Harmincz Rita „sárga ruhás lányként” írt blogbejegyzéseinek köszönhetően vált ismertté, aki most ázsiai utazásainak tanulságait könyvben is megjelentette. Jó mottót választott élménybeszámolóinak egy ismeretlen, bizonyára szintén világjáró szerzőtől: „Az utazás talán nem is arról szól, hogy valamivé válj. Az utazás talán arra szolgál, hogy ledobálj magadról mindent, ami nem is te vagy, így azzá válhass, aki eredetileg lettél volna.”
Harmincz Rita 2014 őszén eladta lakását, és felmondott munkahelyén, hogy nyakába, hátára vehesse az alacsony költségvetésű utak elengedhetetlen kellékét, a hátizsákját. Nepál, Kína, Hongkong, Fülöp-szigetek, Vietnam, Kambodzsa, Mianmar, Szingapúr, Malajzia, Indonézia, Kelet-Timor, Srí Lanka, Thaiföld volt az úti cél, s ezekben az országokban szerzett tapasztalatait osztotta meg könyvében az olvasóival.
Miért Délkelet-Ázsia? Azért, mert ott nincs hideg, változatos és nem utolsósorban pénztárcabarát. Néhány szabály a könyvet olvasva: úgy találunk olcsó repülőjegyet, ha feliratkozunk a repülőtársaságok hírleveleire, jegyár-összehasonlító oldalakon keresgélünk; a hátizsák súlyáról pedig annyit, hogy kevés ruhát szükséges vinnünk, mert a helyi mosodák olcsón tisztítják cuccainkat. Az okostelefonokra letöltött alkalmazások, mint például valutaváltó, fordítóprogram, offline térkép, képszerkesztő, lámpa stb., megkönnyíthetik az életünket, és érdemes jól tájékozódva a részletekről helyi SIM-kártyát is venni. Indonéziában például három mobiltársaság szolgáltat, de megfelelő térerővel mindegyik csak bizonyos régiókban. Bárhol járunk, legyünk hálásak a wifiért, figyelmeztet az utazó.
Számtalan praktikát ismertet a biztosítások megkötéséhez, a készpénz és a bankkártya használatához, az oltásokhoz, a higiéniával kapcsolatosan. Kendőzetlenül ír róla, hogy a bejárt országok zömében mások a szokások, így kiderül többek között, hogy a szellentés, böfögés, csámcsogás s az intim zóna hiánya hétköznapi dolog ezeken a helyszíneken.
S vannak egyéb kihívások: férgek, lárvák, betegségek. Tény, hogy Délkelet-Ázsiában nagyobb például a szúnyog által terjesztett betegségek fertőzésének a veszélye, otthon viszont influenzajárvány van, mérlegel a könyv szerzője. Igen, más a közeg, másképp kell vigyázni. Általában nem érdemes egyedül mászkálni a sötétben, vagy kihívóan öltözni. Az is kiderül a könyvből, hogy írója általában a megérzéseire hallgat utazásai során.
A „sárga ruhás lány” szerint egyébként az utazáshoz egyáltalán nem kell annyi pénz, mint sokan hiszik. Mármint ahhoz a hátizsákos, szabad utazáshoz, amelyet ő művel. Azt csinálja, amit a helyiek. Kifőzdében vagy utcán eszik, a tömegközlekedést használja, ha van rá mód, nem fizet – vagy csak nagyon keveset – a szállásért, a repülőjegyekkel pedig addig kalkulál, amíg meg nem találja a nagyon olcsó fapados járatokat. Ha nem muszáj, nem repül, hanem busszal vagy hajóval megy tovább. Kiszámolta, ha a repülőjegyeket is belevesszük, napi 25 dollár (körülbelül hétezer forint) az átlagos költése.
Vajon miben változtatta meg a sok utazás a szerzőt? Mindenképpen pozitív és személyiségformáló hatása van, elfogadóbbá és nyíltabbá teszi az embert, vallja. Azzal, hogy kitágulnak a határok, gondolkodásmódot is tud változtatni. Meglelhetjük a valódi értékeket a világban a televízió bámulása és a tárgyi javak felhalmozása nélkül. Türelmesebb, hálásabb és alázatosabb lett, le tud lassítani, és észreveszi, mi van körülötte: örülni az esőnek is például, és élvezni, ahogy végigcsepereg az arcon.
Valahol megkérdezték tőle, honnan jött a „sárga ruhás lány” elnevezés. Egy nyelvtanulók számára készült interjúban beszélt utazásairól. Sárga ruhában volt azon a nyári napon. Készült egy fotó azzal a képaláírással: „Faggattuk Ritát (sárga ruhában)”. Akkor csapott le rá, hogy az lesz a szerzői neve.
A sárga ruhás lány: Hogyan lettem világutazó (és hogyan lehetsz te is)?. Szerzői kiadás, 2016. 3490 forint
