A Die Zeit baloldali hetilap legfrissebb számában Christian Tenbrock Mi hajtja Gyurcsány Ferencet című hosszadalmas írásában próbálja megfejteni a „budapesti Tony Blair titkát”. A rajongás ellenére a szerzőnek nem sikerül hibátlanul lejegyezni a budapesti miniszterelnök nevét, azt következetesen Gyurscanynak írja.
Gyurcsány a rendkívül sikeres vállalkozó, nyugodt, határozott, pragmatikus, intelligens, harcos egyéniségnek számít. Mint azt hívei állítják, vele Kelet-Európa többi országához hasonlóan Magyarországon is egy új generáció került a hatalom emeltyűihez.
Gyurcsány a magyar gazdaságról beszél. A magyar társadalomról szónokol, okosan és kimérten. Azt mondja, vele a magyarországi posztkommunista baloldal kísérletet tesz egy újrakezdésre, melyben immár nem tévesztik meg a népet. Mesél édesanyjáról, aki óvta a politikától, s szól a hatalom csábításáról is. Eléggé apolitikusnak tűnő módon Gyurcsány nyitottnak és őszintének látszik. De hatalmas nyomás nehezedik rá.
Gyurcsány egy párton belüli puccsal jutott a miniszterelnöki posztra, egy olyan puccsal, amelyben nem vett részt. A politikát nem tanulta, az MSZP-be is alig öt esztendeje lépett be, azonban, amikor tavaly augusztusban Medgyessy utódát keresték, a pártvezetés szándéka ellenére keresztülvitte akaratát. Éppen a fiatal párttagok körében tartották Gyurcsányt a legjobb jelöltnek. Egyike a kevés koncepciózus magyar politikusnak, s mindenekelőtt az a személy, aki a következő parlamenti választásokon 2006-ban a populista Orbán Viktorral és jobboldali Fideszével szemben győzelmet arathat. Az új ötletek embere.
A kockáztató kedv már vállalkozóként is jellemezte, mondják politikai útitársai, mint pl. a 79 éves Vitányi Iván, az MSZP egyik meghatározó ideológusa. Ráadásul egyik tulajdonsága, hogy képes egyedül is keresztül vinni, amit helyesnek tart, néha még saját pártjával szemben is. Ígérni nem tud, csak „az igazat mondani” – nyilatkozza Gyurcsány. Az államnak mindenkinek a hóna alá kell nyúlnia, aki nem tud magán segíteni, „Az összes többi magyarnak azt mondom: Nem tehetünk boldoggá benneteket. Nem védhetünk meg benneteket. Mi ajtókat nyithatunk meg, ezeken nektek kell keresztül mennetek.”
Anyagilag talán a lakosság harmadának megy jobban – az új vállalkozóknak, a fiatal és képzett, többnyire városi elitnek. A társadalom kétharmada ezzel szemben frusztrált – nyilatkozta Ágh Attila. „Fáradt, teljesen csalódott” – egészíti ki Vitányi Iván.
Gyurcsány helyzetét nehezíti az ellenzékkel folytatott harc. Magyarországon a konszenzus nem számít, annál többet a konfrontáció. Az ország belpolitikáját a „mindent, vagy semmit” mentalitása jellemzi – mondja Ágh Attila. Balogh Zoltán, Orbán legközelebbi tanácsadója szerint, az alternatíva úgy hangzik, „győzni”, vagy „megsemmisülni”. A politikai táborok között a kommunikációhiány, sőt a gyűlölet honol.
A baloldal számára Orbán veszélyes demagóg, aki éppen úgy nacionalista, mint baloldali populista módon érvel, „magyar peronista” – vélekedik Ágh Attila. A jobboldal számára a szocialisták már csak azért sem lehetnek tárgyaló partnerek, mert számos funkcionáriusuk a régi állampárt vezetéséből származik. Ellenük fel kell lépni – szögezi le röviden Balogh.
Talán ez az, ami Gyurcsányt hajtja, hogy az MSZP végleg megszabadítsa a kommunista múlttól, s végre normális szociáldemokratákat csináljon belőlük. Arra a kérdésre, mi indította a sokszoros milliomost, hogy a vállalkozói létét felcserélje a politikára, Gyurcsány kerüli a világos választ. 1997-ben rákban betegedett meg, „talán ez is szerepet játszott”. Unalmas volt csak vállalkozónak lenni? „Igen, de őszintén szólva, tényleg nem tudom, miért mentem el politikusnak.”
Gyurcsány meggazdagodásában talán segítségére lehetett harmadik felesége, Dobrev Klára, akinek családja szoros kapcsolatokat ápol a politika és a gazdaság szereplőivel. A miniszterelnök láthatóan dühös és hangos lesz, amikor a beszélgetés fonala erre a témára terelődik. Anyósa „egy rendkívül bölcs asszony”, felesége egyszerre „barátom, partnerem, szeretőm”. Senki sem segített Gyurcsánynak az Apró családból, „ez nem az a házasság, amely az üzletről szól”.
Az ellenzék azt állítja Gyurcsányról, hogy tisztátalan eszközökkel gazdagodott meg, bizonyítani ezt mindeddig nem sikerült, bíróság előtt sohasem állt. Mindenesetre a befolyásos közgazdász Inotai András szerint, „végre egy olyan emberünk van az élen, akinek nem kell a politika által meggazdagodnia”. Gazdagsága megteremti Gyurcsány pártjával szembeni függetlenségét is. Ott azt kérdezték a hagyományos szárny képviselői, hogy valóban egy kapitalistából kell miniszterelnököt csinálniuk. Az ellenzék tombolt, Gyurcsánnyal „a pénz” végleg átvette a hatalmat a szocialistáknál. Miként tudná az MSZP a „magyar Berlusconival” egyszerre képviselni a munkavállalókat és a vállalkozókat – kérdezi Balogh Zoltán, Orbán tanácsadója, „ahol általában az alkalmazottak a vesztesek, a munkaadók a fordulat nyertesei közé tartoznak”?
Abból erednek Gyurcsány gondjai: látványos és gyors eredményeket aligha érhet el, és a következő választások már nincsenek messze. Még nem rosszak a közvéleménykutatási eredmények, még követi őt a párt. Még elhiszi neki az MSZP, hogy 2006-ban győzelemre vezeti őket. Ez lenne az első alkalom 1989 óta, hogy Magyarországon az egyik tábor egy választási periódusnál tovább marad hatalmon.
A beszélgetés végén ismét kitör Gyurcsányból a vállalkozó. A választások szerinte olyanok, mint a részvényvásárlás. Befektetés a jövőbe, elvárások megvásárlása. „Lehet”, mondja és németül használja a nevét, „azt mondják majd a választók: nem Franz, mi másikat akarunk, mert te még ígérni sem akarsz nekünk. Még ezt sem teszed meg.”
Mi lesz Gyurcsányból, ha a választásokat nem éli túl miniszterelnökként?
„Túl fogom élni.”
„S, ha még sem?”
Gyurcsány feláll és nem válaszol. Vége a beszélgetésnek.
origo.hu
Kiderült, hogy honnan érkezik Budapestre az ország karácsonyfája - videó
