A radikális jobb táborában a francia baloldal?

Késhegyig menő vita alakult ki a francia Szocialista Párt (PS) vezetésében az európai alkotmányról szóló, május 29-i referendum közeledtével. A párt tagsága és a francia közvélemény túlnyomó része is nemmel szavazna, mert félnek az új tagállamok betörésétől a szolgáltatási piacra.

2005. 04. 12. 12:45
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A francia Szocialista Párt egyre inkább megosztott vezérkara, melynek tagjai közül többen már két szocialista pártról beszélnek, csupán követi szavazóinak magatartását: az összlakosság 55 százaléka, a baloldalra voksolók 60 százaléka határozottan visszautasítja az unió alaptörvény-tervezetét.

Le Pen csak azért nem vesz részt ebben a kampányban, mert mások elvégzik ezt a munkát helyette – jelentette ki Francois Hollande, a párt főtitkára Colomiers-ben. Jean-Luc Mélenchon, aki a szakképzésekért felelős miniszter volt a szocialista kormányban, a Libération című francia lap hasábjain ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a 30-as évek óta nem fordult elő a baloldali mozgalmak soraiban, hogy az egyik baloldali csoport „szociálfasizmussal” vádolja a másikat.

Az alkotmányt megelőző széleskörű társadalmi vita lényege, hogy a franciák tömegei attól tartanak: ha igennel voksolnának, nyakukba zúdul az európai piac, ráadásul elözönlik őket az újonnan csatlakozott tagállamok munkavállalói. A legélesebb vitát az úgynevezett Bolkenstein-direktíva váltotta ki. Az uniós szabályzás lényege, hogy az új tagállamok a saját országukban érvényes munkabérek és törvényi szabályozás szerint nyújthatják szolgáltatásaikat. A „Frankenstein-irányelvnek” is elkeresztelt változtatás terve érzékenyen érinti a francia munkavállalókat, a szolgáltatási szektor ugyanis az ország gazdaságának legnagyobb, s egyik legproduktívabb szegmense.

Miközben a választások közeledtével a viták súlya alatt szinte kettéhasadt a szocialista párt, melyben az ellentábort a PS utóbbi évtizedeinek egyik vezéralakja, Laurent Fabius képviseli, a francia konzervatív kormány mellszélességgel áll ki az „igen” szavazat mögött. Ezt teszi Jacques Chirac köztársasági elnök is, aki elérte, hogy az EU felülvizsgálja a szolgáltatási piac szabályozását. A vezető jobbközép politikus erőfeszítései ellenére a választók eleve a kormányról kívánnak szavazni, másrészt komoly fenntartásaik vannak az uniós piacok liberalizálásával szemben.

Ezt tükrözik a szocialista párton belül elszabadult indulatok is: Claude Bartolone a France Inter műsorában azzal vádolta a Hollande-ot, hogy a szélsőjobboldali párhuzammal „megsértette a baloldali választókat”, így a főtitkár kénytelen volt pontosítani, mondván, hogy ő „nem minden választóra” gondolt. Mindemellett a pártvezetés véleménye az, hogy „aki nemet mond, az nem szocialista, hanem antiszociális”. Bár a jobboldalról némi malíciával kérdezik: valóban nem derogál-e a baloldalnak, ha a hagyományos EU-ellenes Nemzeti Fronttal egy táborba sodródik, az európai alkotmányt támogató kormányoldal és az ellenzék igen mellett voksolói erői egyelőre nem találtak markáns választ az ellentábor érveire.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.