A nem is olyan távoli jövőben környezeti katasztrófák sorozata éri az emberiséget, amelynek következtében a ma ismert világunk darabjaira hullik. Ez az összeomlás – a túlélők csak így emlegetik azt az évet, amikor cunamik mossák el a tengerparti nagyvárosokat. Los Angelestől New Yorkon és Londonon át Hongkongig minden metropolisz víz alá kerül, miközben a föld számos pontján földrengések, árvizek pusztítanak. Felbomlanak az államok, megszűnik a klasszikus értelemben vett jogállamiság, s az emberek világszerte elkeseredett harcba kezdenek a környezeti erőforrásokért, mindenekelőtt a vízért, amely ezerszer drágább, mint az üzemanyag.
Ebbe a nem is annyira lehetetlen posztapokaliptikus világba kalauzol Brian Wood képregénysorozata, a The Massive. A cím egy tengerjáró kutatóhajó nevére utal, amely a történet középpontjában álló környezetvédő csoport, a Ninth Wave (Kilencedik hullám) tulajdona, s épp elveszett. A csapat pedig elkeseredett hajszát folytat másik hajójával, a Kapitallal, hogy nyomára akadjon köddé vált testvérének.
A fanatikusokat immár két évtizede remek képregényes ötletekkel elárasztó Wood története azért különösen izgalmas, mert abban semmi nem fekete vagy fehér. És semmi nem olyan, amilyennek képzelnénk. A Dark Horse Comics gondozásában kiadott sorozat a globális felmelegedés kérdéséhez is a maga összetettségében áll hozzá, a szerző arra próbál meg rávilágítani, hogy lehetnek annak komoly következményei, ha az emberiség a bolygón uralkodva nagyüzemi tevékenységével beleszól a környezeti folyamatokba. Hiába próbáljuk meg homokba dugni a fejünket, a túlnépesedéssel párosuló masszív környezetszennyezés, a folyamatos gazdasági növekedéshez görcsösen ragaszkodó szemlélet visszaüt.
A politika frontján is szépen megkeverik a kártyákat. A mai közbeszéd előszeretettel liberálisoz le minden olyan csoportot, nonprofit civil szervezetet, amely a környezetvédelmet, a flóra és a fauna ipari méretű kizsákmányolása elleni küzdelmet tűzi ki zászlajára. S e liberálisok mögött olyan, az ellenoldal véleménye szerint globális hatalomra törő, a jobboldali, nemzeti értékeket lerombolni kívánók állnak, mint mondjuk az Orbán-kormány jelenlegi főellensége, Soros György vagy a Facebook-vezér, Mark Zuckerberg. Miközben a képregény ebben a kérdésben – helyesen – nem foglal állást se pró, se kontra, addig a Ninth Wave mögött egy több mint heterogén csoport képét vázolja fel.
A szőke, kék szemű Callum Israel ugyanis bangladesi születésű, ott felnevelkedő exkommandós, aki korábban egy amerikai katonai-biztonsági magáncég, a Blackbell zsoldosa volt, s a balkáni háborúk egyik első felvonása, az 1991-es, tíznapos szlovén függetlenségi harcok óta vett részt piszkos akciókban. Nem éppen klasszikus liberális arc. Mégis pálfordulásra adja a fejét, mert a saját bőrén tapasztal meg valami olyasmit, ami egyrészt megrémíti, másrészt pedig elgondolkodtatja. Egy radikális környezetvédő csoport elleni bevetésen – amelynek tagjai odaláncolták magukat egy északi-tengeri olajfúró toronyhoz – egy óriás hullám, egy nem várt, emberi ésszel szinte elképzelhetetlen cunami elmossa az építményt, rajta kívül mindenkit megölve.
Ezért alapítja meg mozgalmát, minden vagyonát beleölve a szervezetbe. A csapathoz közben az idealista állatvédő egyetemista lánytól a gyerek zsoldosként a tamil tigrisek kötelékében harcoló, később ugyancsak a Blackbell kötelékében kikötő kommandósig sokan csatlakoznak. Így egy roppant vegyes társaság küzd azért, hogy az összeomlás után valahogy visszafordítsák, vagy legalább egyensúlyba hozzák bolygónk ökológiai rendszerét. Súrlódások természetesen akadnak. Főleg, amikor olyan kérdéseken folyik heves vita, hogy vajon egy környezetvédő csoport használhat-e fegyvert azért, hogy megvédje magát, vagy visszavágjon, ha rátámadnak.
S ilyen dilemmák között külön frappáns az erőszak minden formáját elutasító Israel sommás megjegyzése: „Az összeomlás előtt a sajtó, a multilobbi állandóan azzal támadott minket, hogy ultraliberálisok vagyunk Hát nagyon nem erről szól a dolog! Az összeomláskor nem számít ugyanis, hogy ki a liberális, ki a konzervatív, csak az, ki és hogyan tesz azért, hogy ne pusztuljon el a világunk.” Már csak ezért a mondatért érdemes mindenkinek – legyen trumpista, sorosista, zuckerbergista, orbánista, netán momentumos – végigolvasnia a 2012 és 2014 között megjelent öt kötetet.
S hogy Woodék szerint mi lesz a posztszovjet térséget, Közép-Európát is meglepően hűen ábrázoló fikcióban a megoldás, az a titokzatos aktivista, Mary történetét követve szépen kiderül.
Intelmek a jövőből
Az elmúlt években számos olyan, a lehetséges jövőben játszódó képregény látott napvilágot, amely remekül reflektál és mutat rá a jelen komoly társadalmi, politikai visszásságaira, kegyetlenségére. Ezért úgy gondoltuk, sorozatot indítva kéthetente bemutatjuk őket olvasóinknak, hiszen még az is lehet, hogy nem egy történetből nemsokára tévészéria is készül.
A sorozat első, a Kanadát az erőforrásai miatt lerohanó Amerika vízióját bemutató, We Stand on Guard – Résen vagyunk című alkotásról szóló részét itt olvashatja.
A második, az Egyesült Államok összeomlása után Szíriából Odüsszeusz hányattatásaihoz hasonló út során hazatérő amerikai katona The Infinite Horizon (A végtelen látóhatár) című történetét pedig itt lehet elérni.
###HIRDETES2###
