Embercsempészet a német kormány segítségével

A szövetségi kormány támogatása nélkül Anatolij B.-nek sohasem sikerült volna ukránok ezreit német vízummal becsempésznie a schengeni övezet államaiba, ahol feketemunkásként és prostituáltként tevékenykedtek – jelentette ki a Németországban kirobbant vízumügyben ítéletet hirdető bíró.

2005. 02. 16. 9:22
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net) Susanne Kusicke A bíró hideg puccsról beszélt című írásában foglalja össze a vízumbotrány történetét. A vízumügy nyilvánosság előtt zajló története egy évvel ezelőtt kezdődött a kölni bíróságon. Tavaly február 9-én hirdetett ítéletet az elnöklő bíró Ulrich Höppner, Anatolij B. ügyében. Az Ukrajnából származó matematikus turistavízumokkal bűnszervezetben elkövetett embercsempészet vádjával állt a bíróság előtt, 44 napon keresztül vádak hangzottak el, a politikusok és a minisztériumi bürokraták felelőtlen mulasztásairól, s leírták, milyen kaotikus állapotok uralkodnak a kelet-európai német külképviseleteken.

Az ítélethirdetés feltűnést keltett az egész országban. Höppner megfontoltan és rendkívül erősen fogalmazott: a szövetségi kormány támogatása nélkül Anatolij B.-nek sohasem sikerült volna ukránok ezreit német vízummal becsempésznie a schengeni övezet államaiba, ahol feketemunkásként és prostituáltként tevékenykedtek. A külügyminisztérium 2000-ben a Volmer utasítással (ennek értelmében, ha kétségek merültek fel a beutazóval kapcsolatban, a külképviseletek akkor is az illető javára voltak kénytelenek dönteni) a meglévő törvényi szabályozással szemben „hideg puccsot” hajtott végre. Egyedül 2001-ben több mint 300 ezer személy utazott be a schengeni övezetbe a kijevi német nagykövetség engedélyével. Sokkal többen, mint az összes többi EU-ország külképviseleteinek hozzájárulásával. A bírói indoklás során Höppner kijelentette, több minisztérium – például a kül- és belügyminisztérium – is jelentősen akadályozta az ügy felderítését.

A CDU/CSU frakció két képviselője, Hans-Peter Uhl és Eckart von Klaeden vezetésével egy kutatócsoport alakult, mely az ítélethirdetést követően saját szakállára nyomozni kezdett az ügyben, s összeállította az utasítások és események kronológiáját. Uhl, aki éveken keresztül a müncheni külföldiekkel foglalkozó hivatalt vezette, már 2002 levélben kért tájékoztatást a Kelet-Európából beutazó feltűnően sok turistáról.

A belügyminisztériumból érkező válasz szerint minden visszaélési lehetőséget megszüntettek, és a bel- és a külügy között hibátlanul működik az együttműködés. A CDU/CSU képviselőkből álló kutatócsoport nemcsak információkhoz kívánt jutni, de megkísérelte a témát a médiához eljuttatni, és ott napirenden tartani: például amikor kiderült, hogy az alig ellenőrzött turistavízummal terrorizmussal gyanúsított személyek utaztak be Csecsenföldről, Algériából és Marokkóból, vagy amikor kiderült, hogy a német külképviseletek alkalmazottai körében Tiranában, Tripolisban és Colombóban korrupcióra és visszaélésekre derült fény.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.