A szőke, kék szemű Callum Israel ugyanis bangladesi születésű, ott felnevelkedő exkommandós, aki korábban egy amerikai katonai-biztonsági magáncég, a Blackbell zsoldosa volt, s a balkáni háborúk egyik első felvonása, az 1991-es, tíznapos szlovén függetlenségi harcok óta vett részt piszkos akciókban. Nem éppen klasszikus liberális arc. Mégis pálfordulásra adja a fejét, mert a saját bőrén tapasztal meg valami olyasmit, ami egyrészt megrémíti, másrészt pedig elgondolkodtatja. Egy radikális környezetvédő csoport elleni bevetésen – amelynek tagjai odaláncolták magukat egy északi-tengeri olajfúró toronyhoz – egy óriás hullám, egy nem várt, emberi ésszel szinte elképzelhetetlen cunami elmossa az építményt, rajta kívül mindenkit megölve.
Ezért alapítja meg mozgalmát, minden vagyonát beleölve a szervezetbe. A csapathoz közben az idealista állatvédő egyetemista lánytól a gyerek zsoldosként a tamil tigrisek kötelékében harcoló, később ugyancsak a Blackbell kötelékében kikötő kommandósig sokan csatlakoznak. Így egy roppant vegyes társaság küzd azért, hogy az összeomlás után valahogy visszafordítsák, vagy legalább egyensúlyba hozzák bolygónk ökológiai rendszerét. Súrlódások természetesen akadnak. Főleg, amikor olyan kérdéseken folyik heves vita, hogy vajon egy környezetvédő csoport használhat-e fegyvert azért, hogy megvédje magát, vagy visszavágjon, ha rátámadnak.
S ilyen dilemmák között külön frappáns az erőszak minden formáját elutasító Israel sommás megjegyzése: „Az összeomlás előtt a sajtó, a multilobbi állandóan azzal támadott minket, hogy ultraliberálisok vagyunk Hát nagyon nem erről szól a dolog! Az összeomláskor nem számít ugyanis, hogy ki a liberális, ki a konzervatív, csak az, ki és hogyan tesz azért, hogy ne pusztuljon el a világunk.” Már csak ezért a mondatért érdemes mindenkinek – legyen trumpista, sorosista, zuckerbergista, orbánista, netán momentumos – végigolvasnia a 2012 és 2014 között megjelent öt kötetet.
