Vannak emberek, akiknek a nevét hiába próbálta elfeledtetni bármiféle diktatúra: Klebelsberg Kunó, Domanovszky Sándor, Szekfű Gyula, Hóman Bálint és Hajnal István személye a huszadik század első felében szorosan hozzákötődött a trianoni Magyarország kulturális és tudományos életéhez. Közülük többen még a második világháború után is részt vettek a tudományos életben: Hómant ugyan népbíróság elé állították, és háborús bűnök vádjával életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték; Domanovszky, Szekfű és Hajnal még egy ideig egyetemi tanárként dolgozott. 1948 után azonban a szűkkeblű értelmiségpolitika őket is kiszorította. A sztálini rendszert hűen másoló magyar politikai vezetés ahogy a politikában fokozatosan leszámolt a politikai baloldal hagyományos vonulataival – kezdve a nemzeti demokratákkal, a liberálisokkal, a szociáldemokratákkal, sőt a hazai kommunistákkal is –, úgy a tudományos életből is folyamatosan kirekesztette a századforduló konzervatív liberális világában nevelkedett, egyébként az új rendszerrel is együttműködni hajlandó régi értelmiségieket, nyugati típusú polgári demokratákat.
Mégis, a fenti gondolkodók tudományos munkásságát sehogy sem tudta a szocializmus „végképp eltörölni”: 1968-tól megkezdődött írásaik publikálása, felfogásuk fokozatos visszavétele, és személyük rehabilitálása. Az ő munkásságukat tárgyaló kéziratokat gyűjtötte most össze Glatz Ferenc történész, a rendszerváltás művelődési minisztere és a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnöke. A vaskos kötetből így nemcsak nagy politikai gondolkodóink írásait, beszédeit és felfogását ismerhetjük meg, hanem elemzéseket is olvashatunk. Glatz választása korántsem véletlen: az általa bemutatott gondolkodóknak kellett egy vesztes világháború, a történelmi államterület szétszakítása után újra berendezniük szellemi értelemben az országot; megkísérelni az új államokhoz került nemzetszomszédokkal újfajta viszonyt kiépíteni; és új beszédkultúrát kialakítani a sok száz éves, elöregedett, megmerevedett társadalmi érintkezésrendszerben. A történelmet ismerjük: a második világháború után hatalomra jutott kommunista rezsim egészen más utat választott. A nagy gondolkodók műveit azonban nem tudták elfeledtetni, a konzervatív olvasóknak pedig ezek ma is izgalmas olvasmányok.
