Permanens reform, állandó válság

Németországban már az idén ősszel újabb kiigazításokat kell végrehajtani a járulékok beszedésének és a juttatások kifizetésének rendjében, mert a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát hosszú és rövid távon ható feszültségek egyaránt veszélyeztetik.

Bonyolítja a feladatot, hogy – ellentétben a munkaerő-piaci reformok ügyében a kormány és az ellenzék közötti, nagyfokú egyetértéssel – itt az egyes pártokon belül is súlyos nézeteltérések vannak.

Németország a nyugdíjak tekintetében lényegében a permanens reformok állapotában van. Legutóbb 2001-ben hajtottak végre jelentősebb kiigazítást az akkori munkaügyi miniszter nevével fémjelzett Riester-reform keretében. Korábban, a közel másfél évtizedes Kohl-kormányzás idején nem kevesebb, mint hét alkalommal módosították az ellátás rendjét.

Ennek során hol a képzésre fordított idő beszámítását rövidítették, hol az indexálást kötötték a nettó bérek emelkedéséhez, hol egyszerűen a korhatárt emelték. A most esedékes reformok kimunkálására a kormány nagy létszámú (több mint 20 fős) szakértői bizottságot hozott létre Bert Rürup professzor vezetésével. Külön szakértői testületet állított fel a konzervatív ellenzék és a német szakszervezeti szövetség (DGB).

A viták középpontjában a törvényes nyugdíjkorhatár 65-ről 67 évre való emelése áll. A képviselők egy része mindkét oldalon azt vallja, hogy (néhány kivételes esettől eltekintve) ebben a korban már nem tartható fenn teljes értékű munkaképesség. A munkaadók meghasonlottak, mert részint a korhatár kitolásával is csökkentenék a járulékfizetési terheket, másrészt viszont minden átszervezés vagy leépítés során inkább a korosodó munkavállalkozóktól szabadulnának.

A szakszervezetek attól tartanak, hogy az idősebb korosztályok munkában tartásával romlanak a fiatalok elhelyezkedési lehetőségei és előmeneteli kilátásai. Az érdekképviseletek utóbb hajlandónak mutatkoztak a törvényes korhatár megemelésének elfogadására. Vállalati munkaügyi vezetők szerint ritkán ugyan, de előfordul, hogy idősebb és nagyobb tapasztalatú, illetve fiatalabb és mozgékony dolgozókból rendkívül teljesítőképes teameket hoznak létre.

A főbb törekvések jelenleg arra irányulnak, hogy a nagyszámú és gyakori korkedvezményt visszaszorítsák, akár évenkénti tetemes nyugdíjmegvonások árán is. Ezzel szeretnék elérni, hogy a nyugalomba vonulás jelenlegi, 58 éves tényleges korhatárát a törvényben rögzített 65 évre emeljék. A rövid távon fenyegető egyensúlyhiány kezelésére a kormány azt fontolgatja, hogy a nyugdíjaknak a nettó reálbérek emelésével való, 2004 elején esedékes újabb kiigazítását legalább fél évvel elhalasszák. A rossz konjunktúra miatt ugyanis csökkennek a befizetések, ezért szükségessé válhat a mostani 19,5 százalékos járulékkulcs 19,8 százalékra való emelése, ami a német gazdaság amúgy is romló versenyképességét érintené hátrányosan. (VG)

Az újabb német nyugdíjreform főbb pontjai

– a törvényes korhatárt 65-ről 67 évre kell emelni
– a korkedvezmények megvonásával a tényleges visszavonulást a jelenlegi 58 évről 65 évre kell emelni
– korkedvezmény csak nehéz fizikai munka esetén járna
– ösztönözni kell a korábbi munkába állást
– vissza kell szorítani az elhúzódó tanulmányokat
– a ma 38 éves átlagos aktív élettartamot 45 évre kell emelni
– a nyugdíjak a fizetés közel kétharmadáról akár a felére esnének

(forrás: Világgazdaság)