A Der Spiegel baloldali német hírmagazinban Geworg Mascolo Kémek testvérháborúja című hosszú elemzésében foglalkozik a washingtoni titkosszolgálatok döbbenetesen alacsony hatékonyságának meghatározó okával, a szervezetek rivalizálásával.
Az 52 esztendős Michael Scheuer 22 évig dolgozott a CIA-nál, ahol az iszlám volt a szakterülete. Az elsők közé tartozott, aki az al-Kaida halálos fenyegetését felismerte. Három évig irányította azt az „Alec” nevű titkos osztályt, amelyik a terror keresztapjának tartott Oszama bin Ladenre vadászott, s amely, ha lehetőség kínálkozott volna rá, likvidálta volna.
Bush elnök által a terrornak megüzent háborút Scheuer súlyos hibának tartja, ezen álláspontja miatt vált munkanélkülivé. „Amerika még mindig nem értette meg, miért vált valójában fenyegetetté” – állítja. „A radikálisok nem bennünket gyűlölnek, ők a külpolitikánkat utálják.” Mely külpolitikát véleménye szerint „birodalmi gőg” jellemez.
Scheuer 1999-ben veszítette el bin Laden vadászi posztját, amikor főnökének írásba adta, hogy a terror ideológusait lebecsüli, és nem tesz eleget azért, hogy hatástalanítsák őket. Büntetésül egy évig a könyvtárba száműzték.
2001. szeptember 11-e után visszahelyezték a régi osztályára, mert a legtöbbet ő tudta az ellenségről, és mert beigazolódtak jóslatai. Scheuer jelszava így hangzik: „Az országot kell megvédenem a terroristáktól és nem az elnököt a bírálóitól”. Az ebben a szellemben írt könyve miatt – bár a CIA szabályzata lehetővé teszi, hogy a szervezet munkatársa publikáljon, ha nem hoz nyilvánosságra szolgálati titkokat – immár végleg eltávolították a „cégtől.”
Nem sokkal karácsony előtt írta alá Bush az „Intelligence Reform Act”-et, azt a törvényt, amelyik az amerikai történelem legnagyobb titkosszolgálati reformját tartalmazza, s melyet a titkosszolgálati szakértő Joe Lieberman demokrata szenátor úgy kommentált: „Immár abban a helyzetben vagyunk, hogy meg tudunk akadályozni egy második szeptember 11-t”. A szenátor, mint annyi amerikai, szintén hisz az újrakezdés forradalmi erejében.
A törvény minden idők legnagyobb hírszerző apparátusnak újjászületését szolgálta. A CIA-n és a lehallgatásra szakosodott NSA-n (Natoional Security Agency ) kívül – mely képes az egész világban fülelni – a törvény érinti az Egyesült Államok rész fegyvernemeinek hírszerzését éppen úgy, mint a saját kémszervezetekkel rendelkező kül- és pénzügyminisztériumot, vagy éppen az energiaügyi minisztériumot. A 15 amerikai hírszerző szolgálat mintegy 200 ezer főt alkalmaz, és összes költségvetésük meghaladja a 40 milliárd dollárt. E számok és technikai felszereltségük alapján az amerikai titkosszolgálatoknak legyőzhetetleneknek kellene lenniük, hiszen e szervek rendelkeznek a legnagyobb teljesítőképességű számítógépekkel, melyek naponta milliószámra olvasnak e-maileket és hallgatnak le telefonbeszélgetéseket. Felderítő műholdjaiknak állítólag meg sem kottyan a világűrből bármelyik autó rendszámának leolvasása.
Mégis e szolgálatok képtelenek voltak megakadályozni a szeptember 11-i merényleteket, s miközben láthatóan elbagatellizálták a terrorfenyegetést, addig az iraki fegyverarzenált túlbecsülték.
Az NSA-nak nem tűnt fel, hogy székhelyétől alig két kilométerre egy internet kávézóban csevegett az egyik szeptember 11-i merénylő. A jól értesültségére jellemző, hogy a CIA kis zászlócskákkal akarta ellátni az Irakba bevonuló amerikai csapatokat, mert úgy tudta, a bennszülöttek leküzdhetetlen késztetést éreznek arra, hogy felszabadítóikat ünnepeljék.
A szolgálatok csődjének egyik oka, hogy többet dolgoztak egymás ellen, mint egymásért. Scheuer számtalan alkalommal tapasztalta saját bőrén e rivalizálást. 1996 decemberében katonai támogatást kért, hogy kommandós akciókat tervezzenek bin Laden Hindukusban lévő rejtekhelye ellen. 18 hónap múlva megérkezett két tiszt, akik Irán-szakértők voltak, és semmilyen gyakorlati tapasztalattal nem rendelkeztek Afganisztánról.
Később megtudta, hogy az NSA lehallgatja bin Laden magán szatellit telefonját. Hallgassátok le magatok őt, hangzott a szemtelen válasz, amikor kérte a lehallgatási jegyzőkönyveket. Ettől kezdve két szolgálat, az NSA és a CIA is hallgatózott, ha bin Laden felemelte a kagylót. S mivel a CIA nem rendelkezett olyan korszerű eszközökkel, mint a társszerv, ezért csak a szövegek felét tudták lehallgatni. Az NSA viszont következetes maradt, és megtagadta a feljegyzések átadását.
Az ilyen esetek elkerülése, a szolgálatok munkájának összehangolása érdekében hozta létre a törvény az új nemzeti hírszerzési igazgató posztját, melyet a washingtoni köznyelv csak titkosszolgálati cárként emleget. Több szakértő ugyanakkor szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy az új mamuthivatal képes lesz-e kiküszöbölni az eddigi hibákat. Scheuer szerint az új hivatalvezetőnek hiányzik majd a legfontosabb, a rálátás arra, hogy pontosan mit is csinálnak az egyes szolgálatok. Kivételesen egy véleményen van vele George Tenet, a 2004. júniusában lemondott CIA-igazgató is, aki úgy vélte gyorsaság és mozgékonyság hoz sikert a terror elleni háborúban és nem a további bürokrácia. Ráadásul a szeptember 11-e után a hátország biztonsága érdekében létrehozott több mint 20 hivatalt is – a bevándorlási hivataltól a parti őrségig – magában egyesítő minisztérium sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.
A titkosszolgálati vetélkedések legfontosabb oka a források egyenlőtlen elosztása, valamint az értük folytatott küzdelem. A Pentagon – mely egyedül nyolc hírszerző szervezettel rendelkezik – a titkosszolgálati költségvetések nyolcvan százalékával rendelkezett. Minden délután a titkosszolgálatok úgynevezett ötórai konferenciája egyúttal az erőforrások feletti összecsapásokat is magával hozza. Amennyiben a Fehér Ház alárendeltségébe tartozó CIA, az iráni mullahok és titkos atomprogramjuk után kívánt szaglászni, a katonák inkább az iraki repülési tilalmi zónát figyelték. A CIA a szaúdi alapítványok lehallgatását szorgalmazza, a Pentagon viszon inkább Kubát kívánja tovább figyelni.
Forrás: Der Spiegel (spiegel.de)
origo.hu
Órákon át hallgattak ki egy újságírót Lakatos Márk pedofilbotrányáról
