A „sárga ruhás lány” szerint egyébként az utazáshoz egyáltalán nem kell annyi pénz, mint sokan hiszik. Mármint ahhoz a hátizsákos, szabad utazáshoz, amelyet ő művel. Azt csinálja, amit a helyiek. Kifőzdében vagy utcán eszik, a tömegközlekedést használja, ha van rá mód, nem fizet – vagy csak nagyon keveset – a szállásért, a repülőjegyekkel pedig addig kalkulál, amíg meg nem találja a nagyon olcsó fapados járatokat. Ha nem muszáj, nem repül, hanem busszal vagy hajóval megy tovább. Kiszámolta, ha a repülőjegyeket is belevesszük, napi 25 dollár (körülbelül hétezer forint) az átlagos költése.
Vajon miben változtatta meg a sok utazás a szerzőt? Mindenképpen pozitív és személyiségformáló hatása van, elfogadóbbá és nyíltabbá teszi az embert, vallja. Azzal, hogy kitágulnak a határok, gondolkodásmódot is tud változtatni. Meglelhetjük a valódi értékeket a világban a televízió bámulása és a tárgyi javak felhalmozása nélkül. Türelmesebb, hálásabb és alázatosabb lett, le tud lassítani, és észreveszi, mi van körülötte: örülni az esőnek is például, és élvezni, ahogy végigcsepereg az arcon.
Valahol megkérdezték tőle, honnan jött a „sárga ruhás lány” elnevezés. Egy nyelvtanulók számára készült interjúban beszélt utazásairól. Sárga ruhában volt azon a nyári napon. Készült egy fotó azzal a képaláírással: „Faggattuk Ritát (sárga ruhában)”. Akkor csapott le rá, hogy az lesz a szerzői neve.
A sárga ruhás lány: Hogyan lettem világutazó (és hogyan lehetsz te is)?. Szerzői kiadás, 2016. 3490 forint
