéllyel összhangban, és a hatóságokkal folyamatosan egyeztetve zajlanak. Az ingatlanfejlesztő vállalat az MNO kérdésére, hogy a műemléki elemek hány százaléka fog elveszni a munkálatok során, határozottan állította: azok teljes mértékben megmaradnak. A cég szerint a műemléki státusz a Bem téri homlokzatot és a két oldalsó részen egy-egy homlokzati szakaszt érinti.

Ám Hetzmann szerint ez egyszerűen nem igaz: szó nincs arról, hogy a védelem csupán egy-egy homlokzati elemre terjedne ki. Kifejtette: a kormányrendelet egyértelműen kimondja, hogy a védettség az 1840-ben klasszicista stílusban épült élelemtárra és az 1897-ben épült historizáló, volt Radetzky laktanya épületére vonatkozik. (Itt bárki elolvashatja az erről szóló NEFMI-rendeletet.)

Az ügy pikantériája, hogy a bontási engedélyt még 2010-ben épp az a hivatal adta ki, amely az örökségvédelem zászlóshajója volt akkor. Ugyanis a Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) bólintott rá az épület elpusztítására, ám akkor a műemléki szempontokat nem vették kellő súllyal figyelembe – figyelmeztetett Hetzmann. Kifejtette: az ingatlan már 2011-et megelőzően is régészeti védelem alatt állt, mivel a Radetzky laktanya helyén a római korban épp egy kaszárnya helyezkedett el. A KÖH hatáskörébe akkoriban nemcsak a műemlékügy, hanem a régészet is tartozott, ezért ők jártak el építésügyi hatóságként. A régészet pedig abban érdekelt, hogy az egykor volt kaszárnya romjai a felszínre kerüljenek – jegyezte meg az örökségvédő. Így a bontásra engedélyt adtak. (Majd 2011-ben műemlékké nyilvánították.)

Ám a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény szerint kizárólag nagyobb műemléki érdekből lehet műemléki épületet lebontani. Leegyszerűsítve: ha az épület bontásával egy sokkal értékesebb dolog kerülhet a felszínre, akkor nyilván elfogadható a pusztítás ténye, ám ebben az esetben még a római kori csekély maradványok sem írhatják felül az épület értékét. Az MPK szerint azonban a HB Reavist se az előbbi, se az utóbbi nem hozza lázba, hiszen a római kori maradványok a mélygarázs áldozatává, míg a műemlék-laktanya modern irodaházzá válik.

Hetzmann Róbert aggodalmának is hangot adott: „egy jó műszaki állapotú, történelmileg kiemelten jelentős épület esik áldozatul a profitszemléletnek”.

Ugyanis ez az irodaház-építés nyilvánvalóan arról szól, hogy lehet az ingatlanból minél több négyzetmétert kinyerni. Ezt a szemléletet pedig az egyesület a történelmi belvárosban nem tartja megengedhetőnek. Az örökségvédők azonban nem állnak meg itt. A Radetzky laktanya megvédéséért az egyesület tiltakozó megmozdulást fog szervezni június elejére, demonstrációjukkal azokra a műemlékekre is szeretnék a figyelmet felhívni, amelyek veszélyben vannak. Az egyesület a tiltakozó akció szervezése mellett aláírásgyűjtésbe is kezdett, két nap alatt több mint kétezer szimpatizáns állt a kezdeményezésük mellé.