A cím kölcsönben van, Jeszenszky Gézának, az Antall-kormány egykori külügyminiszterének most megjelent munkájából. Bár ott csak egy fejezetet jelöl, a könyv tárgyául szolgáló magyar külpolitika jelentős időszaka mellett bízvást alkalmazhatjuk az eltelt húsz-egynéhány év jellemzésére is.
A mából visszatekintve jórészt illúziónak tűnik: milyen vágyakkal, bizakodással és szándékokkal tekintett a jövőbe a rendszerváltók nemzedéke. A szerző hivatásából fakadó hatalmas felkészültsége, alapos helyzetértékelései, a szomszéd országokhoz fűződő viszonyunkat meghatározó történeti folyamatok világos elemzése fontos kézikönyvvé avatják a viszonylag rövid aktív politikai szerepvállalása mellett évtizedeken át egyetemi katedrán oktató professzor művét.
Az sem elhanyagolható értéke az írásnak, hogy Jeszenszky Géza Antall József közeli munkatársaként, részben családja tagjaként egyike volt azoknak, akik iránt feltétlen bizalommal viseltetett a miniszterelnök, így a műve megírásához szükséges minden információ birtokában van. Amint az előszóban kifejti, ennek köszönhetően a kötet összeállítása során elsősorban saját feljegyzéseire, emlékeire támaszkodott, kevésbé befolyásolták mások elgondolásai. A közel négyszáz oldalas kötet a határon túl élő magyarok érdekvédelmét is szem előtt tartó Antall-kormány külpolitikai célkitűzéseinek és azok belpolitikai vetületének ismertetése mellett részletesen, országonként tárgyalja a szomszédainkkal kapcsolatos eltérő problémákra adott magyar válaszokat, azok következményeit is. Emellett kitér olyan, máig hangoztatott nézetek valóságalapjának az elemzésére, melyek szerint a rendszerváltás hajnalán hazánknak katonai megoldás révén is lett volna lehetősége a trianoni békediktátum sérelmeinek orvoslására.
Befejezésül szeretnénk egy sajnálatos tényt említeni: az Antall-kormányhoz hasonló kiemelkedő műveltséggel rendelkező kormányunk kevés volt az elmúlt évtizedekben. Részleges kudarca mégis azt mutatja, hogy a politika már régen nem az úriemberek sportja. A siker, az eredmény sokkal gyakrabban függ a cinikus rámenősségtől, a ma sokat emlegetett pragmatizmustól, mint a klasszikus hagyományok követésétől.
