Néha csak megtetszik Verrasztó Gábornak egy ház. És van, hogy kiderül: érdekesebb egy ilyen ház története, mint egy olyané, amely híres ember lakhelye volt. „A Török utca 12., a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és Levéltár épülete nagyon tetszett nekem. Antall József dolgozott itt igazgatóként. Kiderítettem, hogy egy színésznőnek építette a »mecénása«. A hölgy a bécsi Orfeumban táncolt.”
A kutató-újságíró Verrasztó elmondása szerint mozgáskorlátozottként is mindenütt természetesen kezelik, és nagyjából azokkal a problémákkal szembesül, mint minden más kutató. Elsősorban a szüleinek hálás, amiért taníttatták. „Az én gyerekkoromban a fogyatékos – de nem szeretem ezt a szót! – gyerekeket még nem volt kötelező iskolába küldeni. Dönthettek volna úgy is, hogy nem íratnak be. Budapesti barátaim biztatására végeztem el a MÚOSZ újságíró-iskoláját. Így ragadtam a fővárosban, mert eredetileg orosházi vagyok. Soha nem volt gond abból, hogy mozgáskorlátozott vagyok. Amikor például meghívtak első munkahelyemre, a Zsaru Magazinhoz, hogy vezessem a hobbirovatot, szóltam, hogy kerekes székkel közlekedem. Mondták, hogy na és akkor? Ott nem volt lift a szerkesztőségben, de lejöttek elém, és felvittek az emeletre. Kutatni elsősorban az Országos Széchényi Könyvtárba és Budapest Főváros Levéltárába járok. Ezek az intézmények már akadálymentesek.”
A Budai históriáknak 2015 végén jelent meg új kötete, aztán közvetlenül utána még egy Verrasztó-könyv látott napvilágot. Goll Bea, a negyvenes évek körülrajongott magyar színészcsillaga életrajzát „állította össze” Verrasztó Gábor. Őt is egy helytörténeti kutatásnak köszönheti: „Egy Takács nevű embert kerestem, amikor az internetes kereső kidobta Goll Bea erősen hiányos életútját, és benne azt, hogy a fiatal színésznő a Völgy utca 37.-be költözött, miután férjhez ment. Innentől ez is budai história volt. Megnéztem a házat, és elkezdtem kutatni Goll Bea után.”
