A groteszk fogalmának sajátos örkényi értelmezése – melyben egyszerre van jelen a szarkasztikus humor és a drámai hangulat – a tragikomédia kategóriára mint műfajra is hatással volt. A Tóték megjelenésétől számíthatjuk a magyar dráma és színház – később a film – megújulását, s ha mérföldkő után kutatunk, akkor ez bizonyára az egyik olyan, mely mindmáig biztos fogódzónak számít.
A groteszk fogalmában elrejtett kettősség nem is áll olyan távol egymástól, mint ahogy a „sírva vigadás” is a magyar lélek sajátja, erre a századvégi novellistáktól Mikszáthtól Móriczon át Kosztolányiig rengeteg példa akad. S ez a mai színházlátogató közönségből is hasonló hatást vált ki, mint a hatvanas években. Tudja – miként ezt a lendvai előadáson is tapasztalni lehetett –, hogy a mélyben óriási tragédiák húzódnak meg, a felszínen játszódó poénok, groteszk nyelvi elemek és megnyilatkozások azonban némileg elterelik a figyelmet erről, ettől lesz a darab, a rendező meghatározásával, tragikomédia.
A vajdasági vendégrendező, Szloboda Tibor is ez irányba igyekezett terelni a figyelmet, a komolykodás visszafogásával. A „vadember”, a frontszolgálattól kikezdett idegrendszerű őrnagy családátnevelő programját itt is, ott is karikírozza saját tehetetlensége, újabb és újabb trükkjei, ebben fő ellenfelét egy békésebb alapokon működő család feje, Tót Lajos (Stampah Misi alakításában) testesíti meg, s az erőszak is konformabb formában jelenik meg. Kovács Sándor őrnagyának fenyegető szándékú „kirohanásait” sem vehetjük teljesen komolyan, ahogy a családfő ellenszegüléseit sem, ebben a két zsarnok alakja szinte jóságos színben tűnik fel. A család többi tagja (Tótné – Vörös Piroska, lányuk, Ágika – Nad Éva) pedig csak sodródik az eseményekkel.
Az élek további lefaragását szolgálják a főleg fiatalok által megformált, a félkegyelműséget és balekságot megtestesítő mellékszereplők, akik közül a Postás (Berden Márk) és Tomaji plébános (Sabo Ales) aratja a legtöbb tapsot, bár a Cipriani professzort alakító Soos Péternek is juthatott volna több taps, babér. Kisebb szerepekben láthattuk Gönc Laurát (Gizi Gézáné), Gal Patrikot (a lajt tulajdonosa), Kovács Álmost (Lőrincke szomszéd) és Tóth Matyit (Elegáns őrnagy, Dr. Eggenberger). A zörejgyártó-kísérő Hadik Mihály Band – Kosa Péter hegedűn, Cojhter Luka gitáron, Gyurkac Patrick nagybőgőn, Novak Filip dobon – és Kolosa Tanja énekes (Kocsmatündér) új elem a darabban, az eredeti tűzoltózenekart jóval felülmúló jelentéstöbblettel.
A hazai társulat új sikerszáma ismét megdobogtatta a színházkedvelő lendvai közönség szívét. A komor téma ellenére – a groteszk jegyében – lehetett szórakozni, nevetni is. A műsor után a rendező is elégedett volt a darab előadásával, s kifejtette, az állandó színház kivételével már minden megvan Lendván: nagyszerű társulat, nagyszerű közönség.
