Jazinovszkij tündöklése és bukása

Arnold Schwarzenegger, az osztrák testépítő bajnokból lett amerikai filmszínész és kaliforniai kormányzó történetét az egész világ ismeri. Egy másik bajnok, a szovjet-orosz Nyikolaj Jazinovszkij ellenkező előjelű pályát futott be az Egyesült Államokban.

A Szovjetunió utolsó éveiben egy mindenre elszánt fiatalember tűnt fel a szaporodó moszkvai testépítő klubok környékén. Abban az időben Nyikolaj Jazinovszkijnak nem járt más a fejében, mint izmainak állandó fejlesztése a minél esztétikusabb férfitest kialakítása érdekében. „Emlékszem, ritkán tudtunk húst venni, szegényen étkezett az egész család, és én egy pár cipőben húztam ki a teleket és nyarakat (...) ha az utcán sétáltam, csak a body buildingre gondoltam, ha a tévét néztük, az eszem csak a body buildingen járt, gyakorlatilag nem létezett más számomra, csak a body building„ – emlékezett vissza a kezdetekre Jazinovszkij.

Az eltökéltségnek és a sok edzésnek meg is lett az eredménye, mert a mindenre elszánt fiúból 1990-ben a Szovjetunió testépítő bajnoka lett, és az orosz tinilányok az ő fényképeivel tapétázták ki a szobáikat. A bajnokság legjobbjai egy bemutató körút erejéig meghívást kaptak az Egyesült Államokba is, és a belső bajaival elfoglalt szovjet állami vezetés nem emelt akadályt a küldöttség tengerentúli útja elé.

A bizalmat nem hálálták meg a fiúk, mert két fő kivételével az egész csapat megtagadta a visszatérést a lenini úton poroszkáló Szovjetunióba. Nyikolajban üzleti lehetőségeket látott egy testkultúra szalonokat üzemeltető hálózat tulajdonosa, és Jeff Brennon ingyenes szállást és edzési lehetőséget biztosított neki. Az angolul alig tudó orosz fiatalember nem hallgatott senkire, nem fogadott el tanácsot, a saját edzéstervével és emberfeletti munkával két év alatt kétszer nyerte meg a tekintélyt parancsoló US Emerald Cup nevű amerikai body building bajnokságot.

A szekér beindult, és a bemutató körutakból, valamint a versenyekből származó tiszteletdíjakból Jazinovszkij legmerészebb álmait messze meghaladó anyagi jólét korszaka jött el. Bele is vetette magát a földi örömök habzsolásába, de egy viszonylag rövid időszak után az éjszakai élettel járó kiadások, a luxusszállodák, a drága szalonokban készíttetett öltönyök és a pénzére utazó barátnőkkel járó alkoholos és kábítószeres partik megtették a hatásukat: Nyikolajt rövid úton kirúgta a szponzora. Brennon azért annyit megengedett neki, hogy még egy rövid ideig az egyik tornateremben részidős alkalmazottként dolgozzon.

A pénz elfogyott, és Nyikolajnak meg kellett kóstolni a friss bevándorlók kevésbé megvajazott kenyerét is. Négy dollár húsz centes órabérért egy kocsimosó cégnél kapott munkát, és az első napon 9 óra alatt – mínusz egy óra ebédidő – 173 autót kellett kézzel lemosni és letörölni. „Alig tudtam este hazavánszorogni, ruhástól beestem az ágyba és reggelig fel sem ébredtem (....) másnap szóvá tettem a főnöknek, hogy ez sok, de nagyon csodálkozott rajtam és azt mondta, hogy a tegnapi egy könnyű nap volt, mert a napi átlag 300 kocsi körül mozog (....) , csak vízben főtt krumplit ettem, mert étolajra nem volt pénzem és három hónap alatt 30 kilót fogytam.”

Később otthagyta a kocsimosót, és egy jobban fizetett munkát vállalt: óránként 7 dollárért egy biztonsági cégnél helyezkedett el. „Itt mindenki néger volt, a főnök is egy kövér néger volt, aki nagy fekete kocsival járt, én voltam az egyedüli fehér, nemcsak a cégnél, de a környéken is (....). Nem volt pénzem autót venni, így a 12 órás munkaidő után még több mint 10 kilométert gyalogoltam haza. Kétszobás, egy vécés lakásban laktam tizenegy négerrel és mexikóival együtt.„

Nyikolaj már másfél éve őrizte a dél-amerikaiak által kedvelt éjszakai bárt, amikor egy szép téli estén megállt mellette egy hosszú fehér autó és kiszállt belőle egy jól öltözött usánkát viselő úriember. „Orosz maffiózó volt, azt mondta, sok pénzt kereshetek, ha segítek neki eladni egy kis orosz szteroidot, azt testépítő körökben nagyon kedvelik (...). Oroszországban olcsó volt, szabadon lehetett kapni, nekem kellett megszervezni az átszállítást és az anyag terítését az Államokban.”

A szekér ismét meglódult: Jazinovszkij hat hónapon belül házat vett a Csendes-óceán partján, és a garázsában több 70 ezer dolláros BMW és Mercedes parkolt. Már arra gondolt, hogy abba hagyja a szteroidokkal való üzletelést, amikor a kocsijával leszaladt az útról és egy fának rohant. „A légzsák mentette meg az életemet, a mentők ki sem tudtak venni a roncsból, a kihívott lakatos lángpisztollyal vágta ketté az autómat (....), hónapokig nyomtam az ágyat, a pénz ismét elfogyott, a nagy rezsit fizetni kellett, és a postaládát nem mertem kinyitni, annyi orvosi számla volt benne.„

Felépülése után ismét bekapcsolódott a szteroidok csempészésébe, de pár hónap után az FBI és DEA (Drug Enforcement Administration) lépre csalta, és egy szellős vasárnap délutánon bukósisakos, álarcos ügynökök a hollywoodi filmekben ismert módszerekkel a háza előtt földre teperték. „Harminc évet ígértek az első este, ha nem leszek hozzájuk őszinte, mindent tudni akartak, de nem álltam kötélnek (...), végül a tárgyaláson nem sokat tudtak rám bizonyítani, és csak hat hónapot ültem le, de a hallgatásomért dízeles terápiával jutalmaztak, ami annyit jelent, hogy a hat hónap alatt hét börtönben voltam és hétszer kellett végigmennem az újonc rabok felavatásán.”

Jazinovszkij a szabadulása után már nem tudott elhelyezkedni, csak az autómosó vagy a mexikói bár éjszakai őrzése között választhatott. Ismét az utcára került, nem volt pénze lakást bérelni és végül bekopogott a San Francisco-i orosz főkonzulátus kapuján. A kapott repülőjeggyel és zsebében három dollárral szállt ki az Aeroflot gépéből a seremetyevói repülőtéren. A volt bajnok ma Moszkvában egy testépítőszalont és egy 1300-as Ladát vezet.

Forrás: San Francisco Chronicle, AFP