Üzemel La Pazban állítólag egy kocsma, amelynek étlapján a kokain is szerepel. Gyanítom, pénztárgépei a helyi NAV-hoz nincsenek bekötve. A Ruta 36 afféle vándorló palota, függők ezrei bolyonganak a városban, hogy ráleljenek az állandóan költöző bárra. Beállnának egy kis időre, mert tudják, nincs megállás. Élesebbek arrafelé az érzelmek, és mert a halál állandóan a közelben ólálkodik, az élet ritmusa is más. Mifelénk a szavalóverseny kerületi fordulója miatt izzad egy kiskamasz tenyere, Caracasban addigra rég nem remegnek az ujjak a ravaszon, az itteni másoddiplomázás idejére pedig veterán bérgyilkosnak számítanak már az egykori suhancok. A kokain katatonná tesz, de örökké mozog. A szer gazdaság- és társadalomtörténete az emelkedés és süllyedés golyók lyuggatta koordináta-rendszerébe rajzolható fel.
A kokain a gyorsaságról szól, kérdésekre vele kapcsolatban nincs idő. A Narcoamerica című kötet három szerzője 2011 decemberében a kérdések jegyében kelt útra mégis, hogy több mint két évig barangoljon Latin-Amerikában. Tizennyolc országot jártak be, és a kábítószer-kereskedelem – no meg a hozzá kapcsolódó fegyveres akciók, pénzmosás és korrupció – prizmáján keresztül világossá vált számukra a térség államainak kudarca. Eredetileg nem kizárólag a drogra utaztak, egy idő után azonban – saját megfigyeléseikre alapozva, ösztöneikre hallgatva és szerkesztőik tanácsát megfogadva – a fehér porra kezdtek fókuszálni, amely működteti és ködbe borítja a földrészt. A magyar nyelven a Cser Kiadó gondozásában megjelent kötetük montázsszerűen feltáruló, a szegénység, a kegyetlenség és a függőség motívumai köré szerveződő rendhagyó kontinenstörténet.
Bár a térségbe társasutazásokat szervező irodák ezt ritkán hangsúlyozzák, a statisztikák szerint
a világ huszonöt legveszélyesebb országa közül tizenhat Latin-Amerikában található.
2000 és 2010 között egymillió ember lett itt gyilkosság áldozata, és a számok azóta még meredekebben kúsznak fölfelé. Guatemalát, Salvadort és Hondurast a halál háromszögeként emlegetik, és hát ez a címke tényleg nem mutatna jól az üdülési katalógusokban. Ezekben a „gyönyörű és megsebzett országokban” – ahogy a könyv egyik szereplője jellemzi szülőföldjét – összemosódni látszanak az állam és a szervezett bandák jogkörei.
