Értelmetlen háború hősök nélkül

A Fiúk cinkkoporsóban a Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics egyik legjobb alkotása.

R. Kiss Kornélia
2017. 10. 05. 7:14
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Sokan nem értették, miért kapott Nobel-díjat Szvetlana Alekszijevics, amikor tulajdonképpen tényirodalmat művel. Ha nagyon leegyszerűsítjük, tényleg újságírói munkát végez: Csernobil, az afganisztáni háború vagy éppen a második világháború áldozataival készített interjúkat, aztán egyes szám első személyben leírta a történetüket.

Magyarországon az elmúlt évtizedekben nem nagyon volt benne a köztudatban a fehérorosz szerző neve, annak ellenére, hogy jelentek meg könyvei magyarul. A Nobel-díj után az Európa Könyvkiadó kezdte megjelentetni műveit.

 

A Fiúk cinkkoporsóban az afganisztáni háború túlélőiről és a gyászolókról szól, egyszer már megjelent magyarul 1999-ben, de már alig kapható. A most megjelent új fordításban Enyedy György mellett M. Nagy Miklós is részt vett.

Alekszijevics egyik legjobb alkotása a Fiúk cinkkoporsóban. A mű vezérfonala az értelmetlen háború gondolata. Visszatérő eleme a visszaemlékezéseknek, hogy sokan a semmiért haltak vagy nyomorodtak meg. Különös módon Afganisztán a szovjetek számára is „politikai tévedést” jelentett, ahogy az enyhülés idején, utólag beismerték. Ezt az áldozatok többször föl is emlegetik. „Hallani sem akarok a politikai tévedésről! Ha ez tévedés, akkor adjátok vissza a lábam ” – mondja egy veterán főhadnagy. Pedig az is kiderül a könyvből, hogy sokan tényleg úgy gondolták: a hazát szolgálják, védik, kötelességet teljesítenek, ha részt vesznek a hadműveletekben. „Engem mindig arra tanítottak, hogy higgyek. Senki nem tanított engem arra: fontold meg, higgy vagy ne higgy” – mondja utólag egy veterán.

A Fiúk cinkkoporsóban talán azért is az egyik legjobb Alekszijevics-könyv, mert óriási feszültséget teremt az, ahogyan az áldozatok szembesülnek az afganisztáni háború értelmetlenségével, és azzal, hogy a közvélemény szemében gyilkosok lettek. Ketten be is perelték az írónőt, a per krónikája is olvasható a kötetben. A 90-es évek elejének Minszkjéhez méltóan zavaros eljárásban egy elesett tiszt anyja és egy veterán voltak a felperesek. Egyrészt azzal vádolták az írónőt, hogy nem pontosan adta vissza, amit mondtak, másrészt hogy nem is tudták, hogy a beszélgetés bekerül a könyvbe. Végül pedig, hogy a szerző megsértette emberi méltóságukat, gyilkosként mutatta be, erkölcsileg megsemmisítette a veteránokat és az elesetteket. A tárgyalóteremben elhangzottak talán mindennél többet árulnak el az afganisztáni háború drámájáról, amelyben az áldozatok számára nincs feloldás – az igazság csak még jobban lesújtotta őket.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.