A Die Welt konzervatív napilapban Wolf Lepenies mutatja be Németország és a németek sorsáról a világháborús vereséget követő elképzeléseket.
Az 1945 utáni első esztendőt az amerikai pénzügyminiszterről, Henry Morgenthau-ról elnevezett terv uralta, mely a német ipar teljes szétzúzását, az ország önellátó mezőgazdasági szintre történő süllyesztését és a lakosság létszámának jelentős „redukálását”, illetve a szülőképes nők ivartalanítását tűzte ki célul. (1945. május 9-e után több német pusztul el, részben a mesterségesen előidézett élelmiszer hiány miatt, mint az egész második világháború során. – K. L.)
Morgenthau 1945-ben publikálta Németország a mi problémánk című könyvét. Szerinte a nemzetiszocializmus a német történelem szükségszerű következménye. A háború akarásának, állította Morgenthau, Németországban éppen olyan hosszú előtörténete van, mint az Egyesült Államokban a szabadság iránti óhajnak. Amikor az amerikaiak a szabadság alapjairól vitatkoztak, akkor Németországban tekintélyelvű filozófusok már a nemzetiszocialista ideológia alapvetésén dolgoztak. Morgenthau szerint nem csak a nemzetiszocialisták, de minden német bűnös.
Az Egyesült Államokban élő német emigránsok különféle módon ítélték meg a Morgenthau-tervet. Hannah Arendt szerint ha a szövetségesek minden erkölcsi gátlás nélkül alkalmazzák az „erősebb jogát”, az a nemzetiszocialista ideológia győzelme lenne. Albert Einstein viszont nem csak Németország ipartalanítását, de lakossága egy részének csökkentését is támogatta, mivel igazságos büntetésnek tartotta Európa jelentős részének az elnéptelenítéséért. „Nem sok minden jut eszembe, amit ezzel szembe állíthatnék” – válaszolta Thomas Mann Einstein felvetésére.
Thomas Mann azonban egy másik ötlettel is előállt, mivel a németek a nemzetiszocializmussal az idők végezetéig eljátszották a szabadságukat, és erkölcsileg amúgy is végük. Idézte a fanatikus németgyűlölő Goethe szavait, aki szerint a németeket ugyanúgy szét kell szórni a világban, mint a zsidókat. Mann egyúttal határozottan kiállt Németország politikai felszámolása mellett.
Forrás: Die Welt
Breuer Péter: „Több ősömet is bedobták a Dunába, ez még viccnek is rossz”