Tart a sok szegénytől a világ gazdasági elitje, ma kiderülhet, mit lépnek

Lejjebb tekerik-e a leggazdagabbak a pénzszivattyúkat? Folytatódik-e Kósa Lajos nótaestje? Ma kiderülhet.

Ma kezdődik a svájci Davosban a sokat méltatott, de talán még többet szidott Világgazdasági Fórum. A gazdasági és politikai elit negyvennyolcadik alkalommal ül össze, hogy megvitassa a globális történéseket. Szokás, hogy a találkozó előtt néhány nappal a fórum kiad egy Globális kockázatok címet viselő jelentést. Az idei több olyan rázós helyzetet is kiemel, amellyel szembe kell nézni: ilyenek a klímaváltozás okozta károk, a gazdasági egyenlőtlenségek növekedése és a kibertámadások. A jelentés szerint a legnagyobb veszélyt  a geopolitikai bizonytalanság felerősödése jelenti, különösen az Egyesült Államok és Észak-Korea között egyre feszültebbé váló viszony, aminek következtében a világ közelebb került a nukleáris katasztrófához, mint az elmúlt évtizedekben bármikor.

A fórum utolsó napján felszólal Donald Trump amerikai elnök is. Vlagyimir Putyin orosz államfő viszont idén is kihagyja az eseményt. De így is elég prominens személy szerepel a résztvevők listáján. Ott lesz például Narendra Modi indiai miniszterelnök, Angela Merkel német kancellár, Paolo Gentiloni olasz miniszterelnök, Emmanuel Macron francia elnök, Theresa May brit miniszterelnök, Justin Trudeau kanadai kormányfő és Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke. Hallani olyan híreket is, hogy Macron és May megragadja a lehetőséget, és szembeszáll Donald Trumppal, mivel sem a párizsi klímaegyezmény, sem Jeruzsálem fővárosként való elismerése, sem az iráni atomegyezmény tekintetében nem értenek egyet az amerikai elnökkel.

Tavaly különösen érdekesre sikeredett a fórum. A világgazdaság legdörzsöltebb guruiként számontartott résztvevőket akkoriban még sokkolták Donald Trump kijelentései, ezért megkapó naivitással itták Hszi Csin-ping kínai elnök nekik címzett, a szabadpiacot dicsérő szavait. Pedig minden bizonnyal ők is tisztában voltak vele, hogy Kínában a szabadság és a szabadpiac sem ugyanazt jelenti, mint nyugaton. És ha a kínai pártvezetésen múlik, soha nem is fogja ugyanazt jelenteni.

Hagyomány, hogy a jótékonysági szervezeteket tömörítő brit Oxfam a davosi fórum előtt publikálja a világ népességének vagyoni helyzetéről szóló jelentését. A szervezet évek óta arra figyelmeztet, hogy a globális gazdasági folyamatok nyertese egyértelműen egy szűk elit. 2016-2017-ben minden második nap lett egy új milliárdos – írta a segélyszervezet. Most a davosi résztvevők is hangot adtak az egyenlőtlenségek miatti aggodalmuknak. Az idei Oxfam-jelentésből az olvasható ki, hogy a világon tavaly megtermelt vagyon 82 százaléka a Föld lakosságának leggazdagabb egy százalékához került, a milliárdosok száma pedig rekordot ért el. A világ leggazdagabb egy százaléka továbbra is nagyobb vagyonnal rendelkezik, mint a többiek együttvéve. A háromnapos találkozón talán kiderül, hogy a világ legbefolyásosabb emberei milyen módon akarják visszafogni magukat és leggazdagabb támogatóikat.

A magyar politikai elit egyelőre nem lázad önmaga gazdagodása ellen. Igaz, aki teheti, megpróbálja szemérmesen felhalmozni a szemérmetlen vagyonokat. Erre nincs jobb módszer, mint keríteni egy strómant, aki megbízható, és hajlandó nevére venni a gyorsan gyarapodó pénzhegyet. A stróman különös szerzet. Első pillantásra csak egy a sors és kormányzati döntéshozók által különösen kegyelt személynek tűnhet, aki üzleti tehetségét és ambícióit évtizedekig képes volt féken tartani. Aztán varázsütésre, mint töltött káposztás fazék fedője alól a gőz, feltörtek belőle zseniális képességei. Innentől határ a csillagos ég, feltéve hogy az uniós űrprogramból le lehet akasztani hozzá pár milliárdot. Az sem baj, ha a magyar polgárok irigy rosszindulattól vezérelve lekicsinylően beszélnek a képességeiről. És az sem, ha a választók többsége úgy gondolja, hogy ebben az országban már csak a simlisek boldogulnak. A győzelmet nem kell megmagyarázni.

A stróman kifejezés valószínűleg ma is elhangzik majd néhányszor. Ez már csak így szokott lenni mostanában, amikor Kósa Lajos nyilvánosság elé áll. Ugye emlékeznek még erre az örökbecsűre: „édesanyám nem strómanja senkinek”? Ennél elevenebb, lényegretörőbb nótakezdő sor talán soha nem hagyta el magyar politikus ajkát.

A megyei jogú városok fejlesztéséért felelős tárca nélküli miniszter délelőtt hazai pályán, Debrecenben, délután pedig Szolnokon tart sajtótájékoztatót a Modern városok program helyi fejlesztéseiről. Hogy az újságírók kérdéseire is válaszol-e, vagy inkább megfutamodik, az majd kiderül.

A belpolitikában a migránsozásra, pontosabban a migráns kifejezés jelentéstani változásaira is érdemes lesz odafigyelni. Ritkán adatik meg, hogy bepillanthatunk a burkolat alá, és működés közben vehetjük szemügyre a propaganda csikorgó dugattyúit. Szép, Habony Árpád-i feladat lesz lekászálódni arról a kommunikációs jéghegyről, amelyre az embereket szimpla idiótának tekintő kampányguruk navigálták a kormány óceánjáróját.

Ma saját pályájukon győzhetjük le Szlovákokat, méghozzá ott, ahol a legjobban fájna nekik a vereség: a jégcsarnokban. A jégkorong-Visegrád-kupa döntőjének visszavágóján este hattól áll fel egymás ellen a Nyitra és a Diósgyőr. Az első meccset a miskolciak nyerték 4-2-re. Óriási bravúr a miskolciak döntőbe jutása, habár az aktuális magyar bajnokról van szó. A kupában a négy legjobb magyar csapat játszott szlovák extraligás, tehát jóval erősebbnek tartott csapatokkal. Ennek ellenére a magyar együttesek többször is megtréfálták a szlovákokat, és most a Diósgyőr hatalmas bravúr kapujában áll.