Harmincöt éve szállták meg Csehszlovákiát

Harmincöt évvel ezelőtt szállták meg a Varsói Szerződés egyes tagállamainak katonái a Csehszlovák Népköztársaságot. Az invázióra az Alexander Dubcek által bejelentett új reformsorozat bevezetését követően került sor. Az NDK és Magyarország után Csehszlovákia is el akart távolodni Moszkvától. Ekkor 1968-at írtunk.

A Csehszlovákiában 1968-ban, Dubèek vezetésével kibontakozó reformok nem kevesebbet céloztak, mint a szólás- és gyülekezési szabadság, a szabad utazás és szervezkedés visszaállítását, a cenzúra megszüntetését, sőt, bizonyos szintű piacgazdaság engedélyezését. A reformok célja az „emberarcú szocializmus” volt.

A sajtó kendőzetlenül írt a rendszer hibáiról, az utcákon tömegek gyűltek össze, hogy megvitassák a felszínre került problémákat. A szovjetek egyre erősödő aggodalommal figyelték a folyamatot, és figyelmeztetéseket küldtek a prágai vezetéshez. Végül Dubèekék beleegyeztek volna egyes szovjet követelésekbe, de már késő volt: tartva attól, hogy Csehszlovákia esetleg áttér az ellenség oldalára, a szovjet vezetés úgy döntött, az erő alkalmazásával oldja meg a problémát. 1968. augusztus 21. éjszakáján a Varsói Szerződés csapatai megszállták az országot. Másnap hajnalban, amikor a szovjet erők elérték Prága központját, tömegek vonultak az utcára. Harcok törtek ki, és a csehszlovák reformkísérlet hamarosan elbukott.

Az események időrendi kronológiája

1968. január 5.: Alexander Dubèek kerül a csehszlovák Kommunista párt élére Antonín Novotny helyére. Kijelenti, hogy új, kiterjedt reformokat vezet be.

Február.: Az ottani kommunista párt elfogadja még az előző évben deklarált gazdasági reformprogramját.

Március 22.: Novotny lemond a köztársasági elnöki pozíciójáról.

Március 30.: Ludvík Svoboda tábornokot nevezik ki köztársasági elnökké.

Április 5.: A kommunista párt akcióprogramja úgynevezett „emberarcú szocializmus” megvalósítását tűzi ki célul. A dokumentum egy tíz éves reformfolyamatban jelöli meg az átmenetet.

Június 27.: Irodalmi újságok és különböző sajtótermékek közlik a „Húszezer szó kiáltványát”, amely a demokrácia kialakítására hívja fel a figyelmet. A kommunista párt politikai vezetése, Dubèek-kal karöltve, elutasítja.

Július 15.: A Szovjetunió, Magyarország, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság és Bulgária kommunista pártjainak elsőszámú vezetői Varsóban találkoztak. Diplomáciai jegyzéket nyújtottak be a prágai kormánynak, amelyben megfogalmazzák, hogy a „Csehszlovákiában olyan helyzet alakult ki, amely sérti a többi szocialista ország érdekeit”.

Július 29. – augusztus 1.: Èierna nad Tisou községben a szovjet és a csehszlovák fél folytat tárgyalásokat: a szovjetek nem fogadják el Dubèekék érveit, így a közvetlen beavatkozás veszélye nagyon is valóságossá válik.

Július 31.: A Német Demokratikus Köztársaság, Magyarország, a Szovjetunió katonai gyakorlatot folytat a csehszlovák határ közelében.

Augusztus 3.: A Varsói Szerződés tagállamai képviselőinek pozsonyi találkozóján első ízben jelenik meg az úgynevezett korlátozott szuverenitásról szóló Brezsnyev-droktrína. Brezsnyev a kézzel írt levelet az öttagú csehszlovák kommunista vezetéstől elfogadja. Hozátették: a szocialista berendezkedés Csehszlovákiában fenyegetve van, éppen ezért fegyveres beavatkozást kérnek.

Augustus 18.: A Kremlben döntenek Csehszlovákia lerohanásáról. Andrej Grecsko, szovjet védelmi miniszter kijelentette: a megszállás be fog következni, mégha az a harmadik világháborút eredményezi is.

Augusztus 20.: Augusztus 20-ról 21-re virradóra összesen félmillió katona nyomult be Csehszlovákiába, öt Varsói Szerződés tagállamának országaiból. (Szovjetunió, Lengyelország, Magyarország, Bulgária, NDK)

Augusztus 21. Röviddel hajnal egy óra után: az állami rádió bejelenti az inváziót, és hangsúlyozza, hogy az Csehszlovákia párt és állami szerveinek tudta nélkül következett be. A kormány felhívta a polgárok figyelmét, hogy ne tartóztassák fel a behatolókat, mert az adott helyzetben a csehszlovák határok védelme nem lehetséges. A helyi hadsereg parancsot kapott arra, hogy ne hagyja el a laktanyákat.

Augusztus 21.: Röviddel hajnal három óra után: Oldøich Èerník, miniszterelnököt Alexander Dubèeket, a csehszlovák kommunista párt központi bizottságának első titkárát, Josef Smrkovskyt, a Nemzeti Gyűlés elnökét és Franti¹ek Kriegelt letartóztatták s szovjet katonai egységek Moszkvába hurcolták.

Augusztus 25.: Csehszlovák képviselők aláírják az úgynevezett moszkvai egyezményt, amelyben a reformprogram egy részét visszamondják s amelyben egyetértenek a szovjet csapatok csehszlovákiai jelenlétével.

Október 28.: Csehszlovákia föderális köztársasággá alakul, ez volt az egyetlen cél, amelyet az egykori reformcsomagból elfogadtak a megszállás után.

1969. január 16.: A szovjet invázió elleni tiltakozásul Jan Palach cseh diák a prágai Vencel téren felgyújtja magát.

1969 április 17.: Dubèek lemond funkciójáról, és a Szovjetunió teljes támogatását élvező Gustáv Husákot nevezik ki új pártfőtitkárnak.

A bűnösök felelősségrevonása

Bár már tizenkét év eltelt Csehországban és Szlovákiában a kommunizmus bukása óta, még mindig nem sikerült megbüntetni mindenkit azok közül, akik együttműködtek a szovjet megszállókkal.

A Mladá fronta Dnes című cseh napilap nemrégiben közölt összeállításában egyik fő bűnösként Vasil Bilakot említette, akinek ügyét a szlovák Legfelsobb Bíróságnak kell tárgyalnia. Történészek egybehangzó véleménye szerint Csehszlovákia 1968-as megszállásában döntő szerepe volt az úgynevezett behívólevélnek, amelyet néhány magas rangú kommunista funkcionárius a szovjet elvtársakhoz intézett. Az aláírók közül már csak Bilak van életben. Ő tagadja, hogy az aláírás tőle származik, de írásszakértők bizonyították, hogy a szignója valódi. Ennek ellenére újságírók előtt a közelmúltban kijelentette: „Nem ismerhetek be olyan dolgokat, amelyeket nem követtem el.„

A prágai városi bíróság júniusban feltételesen négy évre ítélte Karel Hoffmann csehszlovák kommunista vezetőt. Az 1968. augusztusi események alatt együttműködött a Csehszlovákiát elfoglaló Varsói Szerződés hadseregeivel: elhallgattatta a korabeli csehszlovák rádióadást, hogy a törvényes kormány ne tudjon az okkupáció ellen tiltakozni. Az ítélet értelmében először kell rács mögé mennie egykori kommunista funkcionáriusnak a 68-as csehszlovák eseményekkel összefüggésben. A 79 éves Hoffmannt eredetileg hazaárulás bűncselekményével vádolták meg a vizsgálat során. A bíróság azonban a közszereplők jogával való visszaélésében találta bűnösnek, de tekintettel Hoffmann korára a büntetést alacsonyabb tételben állapították meg.

Csehországban is problémát okoz az egykori kommunista csúcsvezetés bíróság általi eltélése. Ha Hoffmann fellebbezési kísérlete sikertelen lesz, ő lesz a harmadik, akit elítéltek az egykori csehszlovák kommunista legfelsőbb funkcionáriusok soraiból. Előtte börtönbe került Miroslav ©tìpán, a kommunista párt prágai vezetője, illetőleg Franti¹ek Kincl exbelügyminiszter. Tevékenységük azonban nem érintette az 1968-as eseményeket, mint ahogy ez Hoffmnann esetében történt. Az augusztusi eseményekkel kapcsolatban ítéletre vár még Milo¹ Jake¹ és Jozef Lenárt. 2002-ben őket azonban egy bíróság felmentette a hazaárulás vádja alól.

A vádiratok szerint Milos Jakes és Jozef Lenárt azzal követett el hazaárulást, hogy 1968. augusztus 22-én mindketten részt vettek a prágai szovjet nagykövetségen tartott találkozón, amelyen az úgynevezett munkás-paraszt kormány megalakításáról tárgyaltak. Ennek a kabinetnek kellett volna felváltania a törvényes csehszlovák kormányt, valamint legalizálnia az ország megszállását a Varsói Szerződés öt országának hadseregei által. Az invázió során 72 csehszlovák állampolgár vesztette életét, 266 súlyos, 436 pedig könnyebb sérüléseket szenvedett.

A négy főbűnös

Milos Jakes
1922. augusztus 12-én született, elektrotechnikai ipariskolát végzett, Prágában él. 1948– 1955 között az ifjúsági szervezetben töltött be vezető tisztségeket, majd Moszkvában elvégezte a pártfőiskolát. Két évig belügyminiszter-helyettes. 1968-1977 között a CSKP KERB elnöke. 1981–1989 között a CSKP KB főtitkára, a Népi Milícia főparancsnoka.

Jozef Lenárt
1923. április 3-án született, a Bata Munkaiskolát végezte el. Prágában él. 1950-ben lett párttag, 1958-ban az SZLKP KB titkára, a CSKP KB tagja. 1963–1968 között csehszlovák miniszterelnök, 1968– 1970 között a CSKP KB titkára, majd magas tisztségeket töltött be a Szövetségi Gyűlésben. 1971– ’89 között a CSKP KB titkára.

Karel Hoffmann
1924. június 15-én született, politikai és szociális főiskolát végzett Prágában, máig ott él. 1949–1959 között a pártapparátusban dolgozott, 1959– 1967 közt a Csehszlovák Rádió központi igazgatója. ‘68 áprilisáig kulturális és tájékoztatási miniszter, majd a Központi Távközlési Igazgatóság igazgatója, 1971–1989 között a szakszervezetek elnöke, emellett a CSKP KB titkára.

Vasil Bilak
1917. augusztus 11-én született, szabóinas és segédmunkás, Pozsonyban él. 1953-tól az SZLKP KP agitációs és propagandaosztályának vezetője, a CSKP KB. az SZLKP KB tagja. 1960–’63 között az SZNT alelnöke, 1962-tol az SZLKP KB titkára is. ‘68-ban 9 hónapig az SZLKP KB első titkára, majd a CSKP KB titkára, ‘70-től a CSKP KB ideológiai bizottságának is elnöke.

(Forrás: CTK, TASR, Sme)