Embercsempészet a német kormány segítségével

A szövetségi kormány támogatása nélkül Anatolij B.-nek sohasem sikerült volna ukránok ezreit német vízummal becsempésznie a schengeni övezet államaiba, ahol feketemunkásként és prostituáltként tevékenykedtek – jelentette ki a Németországban kirobbant vízumügyben ítéletet hirdető bíró.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net) Susanne Kusicke A bíró hideg puccsról beszélt című írásában foglalja össze a vízumbotrány történetét. A vízumügy nyilvánosság előtt zajló története egy évvel ezelőtt kezdődött a kölni bíróságon. Tavaly február 9-én hirdetett ítéletet az elnöklő bíró Ulrich Höppner, Anatolij B. ügyében. Az Ukrajnából származó matematikus turistavízumokkal bűnszervezetben elkövetett embercsempészet vádjával állt a bíróság előtt, 44 napon keresztül vádak hangzottak el, a politikusok és a minisztériumi bürokraták felelőtlen mulasztásairól, s leírták, milyen kaotikus állapotok uralkodnak a kelet-európai német külképviseleteken.

Az ítélethirdetés feltűnést keltett az egész országban. Höppner megfontoltan és rendkívül erősen fogalmazott: a szövetségi kormány támogatása nélkül Anatolij B.-nek sohasem sikerült volna ukránok ezreit német vízummal becsempésznie a schengeni övezet államaiba, ahol feketemunkásként és prostituáltként tevékenykedtek. A külügyminisztérium 2000-ben a Volmer utasítással (ennek értelmében, ha kétségek merültek fel a beutazóval kapcsolatban, a külképviseletek akkor is az illető javára voltak kénytelenek dönteni) a meglévő törvényi szabályozással szemben „hideg puccsot” hajtott végre. Egyedül 2001-ben több mint 300 ezer személy utazott be a schengeni övezetbe a kijevi német nagykövetség engedélyével. Sokkal többen, mint az összes többi EU-ország külképviseleteinek hozzájárulásával. A bírói indoklás során Höppner kijelentette, több minisztérium – például a kül- és belügyminisztérium – is jelentősen akadályozta az ügy felderítését.

A CDU/CSU frakció két képviselője, Hans-Peter Uhl és Eckart von Klaeden vezetésével egy kutatócsoport alakult, mely az ítélethirdetést követően saját szakállára nyomozni kezdett az ügyben, s összeállította az utasítások és események kronológiáját. Uhl, aki éveken keresztül a müncheni külföldiekkel foglalkozó hivatalt vezette, már 2002 levélben kért tájékoztatást a Kelet-Európából beutazó feltűnően sok turistáról.

A belügyminisztériumból érkező válasz szerint minden visszaélési lehetőséget megszüntettek, és a bel- és a külügy között hibátlanul működik az együttműködés. A CDU/CSU képviselőkből álló kutatócsoport nemcsak információkhoz kívánt jutni, de megkísérelte a témát a médiához eljuttatni, és ott napirenden tartani: például amikor kiderült, hogy az alig ellenőrzött turistavízummal terrorizmussal gyanúsított személyek utaztak be Csecsenföldről, Algériából és Marokkóból, vagy amikor kiderült, hogy a német külképviseletek alkalmazottai körében Tiranában, Tripolisban és Colombóban korrupcióra és visszaélésekre derült fény.