Havasréti József Nem csak egy kaland című könyve erre a reménytelenül hosszú évtizedre tekint vissza, és magától értetődő természetességgel tudósít a „rutin terrorjáról”. Megkapó szikársággal, sallangmentesen. A szerző az Űrérzékeny lelkek című előző regényéből megismert, közel egy évszázadot befogó eseménysornak ezúttal egyetlen apró részletét, egy nagyjából pár hónapot felölelő, Budapesten játszódó cselekményszálát kockázza ki. Ahogy Hitchcock kamerája kukkantott be egykor egy találomra kiválasztott amerikai ablakon, hogy aztán szörnyet leljen, Havasréti is úgy les be egy kávéfoltos belvárosi presszóba. Szereplőjét aztán átlagosan lepattant, józsefvárosi szoba-konyhába kíséri, ahol beteges biohorrordíszletre akad. Egy szupertitkos, pszichotróp drog kifejlesztéséért felelős kutatócsoport mindennapjait ismerhetjük meg, ennek kapcsán pedig – mintegy mellékesen – egy még sötétebb titokra is fény derül.
Havasréti remek elbeszélő. Fegyelmezetten teremt feszültséget, és pompásan adagolja az információt. Könyve a kaland- és a kémregény, a rémmese és összeesküvés-elmélet, a tudományos-fantasztikus és a dokumentarista stílus között egyensúlyoz. Úgy állítja ráadásul elbeszélése szolgálatába a műfaji jellemzőket, hogy azok észrevétlenül simulnak a történet szövetébe. Műfaji hibridje érzékletes párlatát kínálja a hetvenes éveknek, amikor tényleg csak nüanszok választották el a tényektől az elborult szürreáliákat, emiatt végtelen számú valóságváltozat volt forgalomban.
Havasréti Pestje a lefüggönyözött, füstszagú szoba-konyhák, az aberrációk és a félelem városa. Lakói delíriumban ásítozva veszik tudomásul, hogy szabad idejüket és gondolataikat is irányítani akarják. Vagy ami még rosszabb, fel sem tűnik már nekik. A kötetből megismert lakásperformanszok, drogkísérletek, az alkohollal átvészelt nappalok és lázálmos éjszakák végső soron egy-egy szelet szabadság birtoklásának az óhaját jelentik. A hidegháború kétosztatúságától való eltávolodás iránti sóvárgást. A Nem csak egy kaland arra mutat ugyanis rá, hogy az úgynevezett szuperhatalmak a versengés jegyében óriási kísérleti laborrá alakították a földet. Úttörőket és kiscserkészeket, partizánokat és kommandósokat ugrasztanak egymás torkának, Apollók és Szojuzok égetnek el indokolatlan mennyiségű üzemanyagot, Bondok és Stirlitzek lépnek elegánsan az ellenkémek tyúkszemére. Ha innen nézem, a bajnokok az egyik oldalon állnak, ha onnan, akkor a másikon.
