Ulfkotte: Sokaknak nagy biznisz a menekültválság

Összeesküvés, gyógyszerlobbi, migránsok. Itt az új Ulfkotte-könyv a Hit Gyülekezete kiadójának gondozásában.

Ulfkotte elmesélt egy történetet, arról, hogy miket tapasztalt, mikor még tudósítóként dolgozott, és Afrika szarvánál, Szomáliában járt egy menekülttábort működtető német segélyszervezetnél. Mint mondta, itt évszázadok óta nomád népek éltek, megszokták, hogy rendszeresen kilométereket gyalogolnak a vízért, és gyakran voltak törzsi konfliktusok a vízben gazdagabb területekért. A német segélyszervezetek aztán odamentek és elmondták ezeknek a nomádoknak, hogy nem emberhez méltó, ahogyan ők ott a kunyhóikban élnek, holott ők emberöltők óta megszokták ezt. Inkább menekülttáborokba terelték őket, a törzsi konfliktusokat pedig „kikiáltották polgárháborúnak”, és rábeszélték őket, hogy induljanak Európába – állította Ulfkotte.

Szerinte nem véletlen, hogy mindenhonnan azt halljuk, hogy be kell fogadnunk a tömegével érkező menedékkérőket, ugyanis sokan jól keresnek ezen – és ehhez még embercsempésznek sem kell lenni.

A menedékkérők gyakran olyan országokból érkeznek, ahol például a hepatitis C fertőzés még igen elterjedt – miközben Európában ez a betegség már nagyon ritkán fordul elő. Ezért az európai gyógyszercégeknek jó üzlet, ha itt kezelik őket, hiszen egy napi kezelésük egy iPhone árába kerül, a teljes gyógyulásukig pedig nagyjából egy családi ház árát fizeti ki a német állami egészségpénztár a gyógyszercégeknek a migránsok kezelése miatt – fejtette ki Ulfkotte.

Természetesen a gyógyszerlobbival még nem ér véget az összeesküvők köre.

Szerinte sok más ágazat is érintett, ezekről részletesen ír a könyvben – a bemutatón még a biztosítókat hozta fel példaként. Mint mondta, a migránsok gyakran kapnak biciklit Németországban, hogy könnyebben tudjanak közlekedni. Ha közülük valaki biciklivel balesetet okoz, és nincs biztosítása, akkor nagy kérdés, hogy ki fogja ilyenkor kifizetni a másik fél kárát. Szerinte a német kormány pontosan azt tervezi, amit a biztosítótársaságok akarnak: hogy az adófizetők pénzén kössenek kötelező felelősségbiztosítást a menekülteknek.

Annyi mindenképpen igaz, tehetjük hozzá, hogy már most több helyi önkormányzat kötött egyébként biztosítást, az adott faluban vagy városban letelepített menedékkérőknek.

A harmadik haszonélvező csoportként Ulfkotte a pártokat, különösen a német szociáldemokratákat (SPD) említette, akik szerinte az AWO-n (a számunkra rossz csengésű betűszó az Arbeiterwohlfahrt, vagyis „dolgozói jólét” rövidítése) keresztül nyerészkednek a migránsokon. Az AWO-t az SPD alapította még 1919-ben, és máig szorosan együttműködik a két szervezet. A munkavállalók számára nyújtott szociális támogatáson kívül az újabb igényekhez igazodva az AWO például menekültszállásokat tart fenn, menedékkérők számára tanácsadó irodákat üzemeltet és hasonlók: mindezt pedig adó-eurókból finanszírozzák, vagyis a kormánykoalícióban is részt vevő SPD politikusai a saját szervezetükbe tolják bele a pénzt – állítja Ulfkotte.

Az MNO kérdésére, hogyha a politikusok számára ilyen jó üzlet a menekültválság, akkor miért kezdett közben többek közt a német kormány is (Orbán után szabadon) kampányolni Afganisztánban, hogy a migránsok el se induljanak, azt mondta: mert nagy volt a nyomás a lakosság részéről. Mint mondta, valamit kellett cselekedni, mert a kormánypártok az utóbbi időben sokat veszítettek a népszerűségükből, az SPD például 20 százalék alá került (hozzátesszük: a CDU pedig épp a plakátkampány elindításakor volt hároméves mélyponton).

Ulfkotte a bemutatón többször is hangsúlyozta, hogy nem magukkal a menekültekkel van baja, hanem azokkal, akik hatalmas hasznot húznak a menekülthullámból. Ezzel kapcsolatban felvetettük, hogy ha a menedékkérők irányába ilyen barátságos, akkor miért mondott beszédet az iszlámellenes PEGIDA mozgalom (a „Patrióták a Nyugat Iszlamizációja Ellen” német rövidítése) egyik tüntetésén.

Mint mondta, nem tagadta sosem le azt a beszédet, és most is megtartaná. Kifejtette: a genfi egyezmény pontosan behatárolja azt a kört, hogy ki számít menekültnek. Az például nem, aki biztonságos harmadik országon, főleg más EU-tagállamokon keresztül érkezett. Arról viszont nem szól semmilyen törvény vagy egyezmény, hogy bárki megválaszthatná, hol szeretne élni – szögezte le. Hozzátette: a világban sok ország igenis szigorú abban, hogy kit fogad be; példaként Japánt és Ausztráliát említette. Ulfkotte válaszát azzal zárta: a PEGIDA csak azt mondja, hogy nem lehet mindenkit beengedni, és ő ezzel egyetért.

A közönségből érkező kérdés kapcsán Soros és Amerika sem maradt ki az összeesküvők halmazából: Ulfkotte zárásul kifejtette, hogy Amerikának mindenképp érdeke, hogy Európa sokat költsön a migránsokra és ne erősödjön gazdaságilag, így az euró ne legyen stabil a dollárral szemben.

A könyvbemutató után egyből sorban állás kezdődött a dedikálásért, nekünk pedig sajnos nem jutott sajtópéldány, de amint szert teszünk rá, be tudunk számolni majd arról is, kik még a menekültválság titkos haszonélvezői.