Saarländische Rundfunk (sr-online.de)
A német tartományi rádió hírportálja szerint most az Audi cég fenyegetőzik a munkahelyek külföldre telepítésével, amennyiben az alkalmazottak nem hajlandóak bérük egy részéről lemondani.
A cég elnökségének termelésért felelős tagja, Dr. Jochem Heizmann a bérekhez kapcsolódó kiegészítő juttatások egy részéről történő lemondást követelte az alkalmazottaktól. Ezen felül az Audi ingolstadti és neckarsulmi üzemeiben éppen olyan rugalmas munkaidőt tart szükségesnek, mint az Magyarországon a gyárukban a gyakorlat. A magyarországi előnyök közé sorolta Heizmann pl. hogy az Audinak nem kell külön engedélyt kérnie a vasárnapi munkához. Audi szeretné bevezetni az úgynevezett munkaidőszámlákat is. Így az alkalmazottakat, pl. új modellek bevezetésekor hetente 40 óránál tovább lehetne dolgoztatni, amit később – egy összesen hét esztendős cikluson belül – kellene a munkaadónak kiegyenlítenie.
Der Spiegel (spiegel.de)
A kormányközeli hírmagazin A nagykövetek felkelése című írásában mutatja be az úgynevezett vízumbotrány legújabb fejleményeit.
Eddig a történet a zöldek számára világos volt: Joschka Fischer külügyminiszter ugyan a vízumügyben elkövetett néhány sajnálatos hibát – de ezek a kellemetlen körülmények pusztán a kijevi követségen adódtak. A Bundestag vizsgálóbizottságának aktáiból világosan kiderül, a vörös-zöld koalíció vízum- és beutazási politikája a nagykövetek felkelését vonta maga után.
A ma ismertnél jóval nagyobb értetlenséggel és felháborodással reagált közel tucat afrikai, ázsiai és kelet-európai német külképviselet vezetése Joschka Fischer utazási szabadságot garantáló 2000. márciusi utasítására. Az aktákból kiderül, hogy a moszkvai nagykövetségről alig néhány héttel Fischer utasításának életbe lépte után már jelezték a külügyminisztériumnak, hogy képtelenek a vízumkérők rohamának ellenállni.
„Amennyiben a vízumkiadásnál kétséges esetben az utazási szabadság mellett kell dönteni, az egyértelműen a menekült státusért folyamodók és az illegálisan Németországban tartózkodó örmények radikális emelkedéséhez vezet”, figyelmeztetett a jereváni követség is. Hasonló gondok foglalkoztatták a luandai német követség munkatársait, akik szerint minden második angolairól alaposan feltételezhető, hogy nem kíván szülőhazájába visszatérni.
Már 2000 októberében jelezte a rabati követség, hogy a kiadott vízumok száma az utasítás következtébe 50 százalékkal emelkedett. Ami számos európai ország esetében – (főként ahol nagyobb számú marokkói kolónia él, és attól tartottak, ott alámerül a potenciális illegális bevándorló K.L.) – különösen Franciaország, Hollandia és Spanyolország külképviseletén értetlenséget váltott ki.
A külügyminisztérium új vezetése nem vette komolyan a külképviseletekről érkező figyelmeztetéseket, és azzal intézte el, hogy nehéz az újfajta gondolkodásmódot néhány hét alatt keresztülvinni. Nem volt ritka a problémákat jelző követségek munkatársainak kigúnyolása sem.
Megrendülni látszik a külügyminiszter másik védekezési kísérlete is, hiszen eddig Fischer és pártja folyamatosan Volmer utasításról beszélt, azt szuggerálva, hogy annak politikai felelőse az akkori zöld külügyi államminiszter, Ludger Volmer. A vizsgálóbizottság rendelkezésére álló dokumentumokból azonban világosan kiderül, hogy az utasítás előkészítésében és elfogadásában az eddig beismertnél sokkal fontosabb szerepet játszott maga a külügyminiszter.
Welt am Sonntag (wams.de)
A konzervatív napilap vasárnapi száma Schröder megszegi ígéretét címmel újabb részleteket közöl az egykori SPD-elnök és pénzügyminiszter, Oskar Lafontaine e héten megjelent könyvéből.
A neoliberális tévtanokat ostorozó Politika mindenkinek című könyvében Lafontaine úgy fogalmaz, hogy 1998-ig elképzelhetetlen lett volna, hogy az SPD pártkongresszus elfogadja az Agenda 2010 című megszorítás gyűjteményt. Mely a munkanélküliek támogatásának radikális csökkentését, a felmondási védelem fellazítását, a betegbiztosítás munkaadó és munkavállaló általi közös finanszírozását tartalmazta. Ezek a munkaadói szervezetek régi óhajai. S az ő ellenállásukkal szemben harcolták ki szociáldemokraták és a szakszervezetiek generációi ezeket a javaslatokat, mert elkötelezettek voltak a munkavállalók és a szociális igazságosság eszméje iránt. A globalizációval magyarázzák a gazdasági lobbisták e javaslatok átvételét, eszerint a jóléti állam már nem finanszírozható, mert különben veszélybe kerül a német ipar versenyképessége.
A németek már képtelenek a reform szót hallgatni. Azok is, akik amúgy hajlandóak lennének az áldozatokra, sztrájkba lépnek, amikor látják, hogy milyen jövedelem növekedést és adókönnyítéseket él meg a felső tízezer. Már csak nevetést vált ki, amikor az üzemi gyűléseken a vezetés takarékosságra szólítja fel az alkalmazottakat.
A reform fogalmával ma az emberek már nem a meglévő megjavítását, hanem hazugságot és csalást hozzák kapcsolatba. Sokak számára a reformáló a hazug és csaló szinonimájává vált, aki miközben maga meggazdagodott, az emberek bérét és szociális jutatásait kívánja csökkenteni.
Schröder rendszeresen megszegi a választási kampányban tett ígéreteit. Sem az Agenda 2010 elfogadásához, sem a munkanélküli juttatások csökkentéséhez nem rendelkezett választói felhatalmazással. A Bundestagban képviselt pártok sem jobbak nála, hiszen Angela Merkel és Edmund Stoiber például a 2002-es kampányban megígértek mindent, s most ők a szociális juttatások leépítésében Schröder legszorgalmasabb segédei.
origo.hu
Kiderült, hogy honnan érkezik Budapestre az ország karácsonyfája - videó
