A szociáldemokraták az elmúlt 50 év legrosszabb eredményét érték el Észak-Rajna-Vesztfáliában: az urnák bezárása után a becslések szerint az SPD-re csak a választók 37,1 százaléka adta voksát (2000-ben még 42,8 százalékuk), míg a CDU 44,9-os eredményt ért el (öt évvel ezelőtt csak 37 százalékot), ami egyértelműen kormányváltást jelent Düsseldorfban. A tartományi gyűlésbe jutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt az FDP 6,3 százalékkal, valamint a zöldek 6,1 százalékos eredménnyel lépték át. A CDU miniszterelnök-jelöltje, Jürgen Rüttgers első nyilatkozatai alapján biztosra vehető, hogy az FDP-vel kíván koalíciós kormányt alakítani.
Az észak-rajna-vesztfáliai vereség – mely tartomány a német szociáldemokrácia szívének számított – megrendítette a berlini szövetségi kormányt. Schröder esti beszédében bejelentette, hogy a választók megvonták reformpolitikájától bizalmukat, s ezért elkerülhetetlennek látja, hogy ősszel előrehozott választásokat tartsanak. (A Schröder-kormány mandátuma 2006 őszén járna le.) A kereszténydemokrata ellenzék pozitívan fogadta a bejelentést, de úgy vélte: a Bundestag feloszlatása alkotmányos problémákat hordhat magában.
Amint azt a párt elnökségének tagja, Roland Koch hesseni miniszterelnök bejelentette, a holnapi nap folyamán a kereszténydemokraták megnevezik kancellár-jelöltjüket, aki minden valószínűség szerint Angela Merkel CDU-elnök lesz, ami annyit jelent, hogy először az ország történelmében egy nő lehet Németország kancellárja. Merkel azzal kommentálta az SPD vereségét és az előrehozott választások tényét, „hogy minden nap, amit nem tölt kormányon a vörös-zöld koalíció, az nyereség az országnak.”
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilap Stefan Dietrich Menekülés előre című írásában az észak-rajna-vesztfáliai választások következményeit kommentálja.
Azt fogadkozásaik ellenére maguk a szociáldemokraták sem gondolták komolyan, hogy a választási vereségen, mint egyszerű üzemi baleseten átléphetnek. A SPD leváltása, az évtizedekig bevehetetlennek tűnő Rajna- és Ruhr-vidéki erődben ez majdnem olyan súlyos vereség, mint az 1999 óta elveszített öt tartomány együttvéve. Ennyiben kellett ugyanis a vörös-zöld koalíció 1998-as megalakulása óta a hatalmat átadniuk. Eme tektonikus rengést követően Schrödernek nem maradt más választása, mint hogy előre meneküljön, ha nem kívánja a következő Bundestag választást biztosan elveszíteni, hiszen a kancellár kelléktára, melyből eddig dolgozott mára kiürült. Egy természeti katasztrófára és egy háborúra (mely 2002-ben megmentette – a szerk.) újra már nem számíthat. A minisztercserékkel már első ciklusában is gyakran élt, ezek azonban a leggyakrabban kényszerintézkedések voltak, melyekkel nem járt együtt a kormány népszerűségének emelkedése. Azzal a közel fél tucat jelölttel, akiknek a neve felmerült a választások előtt, mint lehetséges berlini miniszterek, senki sem kapcsolt össze új kormányzati lendületet.
A második Schröder-kormány eddigi jellemzője a stratégiaváltás volt. Miután a kormány a szakszervezetbarát politikájáért éppen a szakszervezetektől kapott kevés elismerést, néhány nagy gazdasági érdekképviselet és gazdaságkutató intézet kívánságait próbálta meg kielégíteni. De ez az oldal is csalódást okozott Schrödernek: a munkahelyek leépítése éppen úgy folytatódott tovább, és a választók hangulata továbbra is a padlón maradt.
Mindkét időszak alapvető hibája az volt, hogy a kormány hagyta, hogy kívülről irányítsák, mivel hiányoztak saját elképzelései. Az érdekcsoportokhoz való idomulás, még ha azok nagyok és igen befolyásosak is, nem helyettesíthetik azt a feladatot, amiért a kormányt valójában megválasztották: a közérdek képviseletét. Ami a jelen helyzetben azt követelte volna, hogy mindent egy politikai célra koncentráljanak, arra, ami munkahelyet teremt.
Ehelyett a zöldek tovább játszadozhatták kisded játékaikat, s a gazdasági miniszter Wolfgang Clement keze alatt olyan tervgazdasági monstrumok növekedtek – párhuzamosan a költségvetési hiánnyal – mint a Szövetségi Munkaügyi Ügynökség.
Most bosszulta meg magát, hogy Schröder tavaly decemberben eljátszotta annak lehetőségét, hogy a szövetségi állam belső reformjával ellensúlyozza a tartományi kormányokat képviselő Bundesratban elveszített többséget. (észak-rajna-vesztfáliai győzelmével a Bundesratban az CDU/CSU és FDP megszerezte a kétharmados többséget, így a szövetségi kormány legtöbb döntését képesek lennének blokkolni – a szerk.) Ha most a kérdésről a szövetségi kormány ismét tárgyalni szeretne, hogy mozgásterének legalább egy részét visszanyerje, akkor két elveszített választás után jóval rosszabb pozícióból tehetné csak. Így Schrödernek csak keserű poharak maradtak: nagykoalíció, lemondás, előrehozott választások. Az egyiket ki kellett innia, hogy a kínzóan hosszú vörös-zöld hanyatlást elkerülje.
Gerhard Schröder bizalmi szavazást tervez a parlamentben július 1-jéig, hogy szükség esetén megnyithassa az utat az előrehozott választások előtt, melyet szeptember 18-áig tartanának meg – jelentette be hétfőn az SPD elnöke, Franz Müntefering.
Ha elveszti a bizalmi szavazást, Schrödernek legfeljebb 21 napja marad, hogy feloszlassa a parlamentet – jelzi az AFP.
(forrás: faz.net, spiegel.de)
