A család elől a háború csapdájába

Hamarosan megjelenik Ulla-Lena Lundberg új könyve, A marcipánkatona. A téli háborútól a világégés végéig.

Ahogy Jég című könyve, úgy Ulla-Lena Lundberg megjelenés előtt álló könyve, A marcipánkatona is családtörténet, középpontjában egy finnországi svéd család áll, de a regény nagy részében leginkább a Kummel család két katonáskodó fiát, Görant és Frejt követi nyomon a szerző az 1939–40-es téli háborútól és az azt követő békekötéstől egészen a világháború végéig.

Az olvasó végigjárja velük a háborús Finnországot, amely a szereplők számára egy idő után lényegében nem különbözik a békeidőtől. A háború adottság, amelyben ki-ki a jellemének megfelelően próbál meg boldogulni. A tettek mozgatórugói is teljesen hétköznapiak. A két Kummel fiú például azért jelentkezik önkéntesnek, hogy elkerüljön otthonról.

A finnországi svéd Ulla-Lena Lundberg első magyarra fordított regényében, a Jégben édesapja történetét írta meg, aki a negyvenes évek végén volt lelkész az Aland-szigeteken, és akit egy tragikus baleset miatt korán elveszített. Az íróval a finn–svéd kettős identitásról, Finlandia-díjas könyve fogadtatásáról beszélgettünk és arról, mit tanul meg az ember egy hatszáz fős kisközösségben.

Az íróval készült korábbi interjúnk itt olvasható.

A marcipánkatona első oldalain Lundberg a tőle megszokott aprólékossággal ábrázolja a Kummel családot, érzelmi és morális deficitjeivel együtt. Kár, hogy ez az ábrázolás hamar abbamarad, és csak a regény végén veszi fel újra a szerző az elveszített fonalat. A történet nagy részében a két katonai karriert követi nyomon.

Mellettük az otthon maradt család némileg háttérbe szorul, pedig a regény igazi tétje a családhoz való viszonyulás lenne – az, hogy a Kummel fiúk jellemét, háborús karrierjük alakulását végső soron a család határozta meg, amelyből érkeztek és amelytől megpróbálnak elszakadni. A legkisebb Kummel fiú, Göran éppen azért kapja a marcipánkatona nevet, mert a család kedvence, „anya cukros malaca” volt. Ettől olyan felszabadult és sikeres, és ettől olyan felelőtlen is, ami végül a történet legnagyobb tragédiájához vezet.

A regény vége azt sugallja: a lelkük mélyén mintha a szülők is úgy éreznék, hogy Göran sorsa egyenes következménye volt annak, ahogy felnevelték. Hasonló a helyzet a család másik fiával, Frejjel is.

„Frej nekidől a foltos tapétának, és gyűlöli a családját, amely olyanná tette, amilyen, mogorvává, lobbanékonnyá és gyerekessé, őt, aki egyébként fegyelmezett és nyugodt. Van a család intézményében valami, amitől összetöpörödik, amitől sürgősen meg akar szabadulni, jóllehet önmaga előtt nem tudja eltitkolni, hogy egy család: jövendő családja már feltűnt a láthatáron”

– olvassuk a regény vége felé.

Az elszakadás végül az idősebb fivérnek, Frejnek sikerül. A kevésbé szeretett gyermek lesz az, aki élve és szabadon kerül ki a háborúból.

(Ulla-Lena Lundberg: A marcipánkatona. Fordította: Jávorszky Béla, Széphalom Könyvműhely, 2015, 463 oldal.)