Az USA-ban magas fruktóztartalmú kukoricaszirup (high-fructose corn syrup – HFCS) néven utalnak rá, míg Európában ugyanezt izoglükóznak vagy glükóz-fruktóz szirupnak hívják. Az élelmiszeriparban nagy mennyiségben használt kukoricaszirup különböző mértékben tartalmaz gyümölcscukrot. Több változata közül a legszélesebb körben használt a HFCS 55 – ami hozzávetőlegesen 55 százalék fruktózt és 42 százalék glükózt tartalmaz – és a HFCS 42 – kb. 42 százalék fruktóz- és 53 százalék glükóztartalommal.
Az előbbit elsősorban üdítőitalok, míg az utóbbit feldolgozott élelmiszerek, italok, gabona- és sütőipari termékek édesítésére használják. A HFCS elnevezés megtévesztő olyan szempontból, hogy a répacukor fruktóztartalma 50 százalék, így valójában 5 százalékos különbségről beszélünk.
Édes élet (1.): Evolúciós kötődés a szénhidrátokhoz
Az evolúció folyamán alakult ki bennünk a biztonságos és energiában gazdag ételekre utaló édes ízhez való vonzódás.
Édes élet (2.): A szénhidrátok szerepe a táplálkozásban Nem is vesszük észre, milyen gyorsan betelik a napi hozzáadottcukor-kvótánk. A többi már „csak” hizlal?
Édes élet (3.): Mit mutat az élelmiszercímke?
Az élelmiszercímkéket mindig tanulmányozzuk át, hogy tudjuk, milyen cukrot és abból mennyit tartalmaz.
Édes élet (4.): Ismerjük a szénhidrátokat?
Minden szénhidrátnak más-más jellemzői vannak. Ha ismerjük ezeket, okosabban tudjuk kiválasztani, hogy mivel édesítsük meg az ételünket.
Az Egyesült Államokban a kukoricaszirupot a szacharóz, vagyis az étkezési cukor helyettesítésére használják. A kukoricaszirup az utóbbi időben egészségre gyakorolt kérdéses hatása miatt került a média kereszttüzébe. Az Amerikai Orvosszövetség véleménye szerint nem valószínű, hogy a HFCS az étkezési cukorhoz képest nagyobb mértékben járul hozzá az elhízás kialakulásához, de további független kutatásokra ösztökél e témában.
Korábban végeztek klinikai kutatásokat arra vonatkozóan, hogy van-e összefüggés a HFCS és az elhízás, a 2-es típusú cukorbetegség és a metabolikus szindróma kialakulása között, azonban a kapott eredmények nem egyértelműek. Az már szinte bizonyos, hogy a kukoricaszirup olyan hormonok működését befolyásolja, amelyek az energiabevitel növelésének irányába hatnak: így például a fruktóz nem gátolja az étvágyat fokozó ghrelin termelését.
Kedvezőtlen életmóddal párosulva – mint a zsírdús táplálkozás, a fizikai aktivitás hiánya – növeli az elhízás, az inzulinrezisztencia, a cukor- és zsíranyagcsere zavarának kockázatát. A kukoricaszirup – mint hozzáadott cukor – gyakori, nagy mennyiségű fogyasztása bizonyára nem előnyös, azonban nem rendszeres, mértékkel való fogyasztásának nincs káros hatása. Ugyanígy aggály nélküli a gyümölcsök fogyasztása is.
