„A zsenialitás kötelez”

A most megjelent Génie oblige! című album a budapesti Liszt Ferenc Emlékmúzeum kincseit mutatja be.

A Helikon Kiadó és a Zeneművészeti Egyetem, illetve a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont idén már a harmadik közös könyvét jelentette meg Liszt Ferenc születésének 200. évfordulóján. Watzatka Ágnes könyve (Budapesti séták Liszt Ferenccel) Liszt budapesti lakhelyeit mutatja be, az Eckhardt Mária jegyezte (Liszt Ferenc Krisztus oratóriuma és a Zeneakadémia) reprezentatív kötet kéziratok, kották, levelek segítségével Liszt híres darabjának keletkezéstörténetét járja körül. A most megjelent Génie oblige! című album a budapesti Liszt Ferenc Emlékmúzeum kincseit mutatja be. A zeneszerzőről készült festményeken és fekete-fehér fotográfiákon, a korabeli dokumentumok (kéziratok, kották, koncertplakátok, díszoklevelek) másolatain, illetve a múzeum tárgyairól készített színes fotókon keresztül a szerzők – a múzeum munkatársai (Domokos Zsuzsanna, Echardt Mária, Kaczmarczyk Adrienne és Watzatka Ágnes) – 121 oldalon összegzik az ünnepelt szerző életének főbb állomásait.

A múzeum alapítása

Liszt eredetileg minden budapesti tulajdonát az akkori Zeneakadémiára hagyta, végül azonban csupán hangszerei, könyv- és kottatára lett a múzeumé. A Liszt Emlékszoba csupán 1925-ben nyílt meg, már a Liszt Ferenc téri palotában, berendezéséhez kölcsön kellett kérni tárgyakat. A későbbiekben adományozás és vásárlás útján fokozatosan bővítették a Liszt-gyűjteményt. Közülük a legszebbeket Liszt életművében elhelyezve mutatja be a most publikált album. A magyar és angol nyelvű kötetben nem egyenlő arányban szerepelnek Liszt egyes életszakaszai. Fiatalkori pályájáról jóval kevesebb dokumentum van, mint az időskoriról, amikor minden évben rendszeresen ellátogatott Magyarországra, és az év egy bizonyos részét itt töltötte.

A csodagyerek és az atyai csók

Doborjánban Liszt szülőházában apja, Ádám még kedvtelésből zenélt. Felfigyelt fia tehetségére, és elvitte Bécsbe taníttatni. Koncerteket szervezett a kis Lisztnek, a nemesi felajánlásokból tudta kifizetni a tandíját. Fiát buzgó vallásosságban nevelte, ez Liszt egész életére alapvető értékrendet adott. Bécsben a Beethoven-tanítvány Carl Czerny és Anton Salieri voltak a tanárai. Az ifjú Liszt 1822 végétől kezdve rendszeresen fellépett Bécsben. Pályafutásának állítólagos kezdetét a legenda szerint Beethoven „atyai csókja” jelentette. 1823-tól Párizsban élt és tanult. Apja halála (1827) után évekig nem koncertezett, zongoraleckékből tartotta el magát. A csodagyerek-korszak lezárult.

Az örök utazó és a férj

Párizsban új hatások érték, és megismerkedett Chopinnel. Jóllehet barátságuk tele volt ellentmondásokkal, kölcsönösen tisztelték egymás művészetét. A kortársak szerint Liszt Chopin alkotói munkásságát, míg Chopin Liszt előadói képességét értékelte elsősorban. Hasonlóan vélekedett Berlioz, akinek Fantasztikus szimfóniáját Liszt átírta zongorára. 1833–1844 között együtt élt Marie D’Agoult grófnővel, aki később Daniel Stern néven írt szépirodalmi műveket. Három közös gyermekük született. Koncertjei bevételének egy részét a gyerekeire, más részét a „humanitárius művészet” szellemében jótékony célokra fordította. Gyermekei közül Cosima a legismertebb, aki előbb Hans von Bülow zongoraművész, majd Richard Wagner felesége lett, és annak halála után évtizedekig vezette a bayreuthi operaházat. Daniel fia, aki kiemelkedően tehetséges volt a tanulmányaiban, alig húsz évesen meghalt. 1862-ben elsőszülött lánya is meghalt, az ő emlékére születtek a Weinen, Klagen-variációk. Liszt egész életében utazgatott, késő öregkorában is három várost járt meg minden évben (Róma, Weimar és Budapest) .

A magyar érzelem felszínre tör

Liszt évtizedekig nem járt hazájában. Ám az 1938-as nagy pesti árvíz után Bécsbe utazott, és nyolc hangversenyt adott az árvízkárosultak javára: az övé volt a legnagyobb magánadomány. Játékát ekkor ismerték meg igazán a bécsiek. 1840-ben eljut Pestre, és itt is nagysikerű koncertet ad, sőt megkapja a nemesi díszkardot (bár nem volt nemesi származék). Ezt olyan nagyra tartotta, hogy eleinte még koncertjeire is magával vitte. Szívesen támogatott magyar zenei intézményeket, például a Pest-Budai Hangászegyletet, és számos egyletnek tiszteletbeli tagja lett. Sok barátot szerzett: gróf Festetics Leót, Reményi Edét, Ábrányi Kornélt, Mosonyi Mihályt. Laborfalvy Rózával előadta Jókai egyik költeményét, és voltak magyar tanítványai is. Legfontosabb tevékenysége talán, hogy ő lett a vezetője a megalakuló Zeneakadémiának.

Weimari évek

Életének másik színtere Németország, ahol különböző koncertkörutakat tett, óriási repertoárt játszott kotta nélkül, és szuggesztív előadói stílusával lenyűgözte a németeket. Valóságos Liszt-kultusz indult el náluk, végül 1848-ban udvari karmesternek alkalmazták Weimarban. Itt öntötte végleges formába számos művét, és új darabokat írt. Az ő vezényletével mutatták be Wagner Lohengrinjét, a két művész a továbbiakban is inspirálta egymást. A lengyel származású Carolyne von Sayn-Wittgenstein, egy francia kultúrán nevelkedett, muzikális és mélyen vallásos asszony, akivel élete végéig meghitt viszonyban volt, a koncertezés helyett a komponálásra biztatta. 1857-ben bemutatta Weimarban a Faust-szimfóniát, amellyel a német zenei élet emblematikus figurájává vált. Közben sorra születtek magyar témájú művei: az Esztergomi mise, a Hungaria szimfonikus költemény, a Magyar Rapszódiák, vagy a Szent Erzsébet legendája. Nagyra becsülte a magyar cigányzenét és a cigány muzsikusok virtuozitását. Számos tárgya megmaradt ezekből az időkből: néma utazó zongorája, ezüst karmesteri botja, egyházzenei könyvei, unokájának imakönyve, utazótáskája, rózsafüzére, keresztje, Chickering zongorái, Stróbl Alajos szobra Liszt kezéről és egy sor bútor a Sugár úti lakásból.

Róma és az egyház

Időskori életének harmadik állomása: Róma. 1865-ben felvette a négy alsó papi rendet a ferenceseknél, azután gyakran járt és ábrázoltatta magát abbéruhában. Egy ideig a Vatikánban is lakott, jóban volt IX. Pius pápával, majdnem szerzetesi egyszerűségű életet élt, és több egyházzenei darabot komponált. Mint mindenben, ebben is kereste a megújítás lehetőségét.

Génie oblige!
A budapesti Liszt Ferenc Emlékmúzeum kincsei
Helikon Kiadó, 272 oldal, 8990 Ft

Könyvhét, 2012. január