A radikális jobb táborában a francia baloldal?

Késhegyig menő vita alakult ki a francia Szocialista Párt (PS) vezetésében az európai alkotmányról szóló, május 29-i referendum közeledtével. A párt tagsága és a francia közvélemény túlnyomó része is nemmel szavazna, mert félnek az új tagállamok betörésétől a szolgáltatási piacra.

A francia Szocialista Párt egyre inkább megosztott vezérkara, melynek tagjai közül többen már két szocialista pártról beszélnek, csupán követi szavazóinak magatartását: az összlakosság 55 százaléka, a baloldalra voksolók 60 százaléka határozottan visszautasítja az unió alaptörvény-tervezetét.

Le Pen csak azért nem vesz részt ebben a kampányban, mert mások elvégzik ezt a munkát helyette – jelentette ki Francois Hollande, a párt főtitkára Colomiers-ben. Jean-Luc Mélenchon, aki a szakképzésekért felelős miniszter volt a szocialista kormányban, a Libération című francia lap hasábjain ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a 30-as évek óta nem fordult elő a baloldali mozgalmak soraiban, hogy az egyik baloldali csoport „szociálfasizmussal” vádolja a másikat.

Az alkotmányt megelőző széleskörű társadalmi vita lényege, hogy a franciák tömegei attól tartanak: ha igennel voksolnának, nyakukba zúdul az európai piac, ráadásul elözönlik őket az újonnan csatlakozott tagállamok munkavállalói. A legélesebb vitát az úgynevezett Bolkenstein-direktíva váltotta ki. Az uniós szabályzás lényege, hogy az új tagállamok a saját országukban érvényes munkabérek és törvényi szabályozás szerint nyújthatják szolgáltatásaikat. A „Frankenstein-irányelvnek” is elkeresztelt változtatás terve érzékenyen érinti a francia munkavállalókat, a szolgáltatási szektor ugyanis az ország gazdaságának legnagyobb, s egyik legproduktívabb szegmense.

Miközben a választások közeledtével a viták súlya alatt szinte kettéhasadt a szocialista párt, melyben az ellentábort a PS utóbbi évtizedeinek egyik vezéralakja, Laurent Fabius képviseli, a francia konzervatív kormány mellszélességgel áll ki az „igen” szavazat mögött. Ezt teszi Jacques Chirac köztársasági elnök is, aki elérte, hogy az EU felülvizsgálja a szolgáltatási piac szabályozását. A vezető jobbközép politikus erőfeszítései ellenére a választók eleve a kormányról kívánnak szavazni, másrészt komoly fenntartásaik vannak az uniós piacok liberalizálásával szemben.

Ezt tükrözik a szocialista párton belül elszabadult indulatok is: Claude Bartolone a France Inter műsorában azzal vádolta a Hollande-ot, hogy a szélsőjobboldali párhuzammal „megsértette a baloldali választókat”, így a főtitkár kénytelen volt pontosítani, mondván, hogy ő „nem minden választóra” gondolt. Mindemellett a pártvezetés véleménye az, hogy „aki nemet mond, az nem szocialista, hanem antiszociális”. Bár a jobboldalról némi malíciával kérdezik: valóban nem derogál-e a baloldalnak, ha a hagyományos EU-ellenes Nemzeti Fronttal egy táborba sodródik, az európai alkotmányt támogató kormányoldal és az ellenzék igen mellett voksolói erői egyelőre nem találtak markáns választ az ellentábor érveire.