– A legnagyobb bajban a devizahitelesek vannak, mert az ő szerződéseik a legelőnytelenebbek, az ő fizetési kötelezettségeik emelkedtek a legnagyobb mértékben az elmúlt években. Ezért úgy gondolom, emberséges lenne azon lakáscélú devizahitelesek számára biztosítani az elsétálás jogát – vagyis az adósság egy részének elengedését –, akik mindent megtettek annak érdekében, hogy fizetni tudják a tartozásaikat, de mégsem sikerült. Annál is inkább, mert úgy vélem, tarthatatlan, hogy miután elárverezték az adós ingatlanját – vagyis gyakorlatilag elvesztette legfontosabb vagyontárgyát, és az utcára került –, még milliókat követeljen rajta a hitelintézet – nyilatkozta lapunknak a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara elnöke. Schadl György szerint fontos a fizetési szándékot hangsúlyozni, mert nemritkán olyan adóssal is lehet találkozni, akinek eszébe sem jutott soha a törlesztés.
Van azonban az adósoknak egy olyan csoportja is, amely szeretett volna ugyan teljesíteni, de képtelen volt a havi törlesztőrészletek fizetésére, és utána már más egyéb, jellemzően közüzemi számláit sem egyenlítette ki. Ezért jó megoldás lenne, ha az adósságok elengedésének feltételéül szabnák, hogy az illetőnek a devizaadósságon kívül ne legyen másféle fizetési elmaradása – jellemzően kiegyenlítetlen közüzemi számlák –, vagy legalábbis a remélt jogszabály megjelenésétől számított három hónapon belül rendezze azokat. – További feltételként tudom elképzelni, hogy ne legyen szükség kényszerítő intézkedésre a végrehajtáskor. Mindezen feltétel teljesülése esetén mindenképpen indokoltnak tartanám az elsétálási jog megadását; hogy ha vagyontalanul is, de már tiszta lappal – azaz adósság nélkül – léphessen tovább a bajba került család. Mert ilyenkor nem ízléses, hogy még évekig letiltsák a fizetését csak azért, hogy újabb milliókat fizessen a hitelintézetnek.
Kérdésünkre az elnök elmondta, szerinte nem véletlen, hogy az Országgyűlés jelentősen meghosszabbította a kilakoltatási moratóriumot, április végéig. Addig csaknem fél év van hátra, ezalatt lehetőség nyílik arra, hogy egy újabb devizahiteles-mentő csomagot alkosson meg a kormány.
Schadl György arra is fölhívta a figyelmet, hogy a végrehajtásról szóló törvény idén tavasszal történt módosításában elviekben már benne van az elsétálási jog, a gyakorlatban azonban nem érvényesül. A törvény szerint ugyanis egy évig becsértéken lehet csak elárverezni az ingatlant, onnantól viszont – a bank és a tulajdonos egyetértésével – a becsértéknél olcsóbban is el lehet adni, feltéve hogy a hitelintézet lemond további követeléseiről. Bár eddig nem nagyon éltek ezzel a lehetőséggel a pénzintézetek, Schadl György megítélése szerint talán nekik is kedvező lenne, ha ilyen módon juthatnának hozzá pénzükhöz.
Más szempontok szerint értékeli az elsétálás lehetőségét a Bankcsapda Egyesület elnöke. Falus Zsolt szerint a lehetőséggel azok élhetnek majd, akik jellemzően alacsony önerő mellett vásároltak viszonylag kis értékű lakást, és viszonylag gyorsan fizetésképtelenné váltak. Nekik ugyanis nem sok pénzük fekszik az ingatlanban, így nem éri nagy veszteség őket a lakás elvesztésével, ha cserébe megszabadulnak minden adósságtól. Ám ha valakinek nagy értékű ingatlanja van, és nagyobb önerőt mozgósított annak megszerzéséhez, ott kisebb az esély, hogy az ügyfél igénybe veszi az elsétálás lehetőségét.
