Időről időre felmerül az egyesületben, hogy leüljenek tárgyalni a kiadókkal, de Papolczy úgy gondolja: az 55 százalékos nagykereskedői árrés és a kiadó egyéb költségei mellett aligha lehetne rávenni a legtöbb céget arra, hogy a mostaninál jóval előnyösebb feltételeket biztosítsanak. És még ezután is biztosan lenne olyan fordító, aki áron alul vállal munkát. A szervezet szerinte képtelen lenne betartatni a megegyezést, és attól is tartanak, hogy ez árkartellként a versenyjogba ütközne.
Papolczy szerint évek óta változatlan a fordítók helyzete. Az okot ő abban látja, hogy itt is a piac farkastörvényei uralkodnak. A kiadók kis összegeket ajánlanak a fordításért, és a műfordító nem alkuképes, mert a kiadó hamar talál helyette más fordítót – jellemzően pályakezdőt –, aki ennyiért is elvállalja. – Sokan passzióból végzik ezt a munkát, nem ebből élnek. Nekik nem is feltétlenül létkérdés, hogy a honorárium emeléséért küzdjenek. A többieknek viszont nagyon is az volna – mondja Papolczy.
Gyakori a késedelmes fizetés is. Bár a fizetési fegyelem kiadónként is különbözhet, általában 60-90 nap a fizetési határidő. De gyakran várnak fél vagy akár egy évig is a pénzükre a fordítók. Ez főleg akkor fordul elő, ha a kiadó maga is a fordítási támogatásra vár. Az sem segíti a fordítók kifizetését, hogy a kiadók az eladott könyvek után járó pénzükre is várnak, általában 60-90 napra fizet nekik a terjesztő, de a közelmúltban ennél nagyobb csúszások is előfordultak, például a pénzügyi nehézségekkel küzdő Alexandra esetében. A fordítókon így gyakorlatilag a könyvpiac problémái csapódnak le: ők a kiadóknak, a kiadók az árrést és az árusítás feltételeit meghatározó terjesztőknek vannak kiszolgáltatva.
