A Die Welt konzervatív napilap A törökök intelligencia kvóciense című cikkében foglalja össze a bevándorlók IQ-járól folytatott németországi vitát.
A vita még azelőtt véget ért, hogy igazán elkezdődött volna – a tabu tovább él. A múlt hét elején a berlini Freie Universität elnöke, Dieter Lenzen egy interjúban kijelentette: a török bevándorlók IQ-ja alacsonyabb, mint a német lakosságé. Lenzen szerint ez magyarázza, hogy miért szerepelnek a PISA felmérésekben olyan gyengén a berlini diákok, s nyilatkozatában a hannoveri egyetem egyik tanulmányára hivatkozott. A legnagyobb német bulvárlap, a Bild Zeitung azonban egy címlapsztorival ellehetetlenítette a kérdés óvatos felvetését is, amikor az úgynevezett „butaság vitát” az év leghülyébb vitájává nyilvánította.
Maga a kérdés olyannyira kényesnek számít Németországban, hogy a tartományok és lakosságuk összehasonlítása ott egyenlőre tabunak számít.
Pedig Lenzen vitatott kijelentése alátámasztására számos kül- és belföldi, elsődlegesen angolszász tanulmányra hivatkozhatott volna. A kérdés legjobb németországi ismerője Volkmar Weiss, a lipcsei Német Genealógiai Centrum vezetője már az első PISA tanulmány megjelentetésekor utalt arra, hogy vizsgálatai alapján a török és a volt szovjet térségből érkező bevándorlók IQ-ja 10-15 százalékkal alacsonyabb, mint a bennszülötteké.
A témát a tudományos kutatás rendkívül érzékeny területnek tekinti, ezért az egyetemi oktatók – mint például az idézett hannoveri tanulmányok szerzői – nem kívántak Weiss munkájáról akár pozitív, akár negatív értelemben nyilatkozni. A kérdés természetesen érzékeny, mert vitathatatlan, hogy az intelligenciát az öröklés is befolyásolja, s ezért az etnikai csoportokról tett megállapításokat rendkívül gyorsan a rasszizmus vádjával illethetik.
Az egykori NDK-ban dolgozó kutatónak sikerült a pártállam hivatalos ideológiáját – ahol az öröklésnek kezdetben szinte semmilyen jelentőséget sem tulajdonítottak, s mindent a környezeti hatásokból vezettek le – megkérdőjeleznie. Előbb a sport területén a testi – majd később jórészt Weiss kutatásainak köszönhetően – a szellemi képességek területén is elismerték az öröklés fontosságát. Éppen ezért az NDK támogatta a sportolók, majd a hetvenes évektől a diplomások házasságát, amelyből az ország új szellemi elitjének kellett megszületnie.
Weissnek akkor támadt problémája a pártállammal, amikor 68 nyugat-német professzor, valamint diákjaik felhívták arra Kelet-Berlin figyelmét, hogy egy NDK kutató a gyakorlatban szétszedi a „szocialista emberkép” alapjait és ezzel az eszme hitelét veszélyezteti.
Az ismét többé-kevésbé szabadon kutató Weiss ma is hiányolja az intelligencia szolgálatába állított népesedéspolitikát. A fejlődés ezzel pont ellentétes irányú. Messze a legtöbb gyermek bevándorlók családjából származik, miközben a bennszülött értelmiség szinte „szüléssztrájkot” folytat. ( A diplomás nők 40 százalékának nincs gyereke – K.L.) „Egy ilyen fejlődés a szociális béke megőrzése szempontjából igencsak sötét előrejelzésre ad okot, ha az új alsó társadalmi réteg dupla akkora gyermekszámmal rendelkezik, mint a német lakosság. S a további bevándorlás következtében számuk csak nőni fog. Már a következő tíz évben valószínűleg ők adják az aktív kereső lakosság többségét, de egészen biztosan soraikból kerül ki számos nyugat-német nagyváros gyermekeinek és fiataljainak nagy része” – nyilatkozta Weiss. A PISA felmérésekben tézise megerősítését látja, hiszen az majdnem azonos az IQ felmérések eredményeivel.
A családügyi miniszter, Renate Schmidt (SPD) egyenesen az értelmiség jövőjét látja veszélyben, s ezért katasztrofálisnak tartja, hogy a diplomásoknak egyre kevesebb a gyermeke. Ezért be kívánja vezetni a jövedelemfüggő családtámogatást, hogy ezzel mentse, ami még menthető. 30 évvel az NDK után az értelmiségi szülők kiemelt támogatása már nyugaton – legalább gondolatkísérlet szintjén – megjelent.
Weiss a bevándorlás és demográfia drámai alakulását, a migránsok és benszülöttek eltérő IQ-ját komoly aggodalommal figyelik egész Közép-Európában, beleértve Nagy-Britanniát és Svájcot is. A hagyományos bevándorló országokban e konfliktusok ilyen szinten nem léteznek, ott az eltérések alig kimutathatóak. „Mert ezen országok évtizedek óta következetes bevándorlási politikát folytatnak. Csak olyan embereket engednek be az országba, akiknek a képzettségére szükségük van, a többieket pedig minden erővel megpróbálják távol tartani.”
Magyar Péter legocsmányabb kijelentései - ez Brüsszel emberének valódi arca