Annak ellenére, hogy a brit kormányfő harmadik alkalommal egyértelmű felhatalmazást kapott a választásokon az újbóli kormányalakításra, most lemondásra szólítja fel saját pártja és választótábora. Egy londoni fogadóirodán már arra lehet fogadásokat kötni, hogy a hét vége előtt távozik-e a miniszterelnök.
Ian Davidson munkáspárti képviselő azt ajánlotta a régi-új kormányfőnek, hogy az újabb teljes kormányzati ciklus kitöltése helyett csak 18 hónapra rendelkezzen be, s ezalatt keresse meg és jelölje ki utódját. Frakciótársa, John Austin úgy véli: Blair sokkal jobban jár, ha maga távozik, s nevezi ki utódját, mintha megvárja, hogy rákényszerítsék erre.
Irak visszaüt
Hiába próbálta már a választások előtt háttérbe szorítani a kampányát agresszívan belpolitikai témák felé orientáló Blair az iraki háborút. Az egyértelműen az elvakult szövetségesi hűség által motivált hadba lépésért, amelyre ráadásul a választók megtévesztésével került sor, most benyújtják neki a számlát.
Clare Short volt brit fejlesztési miniszter „elegáns távozásra” szólította fel Blairt. A párt balszárnyához tartozó Short, aki az iraki hadba lépés miatti tiltakozásból mondott le posztjáról az előző kormányzati ciklusban, hatalmához görcsösen ragaszkodó „idős vezér”-ként írta le a mindössze 52 éves politikust.
Blair beiktatása után adott nyilatkozatában elismerte, hogy mindössze gyenge többség adta voksát a Munkáspártra. Úgy fogalmazott: „Az iraki háború megosztott minket, s most itt az ideje, hogy ismét egyesítsük erőinket.”
Csekély többség, kisebb legitimitás
A csalódásra és elégedetlenségre részben a vártnál jóval szorosabb választási eredmények adtak okot: Blair Nagy-Britannia történelmének legrosszabb arányokkal megválasztott miniszterelnöke (ami nem jelenti azt, hogy a legkisebb parlamenti fölénnyel kormányoz – a szerk.). A torykkal szembeni 161 fős parlamenti fölény 67 székre olvadt, ami igen karcsú előnyt jelent a „győztes mindent visz” elvén alapuló brit választási rendszerben. A párt az előző ciklushoz képest képviselőinek egynegyedét veszítette el.
John Prescott, aki Blair helyettese volt, emlékeztetett: 1988-ban Margaret Thatcher mindössze 44 fős többséggel kormányzott. E kérdésben sem ért egyet a Munkáspárt és az ellenzék: míg Clare Short szerint a leggyengébb többség is elegendő a kormányalakításhoz, Michel Portillo, a Thatcher-kormány védelmi minisztere úgy véli: ez a többség túl gyenge kormányalakításhoz. Hiánygazdálkodás, vagy sem, de elemzők David Blunkett volt belügyminiszter visszatérésére is számítanak. A politikus azután mondott le, hogy kiderült: elintézte alkalmazottai vízumkérelmét.
Meggyengült a munkáspárti elnök pártelnöki legitimitása is: a párt balszárnya a pártelnök azonnali újraválasztását sürgeti, ami viszont kényes helyzetet idézne elő, hiszen a frissen beiktatott kormányfő épp ezzel a megmérettetéssel nyert új legitimitást.
Ki és mi jön Blair után?
Nem túl jó jel Blair számára, hogy a brit sajtó már azt találgatja, mi következik a kormányfő lemondása után. Elemzők ugyanis úgy látják: a jelentősen meggyengült kormánytöbbség miatt a munkáspárti vezér nehezen tudja kivédeni az éles támadásokat, a gyors lemondását követelő hangokat. Az AP a találgatásokat összefoglalva olyan véleményről is ír, hogy Blair csak egy hónapig, az európai alkotmányról szóló népszavazásig marad, míg sokan a politikus azonnali távozását szeretnék. A Munkáspártban többen a pártszakadás lehetőségét is fölvetik.
Mindeközben Blair továbbra is arról beszél, hogy legalább jelenlegi mandátuma végéig, 2009-ig vagy 2010-ig maradni akar. Ám a közvélemény-kutatási adatok szerint a választók nem támogatják szándékát: a The Daily Telegraph által ismertetett felmérés szerint a megkérdezettek 46 százaléka Blair egy éven belüli, 26 százaléka 2–3 esztendő múlva történő távozását tartaná kívánatosnak.
Gordon Brown pénzügyminiszter, akit már egy évvel ezelőtti is Blair lehetséges utódjaként is emlegettek, azt ígérte: a Munkáspárt meghallgatja a kritikákat, és tanul belőlük. Frank Dobson volt egészségügyi miniszter egyenesen úgy fogalmazott: a választásokat nem Blair, hanem Brown nyerte meg, s a kolonccá vált munkáspárti vezetőnek sürgősen távoznia kell.
Marianne en ligne, AP, BBC, Le Figaro, The Daily Telegraph
origo.hu
Órákon át hallgattak ki egy újságírót Lakatos Márk pedofilbotrányáról
