Saját szívügye Moldva mellett szűkebb pátriája, a Mezőség volt. Bántotta ugyanis, hogy a közép-erdélyi Mezőségről kevés a néprajzos anyag, nem nagyon érdekli a kutatókat, elmaradott, román–magyar keverék vidéknek vélik. Megmutatta, hogy ez másképp van, s a táncházmozgalomban azóta sincs mulatság magyarpalatkai nélkül. Magáról a mozgalomról is számos történet olvasható a kötetben, mert annak útját is sokáig egyengette Kallós, amikor pedig úgy érezte, hogy az állambiztonság megfigyelése miatt kockázatos megjelennie a táncházakban, kicsit háttérbe vonult.
Hogy miként alakult ki a Kallós-alapítvány válaszúti komplexuma, az a táncházas körökben ismert történet: az önkormányzat egyszerűen elfelejtette átírni az elkobzás után az egykori Kallós-birtokot az új tulajdonos nevére, így a rendszerváltás után még pereskedni sem kellett, csak megállapították, hogy az Kallós Zoltáné. Aztán szép lassan megszületett a múzeum, majd a szórványkollégium. A múzeumba páratlanul gazdag gyűjtemény került, a kollégiumba pedig olyan gyerekek, akik nagy valószínűséggel elrománosodtak volna, ha nem találja meg és karolja fel őket az intézmény. Erre is utal a könyv címe.
A kötetben olyan személyiségek is vallanak Kallósról, mint Kelemen László, a Hagyományok Háza igazgatója, az egykori Ökrös együttes brácsása vagy épp Novák Ferenc Tata koreográfus, aki 85. születésnapját ünnepelte idén. A lélekmentő informatív, ismeretterjesztő munka, igényes nyári olvasmány. Népzenével tálalva ajánljuk.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!