A gazdagoknak több gyerekük is lehet Kínában

Megszületett az 1 milliárd 300 milliomodik kínai állampolgár. Ez az adat nem foglalja magában a Hongkongban, Makaón és Tajvanon élők lélekszámát, s abban sem lehetünk biztosak, hogy Kínában valóban csak 1,3 milliárd ember él.

2005. 01. 11. 9:24
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung című konzervatív napilapban Csu De-rong A szülésgerillák bújócskája című írásában foglalkozik Kína népességrobbanásával. A cikkből kiderül: az állami televízió számos különtudósításban számolt be az 1 milliárd 300 milliomodik kínai polgár megszületéséről, és természetesen arról a „hatalmas eredményről”, amit a kommunista párt hajtott végre az ország lakosságszám-növekedésének lassításában. Miközben három évtizeddel ezelőtt még alig öt esztendő alatt született százmillió kínai, addig az országnak immár tíz évre volt szüksége lakossága 1,2-ről 1,3 milliárdra növekedjék. Ez a hivatalos olvasat szerint nem valósult volna meg Peking egyke-politikája nélkül.

Hogy éppen január 6-án kell megszületnie 1milliárd 300 milliomodik polgárnak, azt 2004-es statisztikai számításokra alapozták. 2004 végén 1 299 860 000 lakosa volt az országnak, s mivel 2004-ben naponta átlag 28 ezer gyermek született, ezért kiválasztották az e napon születendő első gyermeket, egy Hu Szu-lian nevű kisfiút.

Természetesen senki sem tudja, hogy pontosan hányan élnek Kínában, ezért abban sem lehetünk biztosak, milyen eredményeket mondhat magának a hivatalos egyke-politika, amely kezdettől fogva komoly ellenállásba ütközött, főként a szegényebb parasztok körében, mert ők semmilyen betegség-, társadalom-, vagy nyugdíjbiztosítással nem rendelkeznek. Ezért erősen ráutaltak saját fiaikra, akik idős korukban segítik őket.

A lányok ezzel szemben „kilocsolt víznek” számítanak – miután a házasságukat követően a férj családjához tartoznak. Mivel a fiúk nem parancsra születnek, azoknak a parasztcsaládoknak, akiknek első gyermekük leány lett, másutt névtelenül és „illegálisan” kellett világra hozniuk második vagy harmadik gyermeküket, addig próbálkozva, amíg a várt nemű gyermek megszületett. E bújócska miatt ezeket a parasztokat Kínában „szülésgerilláknak” nevezik.

A kilencvenes évek elejének nyugati emberjogi kritikáinál – melyek rég elnémultak – sokkal fontosabb volt az egyke-politika fellazításában a Teng Hsziao-ping nevével fémjelzett gazdasági reformoknak. Kínában az újgazdagok immár több gyermeket szeretnének. Mivel ők amúgy is a pártnómenklatúrához tartoznak, vagy szoros kapcsolatokat ápolnak vele, képesek nyomást gyakorolni érdekeik érvényesítése végett. Elérték, hogy hivatalosan immár nem fenyegeti a második gyermeket a kötelező abortusz, „csak” nagy összegű pénzbüntetést rónak ki a szülőkre. Elvben tehát mindenkinek lehet két gyereke, ha képes kifizetni a bírságot.

Sanghajban a büntetés majd 40 ezer jüan, azaz közel egymillió forint; ami gazdagoknak semmiség, a szegényeknek megfizethetetlen. Világosan győzött tehát a szociáldarwinizmus. E tekintetben Kína már elérte a nemzetközi színvonalat – teszi hozzá a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.