Die Welt (welt.de)
A konzervatív napilapban az ismert amerikai politológus Francis Fukuyama kritikáját közli Isten hozta Eumerikában címmel Timothy Garton Ash Szabad világ: Európa, Amerika és a válság lehetőségei című könyvéről.
Timothy Garton Ash könyvében azokat az érveket rendszerezi, hogy a szerző miért nem tartja a transzatlanti szakadékot állandónak, vagy akár szükségszerűnek. Felsorolja azokat az argumentumokat, miért lehet újra helyreállítani a hidegháborúban szabad világként ünnepelt szövetséget. Fukuyama saját bevallása szerint szívesen osztaná Garton Ash optimista álláspontját, de úgy véli, a brit szerző nemcsak alábecsüli a meglévő véleménykülönbségeket, hanem azokat a nehézségeket is, amelyet a közös célkitűzések megtalálása jelent.
A transzatlanti szakadék első oka Fukuyama szerint a fenyegetettség eltérő értékeléséből fakad. A terrorizmus elleni háború további folytatását nem is említi Garton Ash, az általa felállított közös teendők jegyzékében. Ez azonban az egyik fontos teendője lesz a Fehér Ház minden leendő lakójának. S miközben az amerikaiak többsége úgy véli, hogy szeptember 11-e csak egy tömeges halált magával hozó terrorkorszak kezdete volt, addig ebben az európaiak egy egyszeri jelenséget látnak, amely hasonlít az IRA-val és a RAF-fal szerzett tapasztalataikhoz.
A második nézeteltéréshez vezető ok a palesztin-izraeli konfliktussal kapcsolatos, és jelentősen megnehezíti a közel-keleti politikai reformokat. Az Egyesült Államokban a demokraták és republikánusok egyetértenek abban, hogy Camp Davidben, Clinton hivatali idejének végén egy jó ajánlatott tettek a palesztinoknak, és ezért szerintük a tárgyalások megszakadásának felelősét Jasszer Arafatban kell keresni. Az európaiak ezt másként látják, de tévednek, ha azt hiszik, hogy egy esetleges demokrata kormányzat egyszerűen visszaforgatja az órát a meghiúsult oslói folyamat idejére.
A múltban az Egyesült Államok fontos szerepet játszott, ha az európaiak cselekvési képtelenségből fakadó problémáit közös akciókkal kellett megoldani. Ez sehol sem vált annyira nyilvánvalóvá, mint a Balkánon, ahol előbb az amerikai légierő és diplomácia Boszniában, majd Koszovóban is kikényszerítette a térség megbékítését. Valóban az európaiak alkalmatlansága az egyik oka annak, hogy az amerikai funkcionáriusok olyan durván bántak velük az iraki háború előtt. Az amerikaiak cselekvéseinek legitimitása azonban döntően függ lépéseik sikerétől. Csak akkor tekintenek rájuk vezetőként, ha a szerb hatalmat felszámolja anélkül, hogy egyetlen saját halottat veszítene; akkor megvetik az arrogáns magányos harcost, ha ő nem talál Irakban tömegpusztító fegyvereket, vagy képtelen felszámolni a gerillák felkelését. Tony Blair számára a politikai költségek Bush kapcsán olyan magassá váltak, hogy ezek minden leendő brit miniszterelnök lehetőségeit jelentősen korlátozzák, aki valaha is a két ország különleges kapcsolatára kíván támaszkodni a jövőben.
Írása végén Fukuyama úgy véli, nem lehetséges az érdekek azonosságát azon a szinten kikényszeríteni, mint egykor, amikor a szovjet fenyegetés mindenütt jelen volt. Az amerikaiak egészen más meggyőződéssel és tapasztalattal rendelkeznek, ami a szuverenitást és a nemzetközi intézmények legitimitását illeti. Valószínűleg egy előre nem látható esemény – egy nagy terrortámadás lenne szükséges ahhoz Európában, vagy egy alapvető balratolódás az Egyesült Államokban – hogy a nyugati világ repedései ismét eltűnjenek. Addig is érdemes leszögezni, hogy azok az európaiak tévednek, akik George W. Bushban látják a transzatlanti ellentétek okát.
origo.hu
Órákon át hallgattak ki egy újságírót Lakatos Márk pedofilbotrányáról
