Sötét jövő előtt áll Kína

Elképzelhetetlen méretű válság fenyegeti Kínát – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Az ország akut problémái közé tartoznak az ellátás nélkül maradó nyugdíjasok, a munkakörülményeik miatt tiltakozó bányászok, az eladósodott bankok, a túlpörgetett ingatlanpiac, valamint a jüan árfolyamáról folytatott viták. A demográfiai problémákat pedig súlyosbítja a piacgazdasági átmenet, az egypártrendszer, illetve a fejletlen pénzpiac.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net) konzervatív napilapban Christoph Hein Kína nyugdíjválsága címmel tudósít egy máig szinte alig tárgyalt problémáról.

Nem a tajvani kérdés és nem a bankrendszer életképessége dönti el Kína jövőjét. A rendszer gyenge pontja az idősek ellátásának kérdése. A közép birodalma rendkívül gyorsan rohan egy elképzelhetetlen méretű válság felé. A hivatalos egyke-politika és azon állami üzemek felszámolása következtében, melyek gondoskodtak a nyugdíjasokról, egyre több idős kínai marad ellátás nélkül. Miközben 2000-ben 131 millió ember, a lakosság tizede volt idősebb 60 esztendősnél, addig ez az arány 2010-ben 12,5 százalék lesz, 2020-ben már eléri a 17 százalékot, míg 2050-re arányuk már 29 százalékra emelkedik és 438 millió emberrel kell számolni.

A kormány egyelőre az aktuális problémák kezelésével van elfoglalva. A lakosság növekvő nyugtalanságát eddig jóléti ígéretekkel és a nemzeti büszkeség erősítésével még képes volt mederben tartani. Akut problémák közé tartoznak a munkakörülményeik miatt tiltakozó bányászok, az eladósodott bankok, a túlpörgetett ingatlanpiac, valamint a jüan árfolyamáról folytatott viták. A már említett demográfiai problémákat súlyosbítja a piacgazdasági átmenet, az egypártrendszer, valamint a fejletlen és számos gyermekbetegséggel küzdő pénzpiac.

Az ország hagyományos ellátórendszerei szétesőben vannak: a családi kötelékek, amelyekben korábban gondoskodtak az idősekről, már szétszakadtak. Egyre több kínai él kis családokban, vagy özönlik a keleti parti nagyvárosokba, hogy pénzt keressen. Öregek és betegek maradnak a kiürülő falvakban. Azok az állami vállalatok, melyek eddig jórészt az idősekről gondoskodtak, már nem léteznek, egy mélyreható strukturális reform elszenvedői, s közülük sokan külföldi konszernekbe olvadnak be. A most 30 és 40 éves munkavállalók generációja nyugdíjba menetelekor aligha várhat el valamit is a munkaadójától.

S pontosan ezek a munkavállalók alig rendelkeznek annak lehetőségével, hogy idős koruk életminőségét megtakarításokkal biztosítsák. Ugyan 40 százalékos szinttel igen magas megtakarítási kvóta, de az alig 2,5 százalékos kamatok mellett e pénzeket felfalja az infláció. A tőzsdén már többször is megégették a kezüket a kisbefektetők. Így csak két lehetőség marad: a pénz egy részének kicsempészése, valamint az ingatlanokba történő befektetés.

Az országból kicsempészett fekete pénzek befektetését hongkongi és szingapúri vagyonkezelők ugyan lényegesen könnyítették. A komoly ingatlankereslet viszont az árak mesterséges felfújódásához vezethet, melynek várható kipukkanása rendkívül komoly szociális problémákkal fenyeget.