Tévéfoci

Benedek Szabolcs arról, hogy miért nem lehet tévében meccset nézni és mitől lesz most mégis fotelszurkoló.

A francokat! A stadionban sokkal több minden történik egyszerre annál, mint amit a kamera adott pillanatban mutat.

Különben is, sorolták tovább, minek járjanak meccsre, nézzék ezt a szánalmas magyar focit, amikor a sportadókon minőségi futballt láthatnak?

Engem viszont az itteni focihoz kötnek élmények. Személyesek, közvetlenek, valódiak. Van olyan stadion, amelyben minden fűszál személyes ismerősöm. Kedvenc csapatom évtizedek óta nem tartozik még az NB I élmezőnyébe se, mégis a kedvencem. Érzelmek, emlékek fűznek hozzá. A világ sztárcsapataiért nem tudok lelkesedni pusztán azért, mert jók. Távoliak, messze vannak, olykor egy másik galaxisban. Bevallom, az elmúlt évtizedekben némiképp kiestem a nemzetközi futballból. Azt speciel tudom, ki az a Ronaldo, de megesett, hogy vb-döntőbe aludtam bele. Nem kötött le, mivel nem tudtam kiért lelkesedni. Nem volt hozzá közöm. Az eredményt pár óra múlva az interneten megnézhetem.

A magyar válogatott kijutott az Európa-bajnokságra. Igaz, ennek az is az oka, hogy lejjebb vitték a lécet, amelyet ily módon már nem vertünk le. De ez most nem számít. Inkább örüljünk, őszintén, nagyon. Harminc éve ez az első nemzetközi labdarúgótorna, amelyet nem csak fél szemmel figyelek. És abban reménykedem, hogy nem kell újabb évtizedeket várni arra, hogy – ha már a fiúkkal ellentétben én nem jutottam ki Franciaországba – megint fotelszurkoló legyek.