Pedig ebben az örökös végidőben nincsenek is igazából jófiúk, sem gonosztevők. Csak a szorongatottság fokozatai léteznek. Megkötözöttségek és bogarak. S mintha csak totalizálódott volna az olimpiai eszme (Gyorsabban, magasabbra, erősebben!), a presszók zajába belesúgott titkok által lesz még sebesebben lüktető, még lármásabb a világ. A benne élők érzékeit persze a „rock ’n’ roll ricsaj és cigarettafüst” tompítja el. Berozsdásodott erkölcsökre épül a rendszer. Igazságkeresők és menekülők vesztik el kontúrjaikat, és forrnak benne eggyé. A fedősztorik hagymahéjként takarják az igazságot, de az igazi rettenet az, hogy ha ezeket lehántjuk, nem marad semmi sem.
A dísztelen és tökéletes disztópiában nehéz élni, könnyebb hát kávé és konyak fölött várni a csodát. Mert az őrült hajszából nem egyhamar kínálkozik kilábalás. A csendes, szenvtelen beszervezések így végső soron az lsd-apostol Timothy Leary jelszavának kedveszegett kiforgatásához vezetnek: kapcsolj ki, hangolódj le, ess el! A drog a belső határokat segít tágítani, a kollaboráció azonban teljességgel elmossa a személyiséget. Így kerülnek a falba a téglák.
A Bowie-fénykép átfér még a likacsos vasfüggönyön, a nyugatról jött zenéket azonban, ha csak tudják, zavarják. Hippikarneválok helyett KISZ-ankétokat lehet látogatni, hollywoodi akciófilmek helyett olasz bűnügyi filmekre beülni. Azt meg sosem lehet tudni, hogy a sötétből ki kit tart szemmel. Ebből pedig vadabbnál vadabb sejtések következnek. „A hírszerzés voltaképpen olyan, mint a pszichoanalízis.”
És hogy a Nem csak egy kaland milyen? Olyan nagyjából, mint ha Truman Capote jegyezné le William S. Burroughs rémálmait. Elemző és ösztönös, pontos és veszélyes, megmagyarázhatatlan és túlságosan is hihető.
Havasréti József: Nem csak egy kaland. Magvető, Budapest, 2017. 3299 forint
