Szeptember 11: A kezdet

Bár a jelenkor legfontosabb történelmi dátumának tűnik, a mai napig sem világos, kik állnak a szeptember 11-i terrorcselekmények mögött. A támadásokat azóta sem vállalta magára egyik terrorszervezet sem. Egy hírportál szerint a szaúdi királyi család legalább két gépeltérítőt támogatott, ennek bizonyítékait azonban eltüntették.

2001. szeptember 11-e közelmúltunk történelmének egyik legközismertebb, ugyanakkor leginkább vitatott eseménye. Amikor az American Airlines Bostonból Los Angelesbe tartó, 11-es számú Boeing-767-ese amerikai helyi idő szerint a reggeli órákban (8 óra 56 perckor) beleszállt a WTC, a Világkereskedelmi Központ ikertornyainak egyikébe, még senki nem gondolta, hogy véres háborúk sora, sokak szerint egy új nagyhatalmi rend megvalósítása veszi kezdetét. A 81 utas, a 9 légi kísérő és a két pilóta feltehetően azonnal meghalt. A torony lángolt, s szinte azonnal tűzoltók indultak a helyszínre.

A kigyulladt toronyról felvételeket sugárzott a CNN, amely végig híven közvetítette a terrortámadást. Később sokaknak feltűnt, hogy a tévéadó által gyakran bejátszott amatőr felvétel készítője először a repülőre, majd a toronyra irányította a kamerát, oda, ahová aztán az első repülő másodperceken belül bevágódott. Tizennyolc perccel később érkezett a másik gép, a United Airlines légitársaság washingtoni Dulles repülőteréről Los Angelesbe induló 175-ös járata, fedélzetén 56 utassal, 7 utaskísérővel, két pilótával. Ez a gép a másik ikertornyot célozta meg, s azt szinte keresztülszelve kigyulladt.

Az események gyors ütemben követték egymást. Mint egy filmben. 9 óra 30 perckor az amerikai védelmi minisztérium, a Pentagon kapott „repülő-találatot” (American Airlines járat, 58 utas, 4 légikísérő, két pilóta), amelyben tűz ütött ki. George Bush tíz percen belül, 9 óra 40 perckor bejelentette: terrortámadás érte az Egyesült Államokat. A WTC egyik tornya 9 óra 50 perckor összedőlt, mérnöki pontossággal szinte csak az épület által elfoglalt helyre ereszkedve. Újabb 10 perc múlva, délelőtt 10 órakor a United Airlines gépe (New York-San Francisco, 38 utas, 5 utaskísérő két pilóta szintén lezuhan, mintegy 100 kilométerre Pittsburgtől.)

Rövid időn belül, 10 óra 25 perckor robbant egy – állítólag autóba rejtett – pokolgép a washingtoni külügyminisztériumnál, míg a figyelem a következő percekben a támadássorozat utolsó eseményére irányulhatott: 10 óra 30 perckor összedőlt a WTC második, déli tornya is.

Érdekesek a nap „apokrif” hírei, melyek a nap folyamán kerültek közlésre a teljes zűrzavarban, majd később nem nyertek megerősítést, vagy nem sokat lehetett megtudni a részletekről. Ilyen hír volt például, hogy az amerikai törvényhozás épületében, a Capitoliumban robbanás történt, vagy az, hogy a WTC összedűlésekor lángok csaptak ki egy bevásárló központból is.

A halálos áldozatok száma jelenlegi tudásunk szerint 2801 fő (köztük 300 tűzoltó). A nap folyamán hírek érkeztek arról, hogy több száz sebesültet ápolnak a WTC-hez közeli Greenwich Village St. Vincent kórházban.

Az épület összeomlásának kezdetétől ezrek menekültek Manhattan déli csücskéből annak északi része felé. Rudolph Giuliani New York-i polgármester felszólított mindenkit, aki nem a szervezett mentés résztvevője, hogy hagyja el Manhattan déli részét.

George Bush amerikai elnök egy iskolai programon vett részt, amikor az első gép becsapódásáról értesítették (Ez Michael Moore Farenheitjének egyik kulcsjelenete.). Bush zavartalanul folytatta programját; azt állította, hogy mindössze egy „igen ügyetlen” pilóta hibájáról van szó.

Annak ellenére, hogy a későbbi nyomozati anyagok precízen felsorolták a támadásban részt vevő, feltehetően iszlám terroristák adatait, feltűnő, hogy a letartóztatások, őrizetbe vételek sorozata ellenére mindössze egyetlen bírósági ítélet született a WTC ügyében – Németországban, ám a vádlott fellebbezett és szabadlábra helyezték. Néhány napja a Salon című internetes portál BoB Graham az amerikai szenátus hírszerzési bizottságának volt képviselőjére hivatkozva azt állította, hogy a Fehér Ház elrejtette azokat a bizonyítékokat, amelyek azt támasztották alá, hogy a géprablóknak igen jó kapcsolatuk volt a szaúdi királyi családdal. (A merényletsorozat hátterével foglalkozó elméleteknek se szeri, se száma, ezekből a Farenheit 9/11 című film is felmelegíti a szaúdi vonalat. A WTC elleni támadással kapcsolatos híresztelések és meg nem erősített információk az MNO egy korábbi cikkében már olvashatók voltak.)

Tíz napon belül Colin Powell amerikai külügyminiszter katonai válaszlépéseket helyezett kilátásba. Amerikai televízióknak nyilatkozva Powell kijelentette: az amerikai lakosság is egyértelműen háborúként értékeli a történteket, amelyekre Washingtonnak úgy is kell válaszolnia, mint egy háborús helyzetben. Az AFP jelentése szerint hozzátette, hogy nem pusztán az Egyesült Államok elleni hadműveletről van szó, hanem a civilizáció, illetve minden olyan ország elleni háborúról, amely hisz a demokráciában. Nagy valószínűséggel katonai lesz a válasz, remélhetőleg sikerül megtalálni azokat az embereket, akiket támadni kell, és közvetlenül ellenük sikerül majd hadműveleteket végrehajtani – jelentette ki Powell.

Megtalálták. Az Egyesült Államok rövidesen katonai akciókat indított Afganisztán ellen, és helyi szövetségesei segítségével megdöntötte a hatalmon levő tálib rezsimet. Sem akkor, sem később nem sikerült kézre keríteni Osama bin Ladent, az al-Kaida terrorszervezet vezetőjét, akit a támadások állítólagos megszervezéséért az USA első számú közellenségeként is kerestek.

2003 márciusában az Egyesült Államok brit támogatással lerohanta Irakot. Az ürügy szintén szeptember 11-e volt (hiszen az amerikai vezetés többször is azt állította, hogy Szaddám kapcsolatot tartott fenn az al-Kaidával, ám ezt sosem tudták bebizonyítani), és az, hogy a Irak és a világ „biztonságosabb hely” legyen Szaddám Huszein megdöntése nyomán.

2001. szeptember 11-én megkezdődött egy folyamat, melynek egyelőre sem a végét nem látjuk, sem a tendenciáit nem ismerjük. Egy biztos: a világ nem lett biztonságosabb hely az amerikai válaszcsapásoktól és a mondvacsinált okokból megindított háborúból, amely valójában az Egyesült Államok gazdasági érdekeit és Izrael biztonságát szolgálta.