A Der Spiegel baloldali hírmagazin Chirac Európa problémája címmel vonja meg a kudarcba fulladt brüsszeli EU csúcstalálkozó mérlegét.
Az Elysée palota lakójának bizalmasai szokatlanul levert hangulatban találták a házigazdát – írja a lap. Jacques Chirac hallgatva vette tudomásul munkatársai tanácsait. – Az ütés talált –, nyilatkozta a referendum kudarcát követően egy leváltott miniszter – még soha sem láttam így – mondta. A kormányzó UMP politikusai az elnököt mint „egy öreg, a valóságtól elszakadt embert írják le, aki nem érti, hogy mi történik körülötte”.
Chirac a Tony Blairrel vívott párbajban – akit mindig is egy szemtelen fickónak tartott – fegyvertelenül áll. A londoni Times már a waterlooi csata szellemét látta a brüsszeli csúcson megjelenni, ahol természetesen Blair töltötte be a győztes hadvezér, Wellington hercegének szerepét. Chirac ünnepi beszédei ma már nevetségesen hangzanak, a szövetségesei dezertálnak, csak a szintén meggyengült Gerhard Schröder hű még megingathatatlanul barátjához, mint La Fontaine meséjében a béna a vakhoz.
Még a máskor megbízható barátok is elterelő hadműveletnek tekintették Chiracnak az unió megmentését célzó, egy külön csúcstalálkozóra vonatkozó javaslatát. Még a mindig megbízható luxemburgi miniszterelnök Jean-Claude Juncker is világossá tette, Chiracnak az európai politikai színpadról történő lelépésében látja az uniós blokád feloldásának lehetőségét. A ratifikációs folyamatnak tovább kell haladnia – de az eredetileg 2006. november 1-i határidőt – legalább 2007 közepéig kell kitolni. Addigra már lezajlott a francia elnökválasztás, a megrendült Chirac – akinek végleg szertefoszlottak egy harmadik ciklusról szőtt álmai – utóda már újra megszavaztathatja az átdolgozott alkotmányról a franciákat. S ebben a menetrendben állapodtak meg a csúcstalálkozó résztvevői is.
De otthon sem tisztelik már az államfőt és hivatalát. Egy közvélemény-kutatás szerint a franciák 28 százaléka bízik csak Chiracban – ez egy hónap alatt 18 százalékos csökkenés.
Chirac Európa beteg embere – írta még a Liberation a brüsszeli csúcs előtt. (Majd annak végeredményét a franciák számára katasztrofális vereséggel felérő waterlooi csatához hasonlította. K.L.)
Nicolas Sarkozy belügyminiszter, aki Chirac hivatalát két év múlva örökölni kívánja, egyre leplezetlenebbül bírálja az elnököt. „Egy főnök, aki fél, az már nem főnök többé” – mondta a párizsi kormány erős embere, megválaszolatlanul hagyva azt a kérdést, kitől is fél Chirac, a riválisoktól, a néptől, vagy Tony Blairtől? Chirac paradox, és akarata ellenére bekövetkező hagyatékához tartozik, hogy az a Sarkozy lett rendkívül népszerű, aki liberális gazdaságpolitikát és a külügyekben atlanti orientációt hirdet, tehát nagyjából mindent másként kíván csinálni, mint amire a franciák a referendumban voksoltak. Azonban világosan beszél és köntörfalazás nélkül cselekszik, ami tartást adhat egy elbizonytalanodott, elgyávult és irányt vesztett nemzetnek, míg Chirac egy liberális és egy szociális politika között hullámzik.
Chirac egyetlen válasza az általa kirobbantott uniós válságra nem egy európai államférfi tette volt, hanem egy „szatócs kalkulációja”: mindenáron meg kívánta védeni a csúcstalálkozón a közös mezőgazdasági politikát, melyből a legtöbbet éppen a francia gazdák profitálnak. A Blairrel folytatott összeütközés sem tűnt neki túlzottan drága árnak, kisszerű egyéni érdekekért az egész uniót politikája túszává tette.
– A közös agrárpolitikának meg kell maradnia –, harsogta Chirac a brüsszeli csúcs előtt – meg fogom mutatni, hogy még képes vagyok Blairrel szembeszállni. Az eredmény ismert: egy kudarcba fulladt csúcs, nincs pénzügyi terv a 2007 és 2013 közötti évekre, reménytelenül egymással szembekerült kormányfők és egy uniós káosz. A konfliktust azonban Chirac éppen gyengesége miatt kereste, az elnök tart a Franciaországban tipikusnak tűnő parasztlázadásoktól, melyek a korábban gyakran előforduló keresztnév nyomán „jacqueries-ként” vonultak be a történelembe.
A cikk szerzője tanulságként Marx 1870-ben Engelshez írt levelét idézi, miszerint „a franciáknak jót tenne, ha végre belátnák, a világ nélkülük is halad”.
Forrás: Der Spiegel (spiegel.de)
origo.hu
Napi balfék: Magyar Péter így akarja legyőzni a nyugdíjasokat!
