A konzervatív napilapban Volker Zastrow Mi voltunk az aszociálisok címmel elemzi Gerhard Schröder legújabb pr-dobását, az emberarcú, nehéz gyermekkorú politikus akcióját.
Eddig nem sokat tudhattunk Gerhard Schröder gyermekkoráról, legfeljebb annyit, hogy egyszerű viszonyok között egy nővérrel és három fiatalabb féltestvérrel együtt nőt fel Vesztfália keleti végén. Édesanyja hadiözvegy volt, aki a családját takarítónőként tartotta fenn. Schröder iránta való tiszteletét többször is kifejezte, anyját gyakran nevezte oroszlánnak.
Most – karácsonyra időzítve – megtudják a németek, hogy Gerhard Schröder gyermekkorában a legszegényebb körülmények között, a társadalom peremén élt. A szegénység fogalma akkoriban másféle volt, mint a mostani. Ne játssz a Schröder gyerekekkel! – ezzel a címmel hozta a Stern a szívszakasztó történetet Schröder ifjúkorából.
Az ötvenes évek nyelvezetében ezt a miliőt, ahol a kancellár felnőtt – és ahonnan az esti iskola látogatásával kiemelkedett – egy ronda szóval írták le. Schröder ezt kertelés nélkül kimondja: „Mi voltunk az aszociálisok.”
Az a tény, hogy Schröder gyermekkorában a társadalmi kirekesztés jelentős szerepet játszott, ezen életszakaszának eddigi leírásában nem merült fel. Korábban pusztán sportteljesítményéről – a TuS Talléban játszott középpályást – tudhattak meg részleteket az olvasók.
Édesanyjával, nagyanyjával, testvéreivel és munkanélküli, beteg mostohaapjával élt együtt Schröder 1957-ben a vesztfáliai Osterhagenben egy alig harminc négyzetméteres, kétszobás lakásban. A gazdasági csodából, a már akkor is erősen növekvő jólétből a család nem részesült, és szociális ellátásra szorult.
A bexteni általános iskolába járó szegény kis Schrödernek még szalámi sem jutott a tízóraijára, a ruháit is jótékonysági szervezettől kapta. Schröder azon mondatából, hogy éveken keresztül ablakgittet rágott, a szerző arra következtet, hogy a kancellár éhezett is.
Schröder augusztusban ügyesen megszervezett nyilvános gyász közepette meglátogatta édesapja mezőcsáni sírját (amelyet több mint 25 évig nem keresett – K.L.). A világháború idejéből származik az apját rohamsisakban ábrázoló kép is, amelyről állítólag azt mondta: „Ez tényleg én vagyok”.
A háború után Erika Schröder a gyermekeivel egy wülferbesteni sportpályán felállított barakkban lakott, míg 1947-ben a fejőlegény Paul Vosselerrel meg nem ismerkedett. Ekkor egy 1599-ben felállított kecskeólba költöztek. Ott éltek az alkalmazottak, sokan családjukkal együtt áram, víz és tisztálkodási lehetőségek nélkül. Schröder azt is elmondta, nagyon sokat szenvedett, amiatt, hogy sok gyermek nem játszott vele.
origo.hu
A kamerák előtt vertek meg egy benzinkutast, itt a felvétel
