A Frankfurter Allgemeine Zeitung című konzervatív napilapban Csu De-rong A szülésgerillák bújócskája című írásában foglalkozik Kína népességrobbanásával. A cikkből kiderül: az állami televízió számos különtudósításban számolt be az 1 milliárd 300 milliomodik kínai polgár megszületéséről, és természetesen arról a „hatalmas eredményről”, amit a kommunista párt hajtott végre az ország lakosságszám-növekedésének lassításában. Miközben három évtizeddel ezelőtt még alig öt esztendő alatt született százmillió kínai, addig az országnak immár tíz évre volt szüksége lakossága 1,2-ről 1,3 milliárdra növekedjék. Ez a hivatalos olvasat szerint nem valósult volna meg Peking egyke-politikája nélkül.
Hogy éppen január 6-án kell megszületnie 1milliárd 300 milliomodik polgárnak, azt 2004-es statisztikai számításokra alapozták. 2004 végén 1 299 860 000 lakosa volt az országnak, s mivel 2004-ben naponta átlag 28 ezer gyermek született, ezért kiválasztották az e napon születendő első gyermeket, egy Hu Szu-lian nevű kisfiút.
Természetesen senki sem tudja, hogy pontosan hányan élnek Kínában, ezért abban sem lehetünk biztosak, milyen eredményeket mondhat magának a hivatalos egyke-politika, amely kezdettől fogva komoly ellenállásba ütközött, főként a szegényebb parasztok körében, mert ők semmilyen betegség-, társadalom-, vagy nyugdíjbiztosítással nem rendelkeznek. Ezért erősen ráutaltak saját fiaikra, akik idős korukban segítik őket.
A lányok ezzel szemben „kilocsolt víznek” számítanak – miután a házasságukat követően a férj családjához tartoznak. Mivel a fiúk nem parancsra születnek, azoknak a parasztcsaládoknak, akiknek első gyermekük leány lett, másutt névtelenül és „illegálisan” kellett világra hozniuk második vagy harmadik gyermeküket, addig próbálkozva, amíg a várt nemű gyermek megszületett. E bújócska miatt ezeket a parasztokat Kínában „szülésgerilláknak” nevezik.
A kilencvenes évek elejének nyugati emberjogi kritikáinál – melyek rég elnémultak – sokkal fontosabb volt az egyke-politika fellazításában a Teng Hsziao-ping nevével fémjelzett gazdasági reformoknak. Kínában az újgazdagok immár több gyermeket szeretnének. Mivel ők amúgy is a pártnómenklatúrához tartoznak, vagy szoros kapcsolatokat ápolnak vele, képesek nyomást gyakorolni érdekeik érvényesítése végett. Elérték, hogy hivatalosan immár nem fenyegeti a második gyermeket a kötelező abortusz, „csak” nagy összegű pénzbüntetést rónak ki a szülőkre. Elvben tehát mindenkinek lehet két gyereke, ha képes kifizetni a bírságot.
Sanghajban a büntetés majd 40 ezer jüan, azaz közel egymillió forint; ami gazdagoknak semmiség, a szegényeknek megfizethetetlen. Világosan győzött tehát a szociáldarwinizmus. E tekintetben Kína már elérte a nemzetközi színvonalat – teszi hozzá a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
origo.hu
Súlyos baleset történt Bükkösdnél, három teherautó ütközött - fotó
