Végel Lászlóban nincs „semmi szokványos”

75. születésnapján köszöntötték a délvidéki írót. Esterházy Péter is ott volt.

MTI
2016. 02. 11. 11:51
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A délvidéki Végel László a magyar és a szerb irodalom jeles képviselője, egyben a „talanság írója”, az illúzió- és hitevesztettség, a reménynélküliség, a talajtalanság és jövőtlenség szerzője, a többfelé kötődés, de sehová sem tartozás érzésének igazi megosztója – hangsúlyozta köszöntőjében E. Csorba Csilla, a PIM főigazgatója.

Károlyi Csaba, az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese az ünnepségen úgy fogalmazott: Végel László különlegességét az adja, hogy már első látásra sincs benne „semmi szokványos”, „semmi normális”. Parasztgyerekként megírta az első magyar beat-regényt, Újvidéken megtelepedve nem a faluról írt, mint a vele egy napon, szintén Szenttamáson született Gion Nándor, hanem a városról, feltéve ezzel Újvidéket a magyar irodalom térképére. Könyvei gyakran előbb jelentek meg szerbül, mint magyarul, regényei pedig úgy szólnak a kisebbségi létről, hogy elkerülik a megszokott sémákat – hangoztatta Károlyi Csaba.

Hozzáfűzte: Végel László a plebejus ember egyenességével mutatja meg a legbonyolultabb dolgokat, evidenciaként mondja ki azt, amin más oly sokszor és hosszan rágódik.

Végel Lászlóval az esten Parti Nagy Lajos beszélgetett, aki a vajdasági szerzőt a „legradikálisabb magyar írónak” nevezte. Kérdésére az író felidézte: sokan liberális kozmopolitaként könyvelték el, úgy érezték, nem foglalkozik eleget a kisebbségi léttel, a nemzeti gyökerekkel. Mint fogalmazott, egyszerű falusi emberek között nőtt fel, ahol a nemzeti kérdések helyett mindenki a nagyvilágról, Amerikáról, a második világháborúban a különböző frontokon szerzett tapasztalatairól mesélt. „Ezért nevezem magam inkább plebejus kozmopolitának, így adózok a falusi utcám emlékének.”

Végel László beszélt arról is, hogy úgy érzi, valójában ugyanazt a regényciklust írja egész életében. Első művei ugyan a nemzedéki problémákról szólnak, az újabbak pedig nem, könyvei mintha mégis „feleselnének egymással”.

Terveiről szólva a vajdasági szerző elmondta: szeretne egy Budapest-regényt írni, amelyből kiderülhetne „hogyan látunk mi titeket, budapestieket”.

A regény-, dráma- és esszéírót az ünnepségen a könyveit megjelentető Noran Libro Kiadó vezetője, Kőrössi P. József, Takács Ferenc irodalomtörténész, Radnóti Sándor esztéta, valamint Esterházy Péter is köszöntötte. Az esten a Liszt Ferenc-díjas Dresch Mihály zenélt.

Végel László 1941. február elsején született a Jugoszláviához tartozó Szenttamáson. Egyetemi tanulmányait Újvidéken és Belgrádban végezte. 1965-től 1971-ig az Új Symposion folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, az Egy makró emlékirata című első regénye 1967-ben jelent meg könyvként.

Legutóbbi művei a Bűnhődés (2012) és a Neoplanta, avagy az Ígéret Földje (2013), valamint a Balkáni szépség, avagy Slemil fattyúja (2015) című regény. 2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, 2009-ben Kossuth-díjjal, 2013-ben Hazám-díjjal tüntették ki.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.