Hiába a svéd elnyomás, vagy az orosz uralom, „Finnországnak élnie kell” – jósolta meg 1910 januárjában Kós Károly építész egy marosvásárhelyi irodalmi konferencián, Finnország fennmaradásának zálogát abban látva, hogy van nemzeti nyelvük, nemzeti irodalmuk, és legfőképp: önálló, karakteres, nemzeti építészetük. Az akadémizmus ellen, a nemzeti építészet mellett érvelve, dicsérve a német és osztrák modern törekvéseket Kós Károly példaképet is állított a „kicsiny és szegény nemzet”, Magyarország építészei elé: „Akad egy zseniális művészünk, Lechner Ödön, aki egy csapásra, merészen megalkotja az épületeit, amelyekkel forradalmat idézett elő az egész magyar világban. Ő abból indult ki, hogy nekünk, magyaroknak semmi olyan tipikus alkotásunk nem volt a múltban, amit modern architektúránk alapjául, kiindulásául vehetnénk. Csak ornamentikánk van. Ő tehát indus elemekből, barokk vonalakból és magyar ornamentikából alkotott a maga számára egy külön stílust. Így született az Iparművészeti Társulat palotája, a Földtani Múzeum és a Postatakarékpénztár, amelyekre aztán kimondották, hogy magyar stílusuk van.”
A magyar nemzeti formanyelv kívánalma ekkor már sokakban megfogalmazódott, miközben Lechner 1896-ban megépült Iparművészeti Múzeuma, amelyet Pártos Gyulával együtt tervezett, szenvedélyes viták kereszttüzébe került. Kós Károlyék „lázadó” lelkesedése azonban nem állt meg a határainkon: mint az a Budapesti Hírlap 1911. december 10-i számából kiderül, a bécsi szecesszió két óriása, Gustav Klimt festőművész és Otto Wagner építész járt csodájára az Iparművészetinek, s az 1901-ben elkészült Postatakarékpénztár (ma Magyar Államkincstár) épülete – amelynek terveit Lechner Baumgarten Sándorral készítette el – szintén lenyűgözte őket.
Utóbbi épület kapcsán Fülep Lajos művészettörténész így írt: „A népművészet, amelyen állandóan rajta volt a szeme, síkművészet. A minden stílusban jártas Lechner oda jutott, hogy elvetett minden stílust, hogy megkapja a síkot – a puszta falat. S mikor ezt megtalálta, hogy sima teret készítsen a népies eredetű formáknak, akkor megvolt az új építészet lehetősége. A nemzetit keresve megtalálta a nemzetközit, az ázsiait keresve a modernet, az aktuálist.” Gerő Ödön írót a Postatakarékpénztár homlokzata költői magasságokba emelte: „Ha valamire ráillik a megfagyott zenét emlegető mondás, erre a csudaszép oromfalra, s arra a valóságos rajzmámort hirdető pártára ráillik. Ez a párta vallomás arról az örömről, amelyet a művészben a vonal magyar ritmusának megtalálása keltett.”
