Az önbecsüléshez való végtelen ragaszkodás pedig a szerző szerint a szegény emberek világából táplálkozik, az ösztönös népi humanizmusból és az egymás iránti szolidaritás eszméjéből. Erről már Sánta síremlékének avatásán beszélt, 2009 szeptemberében, kifejtve: „Beteg társadalomban is létezhetnek egészséget sugárzó kisebb-nagyobb közösségek, létezhetnek olyan személyiségek, akik becsületes, tisztességes egész emberek.”
A Sokan voltunk családi drámájába beleroppanó apa, vagy Az ötödik pecsét választás elé kerülő szereplői pedig azt mutatják: tisztességes ember beleroskad, ha efféle választás elé kényszerül. Nem Tomóceusz Katatikiként elfogadja, hogy a társadalom ilyen, ő pedig lelkiismeret-furdalás nélkül uralkodhat a gyengéken, hanem felfogja tetteinek és választásának súlyát. Ez Sánta egyik legfőbb üzenete, ahogy az Vasy Géza részletes és izgalmas, újabb írásokkal kiegészített monográfiájából is kiderül. A most a Nap Kiadónál megjelent kötet egészen friss írással zárul: Az ötödik pecsétről szóló szöveg először a Lyukasóra 2014-es számában látott napvilágot.
