Fordulj, kedves lovam, napszentület felé – énekli felállva a válaszúti kultúrotthon vagy épp nemrég a Kolozsvári Állami Magyar Opera közönsége. Kallós Zoltánt köszöntik így, kedvenc nótájával. Mit nóta, ez már szinte himnusz! Borzong az ember, ahogy méltóságteljesen zengenek a Bújdosódal szomorú sorai. Mindenki énekel, mindenki áll, mindenki tiszteleg.
Kallós Zoltánról már jelent meg könyv pár éve: a Heti Válasz újságírójának, Ablonczy Bálintnak a vele készült interjúkötetére gondolunk. Most a székelyföldi illetőségű újságíró, Csinta Samu is azt a módszert választotta, amit Ablonczy: hosszas előkészületek után néhány napot Kallós társaságában töltött, hogy megírhassa a néprajzkutató kilencvenedik születésnapjára szánt reprezentatív képes kötetet. Csinta ebben az arisztokráciáról átváltott a parasztságra; előző munkája az Erdélybe visszaköltöző magyar arisztokratákról szólt.
A Kallós-kötet persze csak közvetetten szól a parasztságról. Elsődleges témája magának Kallós Zoltánnak az élete. Annak is az első kilencven éve. Csinta végigköveti Kallós egész életét a válaszúti, kolozsvári kezdetektől mostanáig. A fiatal tanító Vistába kap kinevezést, ahonnan be tud járni Kolozsvárra. Egy alkalommal Jagamas János néprajzkutató (akinek gyűjtéseit nemrég adta ki a Hagyományok Háza) arra panaszkodik neki, hogy a faluban elég gyenge anyagot tudott felvenni a cigányok körében. A románul, cigányul kiválóan beszélő Kallós felajánlja, hogy legközelebb elkíséri. Így is történik, és rögtön kincsek kerülnek a gyűjtők elé. Ettől kezdve többször igénybe veszik a cigányokkal bizalmi viszonyt ápoló fiatal tanító segítségét. Ezután viszont származása miatt utánanyúlt a kommunista hatalom, és a kulákvádat követően már nem tudta tartani a lépést az egyetemi történésekkel. Így kötött ki Moldvában, ahol úgyszintén gyűjteni kezdett a tanítás mellett.
Jött a Balladák könyve sikere. Romániában ugyan indexre tették, de itthon számos kiadást megért, és mindenki a csodájára járt. Aztán idővel Kallós Zoli bácsi egyfajta elosztó- és információs központtá vált, miután beindult a táncházmozgalom. Az Erdélybe látogató magyarországi zenészek tőle tudták, hogy hová érdemes menni: hol van lakodalom, keresztelő, temetés, „felgyűjtetlen” néni, és hogy mit érdemes vinni cserébe. Persze a segítséget megelőzte, hogy Zoli bácsi felmérte, kivel van dolga, s ha az illető megszerezte a bizalmát, megfelelt a kérdésekre, jött a segítség. Legendás, hogy Kallós minden falu minden adatközlő énekesét és zenészét ismeri; ahogyan memóriája is páratlan.
